Fogadó a féllábú Geliarhoz

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Szomb. Okt. 17, 2015 8:55 pm

Miért éreztem azt, hogy a józan ész minden parancsa ellenére Tarassian nem bízik meg bennem?egy dolog, hogy ütődött, de kérdem én, ártottam neki valaha is? megszolgáltam a kétkedést? Cöhh. Magam vagyok a nyíltság és a barátságosság. Minimum. De mivel kiváló tulajdonságaim mellett még muzsikus is voltam, ezen emberbaráti erények mellé besorakozott szépen a kíváncsiság is. És ha egy dalnok jó sztorit szimatol, akkor jobb, ha mindenki hamar dalolni kezd, hacsak nem akarja órákig, napokig, hetekig elviselni egy kötözködő, faggatózó és mindenre elszánt bárd társaságát.
Persze nem akartam csak úgy letámadni. igazi diplomata voltam, ha úgy hozta a helyzet. És most úgy hozta. Úgyhogy felhajtottam az ezüstpucolót, és Acléanhoz fordultam.
- Mielőtt Tarassian belefog, jól esne még egy kupával.- szólottam vala, mintha már eldöntött dolog lenne, hogy bizony beszélni fog. Az is volt. Érdeklődve fordultam tehát Tarassian felé, és lepöcköltem egy apró folyami kagylót a pultról. Az a fajta vérlázítóan magabiztos mosolyom kúszott az arcomra, amit nagyon találóan jellemzett anno Hoeren mester ökölbemászóként. Ártatlanul érdeklődő tekintettel kombinálva fatális hatása volt.
- Nos...- dőltem hátra a széken.- Vezess minket, barátom, alá Laederran hófödte hegyeinek zord és sötét barlangjaiba, hol napfénytől elzártan élnek a sötétség hátborzongató, fehér szemű, fakó, nagy agyarú és mazsolásra aszott bőrű lényei...

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Szomb. Okt. 17, 2015 9:42 pm

Mindenki engem nézett, persze ez várható volt, hibát követtem el, hát most viselnem kell a következményeit, így hát gondoltam gyorsan túl esek rajta. Na és persze jól tudtam, hogy Ceirran mint muzsikus, az életben nem hagyna békén ,amíg el nem mondom.
A kérdés már csak az, hogy hogyan. Tudok én úgy mesélni, hogy még a legizgalmasabb történeten is bealszik a közönségem.
- Nos,ami azt illeti Ceirran barátom rossz nyomon jársz. Igen elmondom és nem kell dugóhúzóval kitekerni belőlem, mert tudom jól, hogy makacsabb vagy, mint egy öszvér és nem nyugodnál, míg ki nem kürtölöd nyomorúságom az egész világnak. - Megvillantottam felé egy közepesen széles ,ám de mégis kedélyes és mélységes barátságról árulkodó mosolyt. - A történet egyik ambiciózus ősöm vándorútjával kezdődik, aki volt olyan szerencsétlen és magára haragított egy ,a Domhan hegyeinek mélyén megbúvó barlangban élő mocsári boszorkányt. Hogy hogyan sikerült? Teljesen mindmáig sem tisztázott, de ha hinni lehet saját elbeszélésének, akkor egyszerűen csak átgyalogolt rajta a sötétben és ellopta a kedvenc gombáit.( Ezek a gombák adják a családunk általgyártott italok alapját.) A banya persze vérbeli banyaként reagált: elátkozta ük-ükapámat. Az átok csak évekkel később fogott rajta, születésnapján megőrült és minden ok nélkül kifordult, szerencsére senkinek nem esett baja,de soha nem tért vissza. Az események persze minden férfi családtagunkkal megismétlődtek az idők során, apám körülbelül tízéves koromban,hagyott el minket, utolsó éveit már megtört lélekként tengette. Mondanom se kell, hogy ez nem volt éppen jó hatással gyerekkoromra, jellememre és idegeimre. Életem eddigi éveit mással sem töltöttem csak a megoldás keresésével, de erre semmi remény. Úgyhogy tehetetlenül várom, hogy én is eszelőssé váljak és spontán kezdjek vérengzésbe, és csak remélhetem, hogy nem lesz senki a környéken, akit széttéphetek. Tudom, hogy nem éppen egy tragikus vagy mondába illő történet, de azért az életemet eléggé megkeseríti.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Szomb. Okt. 17, 2015 9:55 pm

Ceirran Carason, Tarassian - A rossz és a rosszab...

- Áh! Ennél még én is jobban mesélek! - mondta kissé csalódott hangon Lochtr, apró legyintéssel megtoldva a megjegyzést.
- Akkor jól emlékeztem, tényleg Ehrelit recept! - hülledezett Acléan - Nem is tudtam, hogy ilyen tragikus története van... Abban viszont tényleg iagazat kell adnom Lochtr barátomnak, hogy az elbeszélésed valóban egy kicsit lapos. Bárcsak ismernénk egy muzsikust, aki költői magasságokba tudná emelni e történetet.
Nem is akarta titkolni, hogy Ceirrantól várja ezt a tettet. Miközben beszélt végig Ceirran szemébe nézett, egyesek szerint talán már kényelmetlenül hosszú ideig. De a parancs egyértelmű volt: énekeld meg úgy, hogy egy eposzba illő sztori legyen belőle!

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Szomb. Okt. 17, 2015 11:00 pm

Nehéz lett volna félreértelmezni Acléan uram jelentőségteljes pillantásait. Volt egy olyan gyanúm, hogy vizsgáztatni akar. Az egy dolog, ha valaki megállja a helyét egy hangszerrel, de ahhoz kell ám az igazi tehetség, hogy rögtönözzünk. Sajnos rég nem volt rá alkalmam, féltem, hogy berozsdásodott egy kicsit az agyam. Ami lássuk be, nem garantált nekem piros pontot. De meg kellett próbálnom, ha nem akartam elvesztegetni leendő patrónusom bizalmát. A kétkedés csupán egy pillanatig tartott. Szélesen elmosolyodtam és biccentettem.
Gyorsan megnedvesítettem a torkom egy kortynyi itallal, majd biztos ami biztos, meg is köszörültem.
- Sokáig haladt néma csendben...- kezdtem félig énekelve, de inkább recitálva, mint valóban dalolva. A szavak könnyebben jöttek, mint gondoltam, de nem olyan könnyen mint régen. Ennek nem a folyamatosság látta kárát, de már mikor kimondtam éreztem, hogy lett volna ügyesebb rím. Azért nem volt olyan borzasztó.. vagy izé.. olyasmi.

Sokáig haladt a néma csendben,
csúszkált és botladozott
hiába bámult meredten,
csak fekete hátán feketét láthatott.
De nem hátrált.
Nem hát.
Lassan és óvatosan haladt a barlangon át.
Mert valahol van kijárat. Kell, hogy legyen!
Hideg vizet tapintott a hűvös csepköveken.
Feje felett denevér szárnya csattant.
Halkan. Lassan.
Csak bátorság kell.
Meglátja, fogadkozott,
Látja majd még felkelni a ragyogó napot.
Talpa alatt síkos és nyákos volt a kövezet.
Léptei alatt valami szárazon recsegett.
ELhűlt. Csontok lehetnek tán idelent?
Talán ragadozó: Farkas vagy medve
Fészkelhet valahol egy sötét üregen.
Ereiben lassan meghűlt a vér.
Megbotlik.
Lába téveszt és vizet ér.
Igazi csontig hatoló iszonyat
töltötte meg tiszta víz helyett a barlangi tavat.
Mélyre süllyedt. A víz lerántotta.
A felszín gyorsan távolodott.
Tüdeje ezerhangú fájdalommal hasogatott.
És akkor fény gyúlt.
Csupán kába derengés.
De elég.
Talpa sziklát ér.
Csak ennyi kell. Megvan! Még él!
Ereje megújult.
Újjászületve tör a vízfelszínre a majdnem-vízbefúlt.
A fény nem enyész.
Gombák. Kalapjaik mint egy-egy karcsú bástya.
Kéken fénylett a sok bizarr, barlangi fáklya.
Dús halmokban tenyésztek a csepköveken.
A falakon. Pár kalapos barátságosan ingott a tóparton.
A vándor már nyúlt volna... Már majdnem odaért...
Placcsanás. Rothadó növény szaga.
A vándor válla fölött, rettegve lesett vissza.
És akkor meglátta... azt a...
Azt a lényt..
Ruhaként borította a sok bűzlő televény.
Bőre szürke volt, szeme égett.
Hajába tekergőztek a kígyószerű tavi lények.
-Átkozott betolakodó!
Álmom megzavartad.
Fogatlan szájában bugyogtak a szavak.
Karját már nyújtja, karma kemény.
A vándor szökken: a levegőbe markol a lény.
Partot ér és már fut. Torkában sipol a lég.
Kanyarok.
Cseppkövek.
A talaj csúszik,
a szikla hideg.
Aztán áldott, meleg fény.
A vándor térdre omlott fent, a szélborzolta szikla tetején.
Az ég kék volt, felhőktől tarka.
Csend volt, de fülében még csengett a banya hangja
Sóhajtott. Hallgatott.
De markában ott szorongatott még
pár kékes-aszott gomba-kalapot.

Krahácsoltam egy keveset, majd gyorsan belekortyoltam az italomba. Nagyon ritka volt, hogy féltem egy kicsit szembenézni a véleményekkel, de a fene egye meg, új voltam Domhanon. Rögtönöznöm kellett, úgy, hogy nem volt nálam olyan hangszer, amivel aláfesthettem volna. Igaz, hogy nem költöttem ódát, de jobb volt pár ügyetlen kecskerímnél. Legalábbis reméltem.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Okt. 18, 2015 10:12 am

Azt hiszem nem én voltam az egyetlen ,aki leesett állal hallgatta Ceirrant. Persze mondhatnám, hogy gonosz módon keresztülhúzta számításaimat,már mi a többiek halálra untatását illeti, de hülye lettem volna erre gondolni, amikor ilyen kiváló tehetséget hallgathatok. Az igazán csodálatos az volt benne, hogy ilyen rövid idő alatt rögtönözte a dolgot. A laerek mindig is érdeklődtek más fajok bárdjai és zenészei iránt , és egyedül csak a földi druidákról hallottam, akik ennyire jók voltak. De nekik is legalább egynegyed harangszó és tíz évnyi képzés kellett,hogy egy ilyet rögtönözzenek.
Acléan úr feléfordultam.
- Meggondoltam magam. Nem maradhatnék inkább mégis? -kérdeztem.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Hétf. Okt. 19, 2015 2:45 pm

Ceirran Carason, Tarassian - A rossz és a rosszab...

Acléan uram elismerően bólintott. Még az idősebb laer bárdoknak is meggyűlik néha a baja a hangszer nélküli rögtönzéssel, ezért Ceirran teljesítménye még nagyobb csodálattal töltötte el. Úgy látszik ezúttal nem fogott mellé. Taps kíséretében gratulált a muzsikusnak, majd lehajolt, hogy elővegyen egy kisebb kulcsot a pult alatti szekrényből, mikor hallotta Tarassian kérését.
- Nagyszerű! Hangszerkészítő vagy, jól emlékszem? Azt hiszem a muzsikusunknak elkélne egy segítő kéz... - Ceirranra kacsintott - Meg aztán, nehéz ezt a kocsmát egyedül vezetni, egy inas nem ártana. - fejezte be Tarassianra mosolyogva. Volt valami a párosban, ami fiatalkori önmagára emlékeztette. No nem mintha olyan idős lett volna. Átnyújtotta a kulcsot újdonsült alkalmazottainak. Közben Lochtr lenyelte utolsó korty italát, fizetett, majd elbúcsúzott a társaságtól.
- Aztán ne kerüljetek megint bajba! - szólt a duóhoz - Rosszul érezném magam, ha a Toronyban kéne viszontlátnom benneteket!

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Csüt. Okt. 22, 2015 7:57 pm

- El bizony. - kontráztam rá vigyorogva. Lant, koboz, egy új fuvola... mesei tervek keringtek a fejemben. Igencsak tetszett a gondolat, hogy Tarassian is itt maradjon. Hiába, mi, Laerek társas lények vagyunk. Az pedig, ha három laer lakik egy csárdában, az csak emeli a műintézmény vonzóerejét.
Széles vigyorral vettem át a kulcsot, ültemben kiviteleztem egy kacifántos kézmozdulattal kísért meghajlást.
- Megtiszteltetés... és hálás vagyok.. meg minden. Mikor kezdjek?
Felködlött az elmében az alig egy hét múlva következő Első Dér ünnepe. Ha Acléan tartani fogja magát a hagyományokhoz, akkor szép kis hacacáré várhat ránk. Márpedig egy laer ünnep sem múlhat el zeneszó nélkül. Reméltem a Saltusiak is annyira lelkesednek a mi kis szerény rituáléinkért, mint mi magunk.
Apropó Saltusiak. A kettő közül a második is a távozás hímes mezejére lépett.
- Mindig tanulunk a hibáinkból.- biztosítottam vigyorogva. Szépen hangzott, de ami engem illet, nem volt különösebben igaz. Vagyis... olyan ötven százalékban.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Csüt. Okt. 22, 2015 8:39 pm

Felhörpintettem az utolsó kortyot is majd felálltam.
- Most viszont ,ha megbocsájtotok, volna egy kis elintézni valóm. Akárhogy is legyenek a dolgok, az öregnek még vissza kell vinnem a fa árát. Valószínűleg így is kidob a késés és a kudarc miatt, de h mégse, és ha Acléan úr még nem gondolta meg magát, akkor én mondok fel. Ceirran, volna kedved elkísérni vagy berendezkednél?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Szomb. Okt. 24, 2015 8:17 pm

Ceirran Carason, Tarassian - A rossz és a rosszab...

Folytatás: Utak és utcák

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 5:57 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassin Ehrelit és Ceirran Carason

- Kis szobámban ültem én ,s röpült felém gatyám....hm..nem..nem lesz ez így jó. - dünnyögtem nyújtózkodás közben. Hiába, attól, hogy valamit elképzelünk nem válik valóra. Így hát hiába szuggeráltam sötét vászonnadrágom, az ott maradt a széken, ahová még az este terítettem, kénytelen voltam kimászni ágyamból.
Az első fénypászmák, alig egy félharangszóval ezelőtt jelentek meg a plafonomon,de már éber voltam. Az éber persze nem jelenti azt, hogy nem voltam lusta. Magamra tekertem vastag takaróm és a székhez csoszogtam. Vállamra hajítottam pantallóm és a szekrényből is kivettem egy tiszta inget. Miután ezeket magamra öltöttem visszaültem az ágyamra és tartottam egy kis szünetet, félig még mindig takaróm melegét élvezve. Körbenéztem, hol is találok egy pár zoknit,majd csizmáimat is felhúztam. Úgy ahogy elrendeztem ágyamat és szobámat, hogy a rendnek legalább a látszatát keltse,majd kiléptem a folyosóra.
- Ceirran! - kopogtattam a szomszédos ajtón.- Kelj fel te mamlasz! Ceirran! Megetetem veled a tegnapi zoknim, ha ne leszel egy negyed harangszó múltán a földszinten!
Tovább mentem. A folyosó végén kompakt fürdő helyezkedett el. Arcot mostam,megvizsgáltam a sarjadó kétnapos borostámat. Sercegett egy kicsit, de még nem kellemetlen módon. Lementem hát a földszintre, Acléan még nem kelt fel. Nem baj hadd aludjon még, nem árt neki a pihenés. A konyhába mentem és nekiálltam reggeli teendőimnek, elsősorban a reggeli készítésnek.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 6:21 pm

Almakukac-kötetlen-Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Sokáig nyúlt a tegnap éjszaka, miután megszállt az ihlet egy könnyed, tavaszi dalocskához. ahhoz képest persze, hogy ősz volt. De nem sokkal nagyobb így a kihívás?
Nos, a kihívás végül is olyan nagy volt, hogy hajnali kettőkor az íróasztalon aludtam el, nehéz fejemet pedig a leitatatlan íven pihentettem. Úgyhogy mikor Tarassian meglehetősen bárdolatlanul és tökéletesen embertelen időpontban felvert, azzal kellett szembesülnöm a az ablakból álmosan rám pislogó tükörképemen, hogy a fél arcomat a saját gyöngybetűs írásomnak inverz lenyomata díszíti. Megpróbáltam felállni, de azon laza mozdulattal sikerült fellöknöm a széket, ami beleakadva a bal lábszáramba, majdnem engem is elgáncsolt. Ásítottam egyet, és ügyetlenül igyekeztem letörölni magamról a tintát. Odaszáradt. Csodás. Remek. Legalább tegnapi, igen gyűrött ruházatomat nem pecsételtem össze.
Mikor végre sikerült stabilan felkelnem, komoly dilemma állt előttem. Hagyjam a fenébe Tarassiant és boruljak le az ágyamra, vagy vánszorogjak a szekrényemhez, hogy lecseréljem a vállalhatatlanul ráncos öltözékemet? Hosszas töprengés után az utóbbit választottam.
Röpke tíz perccel később már a lépcsőn botladoztam le, az egyik kedvenc pisztáciazöld ingemben, égkék, hímzett mellényben és még mindig szépen kalligrafált orcával. Mivel neszt ilyen irracionálisan korán csak a konyhából hallottam, oda tértem be.
- Hogy is volt azzal a zoknival? - legyintettem tarkón Tarassiant, hogy elvánszorogtam mellette, majd lerogytam a konyhaasztal mellett ácsorgó rozoga székre. - Egyébként meg mi a frásznyavalya miatt vagyok itt lent, ilyenkor?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 6:34 pm

Almakukac - kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Neked is jó reggelt!- köszöntem, miközben a konyharonggyal visszakézből viszont legyintettem. -Egyébként meg mi a frásznyavalya az az arcodon? - ültem le vele szemben, amíg a víz felforr. - Tessék, próbál meg ezzel.- hajítottam oda neki a konyharongyot.
-Amúgy meg fontos megbeszélni valónk van. Hőn áhított hangszereidről lenne szó. Napok óta járom a piacokat, üzleteket és boltokat de egyik se árul hangszernek való fát. A kérdés tehát a következő: Honnan szerezzünk fát?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 6:42 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Óda egy elmosott vízimalomhoz. Vagy egy ellopott vízibivalyhoz...Legalábbis amennyire emlékszem. Elég kómás voltam tegnap. Amúgy meg hol a reggelim?
Bármilyen álmos is voltam, röptében elkaptam a rongyot és vadul dörgölni kezdtem az arcomat. Nem voltam benne biztos, hogy bármi jelentős változást elérhetek. Mindenesetre viszketni biztosan kezdtem az anyagtól. Reméltem ez nem az a rongy, amivel tegnap Acléan az odaégetett babragu kondérját törölte ki.
- Na, jobb? - érdeklődtem reménykedve olyan fél perc megfeszített munka után egy reggel is sugárzó mosollyal. akárhogy is, kényelmesen elhelyezkedtem. A széket két hátsó lábára billentettem, és talpamat a legközelebbi asztallábnak támasztottam.
- Hát...- vontam vállat.- te vagy a szakértő, de szerintem a legjobb fák otthon nőnek.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 6:55 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Érdeklődve figyeltem Ceirran orcájának új képét. Talán ha elég ideig bámulom vagy bandzsítok felfedezek benne valami titkos jóslatot vagy egy kincs rejtekhelyét. Mintha ott lenne egy folyó kanyarulat, egy barlanggal....
- Ne türelmetlenkedj! A reggeli még sül, de a tea mindjárt készen lesz. - fel is álltam, hogy a kancsót levegyem a tűzről. - Én is otthonra gondoltam, na de az is egy kicsit kérdéses. Gyümölcsfákat amúgy is hanyagolhatjuk, elvégre az másra kell, és hangszernek sem a legjobb, legalábbis én így gondolom. Ami viszont az erdőket illeti.... - vakartam meg a fejem - nem szívesen mennék szembe egy begőzölt fajtársunkkal sem. - reméltem ,hogy nem hallja ki a hangomból a bizonytalanságot - Na és persze sértetlen, karmolásoktól mentes fát kéne találni, amit ki is kell vágnunk. Viszont más világokat sem ismerünk, és azt se tudjuk, hogy viszonyulnak ahhoz ha elviszünk egy fát kell hozzá hivatalos engedély, vagy elég ha egy parasztot megkérdezünk. És még valami, a portál. Hogy visszük mi ezt át? A vállunkra csapjuk?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 7:08 pm

Almakukac-kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Szép nagyot horkantottam felháborodásomban.
- Na, ezzel a monológgal sem tetted volna le a mestervizsgát, cimbora. Hogyan, merre, mikor, meddig? - hanyagul legyintettem. - túl sok felesleges kérdés és akadékoskodás.
Az asztalra könyököltem, és igyekeztem lepattintatni egy szilánknyit a régi uszadékrönkből. Mikor ezen küldetésemmel sikerrel jártam, elégedetten dőltem újra hátra.
- Amúgy meg, amennyire egy agyament berzerker tudsz lenni, lazán besétálhatunk bármelyik erdőben. És még parasztoktól sem kell engedélyt kérnünk. Bérelünk két gyászdarazsat és elhúzunk a keleti hegységekhez. A hegyiéger az egyik legjobb alapanyag, annak valahol hegyen kell nőnie, nem?
Magammal elégedetten elmosolyodtam. Egek, a muzsikusnak kell leiskoláznia a hangszerkészítőt? Milyen világban élünk?
- De először is reggelit. vagy mondjam inkább, hajnalit? Miért nem lehetett volna pár órával később kellni? vagy legalább akkor, amikor van kaja?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 7:35 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél e vagy csak hülyéskedik.
- Ceirran - fogtam az orrnyergemet - benned születésedtől fogva nincs felelősség tudat? Vagy csak mellőzöd, akárcsak azon fogalmakat, hogy rend vagy törvények? A kocsma minden este tele van saltsuiakkal és még annyit se szedtél magadra a beszélgetéseikből, hogy tudd egyesek nem veszik jó néven ha ellopják a fáikat? Ami pedig a laestatokat illeti, semmiképp sem állnék le velük verekedni,akár agyament berzerker vagyok , akár nem. Bár ez is csak a te hatásod azt hiszem... Ami pedig a keleti hegységeket illeti, történetesen tudom, hogy kószál ott jó pár megtermett darab, ha nem egyenesen az apám vagy nagybátyám. Gyászdarazsakat pedig ne, kérlek, gyerekkorom óta félek azoktól a dögöktől. Bizonygathatja nekem bárki, hogy szelíd, de nem ülök rájuk,pláne nem megyek tizenkét lábnál közelebb egyhez.
- És hogy miért ilyen korán? Mert két napja ezen jár az agyam, mert ilyenkor csend van és mert gondoltam kicsit meglepjük Acléant azzal, hogy mire felébred minden kész lesz minden. Tudod, hogy megviselte a tegnap.... csoda,hogy nem tiltotta ki azokat a fickókat. - a kályhához léptem. A vörösen izzó parázsból elővarázsoltam egy füles agyagedényt. Forróságát a konyharuha sem tudta csillapítani, így a szokottnál gyorsabban kicsit huhogva dobtam le az asztalra. Egy fakanállal felemeltem a fedelét és mennyei édes illatok kavalkádja szált a mennyezet felé.
- Remélem megfelel - fordítottam Ceirran felé az edényt, hogy jól lássa a gurgalma darabokat és az aranyszínű tojáskrémet a sütemény tetején. - Gyors és finom. - mosolyodtam el.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 7:45 pm

Almakukac-kötetlen-Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason.

Cöccögve leintettem.
- Nem úgy értettem, hogy ártatlan és védtelen földművesektől lopunk fát, te sügér. Hanem úgy, hogy az erdőben senkitől nem lopunk, lévén az..érted. Szóval az erdőé. Amúgy meg mind a ketten felnőtt, erős laerek vagyunk, ha nekünk megy bármely felmenőági rokonod a rengetegben, ketten el tudjuk kergetni. - sóhajtva billegtettem meg a székemet hátsó lábain. - bár igaz is? mit várjak egy olyan nyúlszívű csirkeagyú alaktól, aki berezel a gyászdarazsaktól? A tervem tökéletes és kész. Tudod mennyit kérnének egyébként Istalrinban egy hegyiéger lantért? Hm? HM?
Ahogy az agyagedény végigszánkázott az asztalon, életemet jogosan féltve felpattantam, és elugrottam a fürge fazék útjából.
- Kész..először megváratsz a reggelivel, aztán megölsz vele? - sziszegtem biztonságos két lépés távolságból. Azt a világért sem ismertem volna be, hogy a dolognak jó illata volt. Nehogy már elszálljon Tarassian még jobban magától...

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 8:03 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Nem vagyok az inasod. - néztem rá metszőn. - De ha úgy véled, hogy testi épségedre ártalmas szívesen megeszem a te részed is. - ennek megfelelően elkezdtem a tányéromra egy elég tekintélyes mennyiséget pakolni.
- Nyúlszívű és csirkeagyú? Egy bárdtól jobbat várnék... És köszönöm, de nem kérek olyan állatok közelségéből, amik karnyi hosszú tőrszerű fullánkkal bírnak, mérgezőek és agresszívak is. És gondolhatod, hogy nem csak azért félek tőlük mert mindezzel rendelkeznek. Kiskoromban láttam amikor egy gyászdarázs megtaposta a reptetőjét és ha ideje van fel is nyársalja, de időben kapcsolt a szerencsétlen és átfordult. Hogy miért mai napig nem tudom, de ha egy tapasztalt reptető elkövetett olyan hibát amivel ennyire felbőszítette a darazsat,laikusként inkább nem mennék a közelébe.
Jól tudom mennyit kérnek érte, szerencséd, hogy ismersz.- vigyorogtam rá. - Neked feleannyiért is megcsinálom.
- De várom a további érveket - ültem le vele szembe - Győzz meg! - mondtam teli szájjal.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 8:10 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Inas, inas, inas...- dünnyögtem. - ki beszél itt inasról? én inkább olyanra utalok, aki jön eggyel, mert felvert hajnalok hajnalán. De elnézem neked és mivel fontos számomra az egészséged, nem szeretném, hogy gyomorrontást kapj, vagy valami. - és lelkesen kiszolgáltam magam a süteményből.
- Jól van na...- horkantam fel. - mégis mit vársz ilyen hajnalok hajnalán? Nem véletlenül van szükségem az alvásra. Szerencsétlen elmém minden nap a teljesítőképessége határáig elmegy, hogy olyan kiváló műveket alkosson, amivel fél Domhant lenyűgözhetem.- jelentős mennyiségű tűzforró sütit lapátoltam a számba.- Gyóhm, de ennyémkén' dök mbékések...- közöltem a tésztán és gyümölcsön keresztül. Nagyot nyeltem. - huh, ez finom. Szóval, ezerszer repültem már velük és tökéletesen békések. Becsszó!
- A feléért? -vontam fel a szemöldököm. - nem lehetne, hogy öhm... olyan...kilencedéért? Annyit ki is tudok fizetni egy élet alatt.
Újabb adagot tűztem a villámra.
- Minek ide több érv? Igazam van és pont. Gyászdarazsakkal a leggyorsabb az út. Ha az megfelel és majd heroikusan védelmezlek, amíg fát gyűjtesz, utána visszareppenünk, és voilá! Neki is állhatsz a fúrás-faragásnak.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 8:40 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Látom reggel nem vagy a csúcson - csóváltam a fejem.- Egy: természetesen vicceltem, nem kell fizetned érte. Kettő: csukott szájjal egyél és kisebb falatokat Három: egy gyászdarázs hogy visz el mérföldekre egy egész fát? - hogy mondandóm jobban érvényesítsem minden egyes pontnál Ceirran felé böktem a villámmal. - Ettől függetlenül ha ezeket megoldod rendben.
- Viszont ,ha befejeztük segítened kell. Először kenyér tészta, majd a ragut is felrakhatjuk, utána felmosunk és lepakoljuk a székeket. Igazán nem sok, és még a te művészkezeidnek sem fog megártani. Acléan pedig örülni fog,és talán könnyebb szívvel enged majd el minket.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 8:59 pm

Almakukac-kötetlen-Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Tekintetem annyira jeges volt, hogy hozzáfagyott volna egy kecske nyelve.
- Reggel? MÉG nincs reggel! Komolyan Tarassian, nem létezik lény, aki ezt az időpontot élhetőnek találná... - sóhajtva dőltem hátra és hallgattam végig a mondandóját.
- Na, az eggyel egyetértek, de..!- emeltem fel a mutatóujjamat - De, térjünk át a kettőre: Mondanám, hogy ne szólj bele, nem vagy az anyám, de mivel ő ennyi szót sosem pazarolt rám, érd be inkább a mélyebb értelmével a fenti közmondással. Három: gondolom nem egyben akarsz gyökér-törzs-ágak szinten elhozni egy teljes fát. ez esetben pedig a hámot javaslom és a feldarabolást. egyébként is, mennyi fa kell nekünk? Nem egy erdőnyi...- eltöprengtem. - volt még valami? - vállat vontam. - Látod, én mindenre tudok választ adni.
Tekintetemben ezredévnyi szenvedés elkínzott pátosza ült.
- Ne már.... ezt nem mondhatod komolyan.... nekem nincs képesítésem efféle...khm.. munkákhoz.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 9:15 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Mondd Ceirran, van neked fejszéd? Mert ha nincs ,akkor aligha darabolhatjuk fel. És miért ne vihetnénk egy egész fát? Tudod nekem azért gyakorolnom kell, amihez alapanyag szükséges. De az ágakhoz nem ragaszkodom .... a vékonyakhoz. De nem természetesen nem arra gondoltam, hogy egyben visszük az egészet, de nem tudom,hogy darabolhatnánk fel eszköz híjján. A munka miatt pedig ne aggódj, barátom, csak zöldséget kell pucolnod és a székeket lepakolni. Ugye tudod, hogy kell azt? Leveszed az asztalról és ráállítod arra a négy kiálló végére, amit lábaknak nevezünk.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 9:23 pm

Almakukac-kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Magamba tömtem a süti utolsó morzsáit is, és biztos ami biztos, még egyszer tüzetesebben megszemléltem a tálat. Semmi. Francba. Reménykedve pillantottam az agyagedény felé.
- Miféle fafaragáncs vagy te, hogyha egy fejszéd sincs? Tudod mit? Kölcsönkérjük Acléannak a tűzifaaprítóját. csak boldogulsz vele, nem? Ha az megvan, a fél erdőt elhozhatjuk. Maximum majd gyártasz fogpiszkálókat is a vendégeknek. - vigyorodtam rá.- Acléan hálás lesz.
Felkeltem és a tányéromat a mosogatóhoz vittem. Már ez is meglehetősen nagy önfeláldozás volt részemről. Persze senki nem értékelte.
Nagyokat pislogtam.
- Te miről beszélsz? Zöldség az asztalon? Négy kiálló véggel? Miféle vicces gombát találtál és én miért nem kaptam?

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 9:31 pm

Almakukac - kötetlen - Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

- Az én szerszámaim nem barbár munkához vannak. Normál esetben előkészített faanyaggal dolgoznék, de az nincs ,tehát nekünk kell szerezni.
- Azt a régi baltát? Na jó, ha nincs más,jó lesz az is. Tudod ,Acléan akkor lett volna hálás ,ha nem eszed meg az őrészét is - mutattam a kiürült edényre. - és ne add a debilt, a végén még azt kell hinnem egy zöldség is eszesebb nálad ,hogy kitud fogni rajtad. - Az egyik fiókra mutattam - Ott találod a hámozót. Fogj egy vödröt és abba gyűjtsd a héjakat. De a székeket ne vedd le amíg nem mostam fel.

Tárgy: Re: Fogadó a féllábú Geliarhoz Vas. Nov. 08, 2015 9:53 pm

Almakukac- kötetlen- Tarassian Ehrelit és Ceirran Carason

Töltöttem magamnak egy bögrényi teát. Amennyire illatából éreztem fahéjas-karandolás volt. Acléan szerencsére a háztáji teák híve volt. Valamiért a karandola nem volt túl közkedvelt Domhanban. lehet, hogy nem jött be nekik a varacskos-narancsszín termés ami bizarr, zöld nedvet gennyez? Hát... nem tudják, mit hagynak ki.
- Balta, fejsze, fokos, izéb és bizge. Nekem teljesen mindegy. Ahogy tetszik. A lényeg, hogy az eredmény egy nyolchúros, koboz és lant közötti hangszer legyen, ami hangzásában valahol inkább a mandolin felé közelít semmint a klasszikus járomlanthoz. - szélesen elmosolyodtam. - az a baj, hogy szakszerűen fejtegetni nem tudom, de nagyon költőien tudnám az elképzelt hangszerem hangját énekesmadarakhoz hasonlítani. Ha az segít.
Felhörpintettem a teámat.
- Nincs érzéked kifinomult humoromhoz... na de... ez a művészek kiváltsága attól félek. Hol az a retek, kolompér vagy miafene?

» Fogadó a Sárkány szárnyához
» Fogadó a Kecses melgorthoz
» Fogadó a Szellő szavához