Fogadó a féllábú Geliarhoz

MERT MINDIG A ZÖLDFÜLŰT...

Acléan Amarion uram a pult mögött állt, és végtelen nyugalommal törölgetett egy üvegpoharat. Már akkor is magasra szaladt az egyik szemöldöke, mikor Arthur Temoy meglehetősen hevesen benyitott a Féllábú Geliarba. Kimért mozdulattal helyezte vissza a poharat a többi közé, majd a pultra támaszkodva várta, amíg az újdonsült vendég odalép. Acléan egyébként középkorú Laer volt, erőteljes vonásokkal, szögletes állal és hosszú, hátrafogva viselt bordóba hajló hajjal. Máskor oly derűs arckifejezése némileg méltatlankodóba hajlott. A Geliar többi vendége is Temoy felé fordult. Ez a tény kevésbé lett volna hátborzongató, ha a szabadidejüket töltő saltusiak helyett mondjuk általános, mindennapi kocsmatöltelékek üldögélnek a bicegős asztaloknál. Tény ami tény, az ivó csak két köpésnyire volt a tornyuktól, úgyhogy szinte a törzshelyüknek számított. Mindenhol fekete köpenyek, kalapok, fekete üstökök, és helyenként még kormozott fegyverek is sötétlettek az öreg fa bútorok háttere előtt. A pultnál is ketten ültek, fekete fegyvercsöveik alapján magasrangú tisztek.
- Szép jó napot, fiatalember.- köszönt Acléan nyomatékosan, mindazonáltal barátságosan, majd alaposan végigmérte Temoyt. Látszott rajta, hogy levont pár megállapítást, mert megszívta a fogát, átdobta a vállán a pulttörlő rongyot, és kétkedve pillantott a közlegényre.
- Először Domhanban, hmm? - a választ be sem várva a polc felé fordult, ahol padlótól a plafonig sorakoztak a különböző alakú és színű üvegek. A rájuk enyvezett, elmosódott címkék alapján már csak igen nehezen lehetett volna megállapítania egy laikusnak, hogy Hóámbrabor vagy rovarölőszer van benne. Némi üvegmustra után a válla felett hátraszólt.
- Fogadja meg a tanácsomat, fiam. Kezdjen valami könnyebbel. A Laer italokhoz hozzá kell szokni.

MERT MINDIG A ZÖLDFÜLŰT
Folytatás: utcák és utak

Lance Lotter - A célpont

Munka van négykor a Geliarban

Ennyi állt az üzenetben mely az asztalodon fogadott reggel. Se név, se információ, egyszerű volt mint egy fakerék. Persze sok megbízó nem szokott semmiféle információt levélben megosztani elvégre, ha eltérítik, a küldeményt abból nagy baja származhat az illetőnek. Szóval ez volt a legegyszerűbb megoldás.
A kocsma, mint majdnem mindig, most is nyüzsgött a világok népeitől. Magas Laer zenészek pengették a lantot az egyik sarokban, míg néhány túlöltözött Elf a söntésnél adta le éppen a rendelését. Pár Saltusi ült az egyik asztalnál és éppen kártyáztak, míg az ivót megtöltötte a jóízű nevetésük. Nem volt senki sem egymagában szóval volt időd, melyet elüthettél.
Egy fél óra elteltével egy magányos öltönyös alak lépett be az ivóba orrát magasba húzva, mint akinek nem megszokott az alkoholos izzadságszag. Lassan lépkedett át az ivón, néhány szemet magával vonzva, de a legkevésbé sem érdekelte. Amint megakadt rajtad a pillantása, rögvest intett, hogy kövesd, és felvonult az emeletre, ahol az egyik szobába invitált be téged. A berendezés egy ágyból, egy kis asztalból és két székből állt, egy lámpával. Nem is kellett több elvégre csak átutazó szállásként funkcionált ez a lakrész.
- Nos, üdvözlöm kedves Lance Lotter.
Kezdett bele az úr.
- Lenne egy jól fizető munkám a maga számára. Persze csak akkor fizet jól, ha maga is az elvárásaink szerint teljesít. Van egy illető aki, nos, nem törlesztett időben. Szeretném, ha gondoskodna róla. Jelentéseink szerint átmenekült Saltusba, és most ott húzza meg magát. Őt kell keresni…
Ezzel előhúz egy fényképet a zsebéből és a kezedbe nyomja. 
- Egy hetet kap rá. Nem szeretném, ha csalódást okozna. 

Idegesítette Lance-et ez a pökhendi alak. Ennek ellenére végighallgatta, bár a szivart azért örömmel kilőtte volna a szájából. Csak attól tartott, hogy véletlenül a fejét találná el. Miután az öltönyös felállt, és kiment, a gunslinger gúnyosan elmosolyodott.

Ez az alak tényleg hülye. Komolyan elhiszi, hogy elbocsátanak, csak mert van egy állítólagos nagybátyja a rendészetnél? Akkor miért nem könyörög ki tőle pár szerencsétlent, akik levadásszák azt a saltusra menekült szerencsétlent?

Lance módszerei révén nagyon sokat javított a terület közbiztonságán, hisz épp az a rebellis viselkedése volt az, amely miatt sikeres volt Domhanban. Ugyanez a rebellis modor volt az, mely miatt odalépett a hamutálhoz, és a szivarra dobta a kapott fényképet, majd angolosan távozott a helyszínről.

Ha szerzett volna hatósági határozatot a szökevény felkutatására, talán vállalnám a rizikót, de még úgy sem biztos. Ki akarna saltusi fejvadászokkal harcolni? Ebből simán kirobbanhatna egy világok közti konfliktus, oszt' aztán jóccakát'.

A gunslinger rendelt egy sört, majd leült egy asztalhoz, a kocsma egyik sarkába, ahonnét ráláthatott az egész vendéglátóipari egységre. Nem félt különösebben attól, hogy az öltönyös valóra váltja a fenyegetését. Ha gyilkosokat küld rá, vagy kirúgatja, nos... Lance egyszemélyes hadjáratot indíthat ellene. Sosem hitt a békében, hisz az csak szünet két háború között.

Látszik a fenyegetés nem vált be Lotternél, s ezt már az öltönyös nem tudhatja elvégre mielőtt a választ megkaphatta volna kisétált a szobából. Lent a bárban a szokásos jó kedély uralkodott, egy-két vendég már lecserélődött a rövid idő eltelte ellenére is. Letelepedett egy kisebb csapat vegyes – vélhetőleg – kereskedő, és egy magányos Laer. A kocsmáros felvette a rendelést, és egy Rohadt Bivaly nevezetű keserédes söritalt tett vendége elé, melyért öt aranypénzt számolt fel. Az ital természetesen Laer gyártmány volt, elvégre ezt a neves kocsmát egy valódi Laer szeszfőző vezette, név szerint Acléan Amarioné, aki nagy kedvelője ezen italoknak.

Ahogy telt-múlt az idő, a kocsmában a magányos Laer letelepedett a sarokba és fuvolát vett elő, hogy egy kis borravaló fejében szórakoztassa az ivó teremtményeket. A kereskedő csoport eltávozott, miután fenékig ürítették poharaikat, egy Elf lépett be és rendelt magának egy Tüdőfonót. Meglepően forgalmas helység volt meg kell hagyni. Egyszer csak hangos nevetés csap fel az asztaltól ahol a két Saltusi kártyázott, vélhetőleg az egyikkőjüknek nagyobb volt a szerencséje, mint társának.
- Van itt olyan tökös, aki beszállna egy partiba?
Kiállt fel az egyik fejvadász odainvitálva az asztalhoz az embereket, akik próbára tennék szerencséjüket. Az elf korsóját lengetve csatlakozik, s hamarosan pénz csilingelését lehet hallani a kocsmában.
Persze nem csak efféle szórakozást kínált az ivó széles játéktára. Lehetett itt szkanderezni, ivójátékot játszani (Laerek ellen persze, nehogy egyszerű legyen), és kockázni is. Ez igazán szép bevételt szokott eredményezni az ivónak, elvégre aki huzamosabb ideig teng-leng a kocsmában az több italt is rendel. 

// Az ital árát kérlek vond le ^^ //