Inverthan Peremkerületei

Inverthan- Feladir

A pultos olyan ragyogó mosolyt villantott Feladirra, mintha most értesítették volna, hogy nyert egy királyi fogatot, pár tízezer aranyos lóval, lakájjal, kasmír ülőpárnákkal, három üveg pezsgővel, a hozzá tartozó vízi-csúszdás medencével.
- Ohohoó, fiatalúr, hát én inkább ajánlanék először egy vagy két pohárkányi italt, de ha ennyire buzog a tettvágytól... - a pult alá kotort és egy zsírfoltos, pecsétes fóliánst csapott az asztalra. Vaskos köteg volt, igen hasonlított egy laer vendéglő itallapjára. Gerincéhez madzaggal egy irónt kötöttek. A megsárgult pergamenen csálé, girbegurba nevek álltak, a dátumot jelző fejléc alatt. Sajnos év nem volt feltüntetve, és a Szárnyaskecske hava sem mondhatott túl sokat az elfnek.
- Ha aláírj, fiatalúr, azzal vállalja, hogy minden sebesülés, csonttörés, ésatöbbi az ön felelőssége... ahogy szokás, tudja.
Amint az elf aláírta, a könyv villámgyorsan eltűnt a pult alatt.
- Ha elsőharcos, javasolnám Mervarkot, a kadmetet. Ha többet tapasztalt, szembeszállhat egy fajtájabelivel. Ha igazi kihívást akar... - fejével a saltusi felé bökött, aki az imént lépett ki a ringből, és most hanyagul egy asztalnak támaszkodva kortyolgatott valami sűrű, fekete italt. A csapos cinkosan kacsintott. - De Kerich hetek óta vezeti a ranglistát...elég nagy hendikeppel indulna ellene.

Inverthan- Tarassian

A Síró Hölgyben nem egyszerűen félhomály volt, hanem amikor Tarassian belépett, szinte tapintható, nyúlós-ragadós sötétség. Közmondásosan vágni lehetett volna, ha van a laer ifjúnál sötétség-szeletelő célszerszám. Nem volt.
Talpa alatt sitt recsegett, megvetemedett hajópadló nyikorgott, egerek spricceltek szét fejhangú vinnyogással. Féllépésenként ütközött neki felborult székeknek, egy-két-három lábon dülöngélő asztaloknak. Ahogy beljebb haladt a tömör sötétben, úgy kezdett valami halvány, zöldesarany derengés bekúszni a perifériás látásában.
és egy zaj...
Surlódó, kopogó, zakatoló, mint egy felhúzhatós játék. Vagy mintha egy tücsök próbálna erőtlenül ciripelni.
A zaj fokozódott, mintha a forrása nagy lendülettel közeledne...
Aztán valami Tarassian térdének ütközött, majd ledöntötte őt a lábáról. Kemény volt, hideg, száraz és sima. Mint egy óriási bogár páncélja.
Furcsa, fújtató hangot hallatott miközben továbbrobogott.
A lábainak ritmikus klikk-klakkja hirtelenül összezavarodott. Egy másik bogár is beszállt a vadász-balettbe, és egyenesen a laernek tartott.

Inverthan- Granvuld

A kromat olyan élesen szívta be a levegőt, hogy azt távolról mozdonyfüttynek lehetett volna vélni.
- Mánia? Inkább ignorálom is ezt a terminuc technicust a kromat faj legszentebb és magasztosabb tudományos egzaminációinak eseté...
Elhallgatott. Ez elmúlt óra után ez igencsak üdítő változatosság volt. Az, hogy mi váltotta ki, talán egy kissé kevésbé volt szívderítő.
Az egyik kapualjból előlépett valami és elállta az út közepét. Ha nem lett volna kétségkívül függőleges helyzetben, és nem mozdult volna az imént igen fürgén, a Fekete Ember megesküdhetett volna rá, hogy egy halottat lát. Egy halottat, akinek elrothadt lábát, hiányos csípőjét és fél arcát rugók, rudak, emeltyűk és fogaskerekek bonyolult rendszere pótolja, aminek darabjai megállás nélkül halk kattogással emelkednek, süllyednek, mozognak és forognak.
- Jujj! - nyikkant fejhangon a kromat. - Cinterian Revitialan...
A cinterán torkából fémes, kellemetlen hang tört elő.
- Úgy emlékszem, csak úgy engedtünk át a területünkön, Garezavit, hogy megígérted, nem károsítod azzal a Magisztereinket, hogy elhozol bármit is a temetőbe. - Baljával Granvuld felé mutatott. A Cinterián keze hiányzott, ezt leleményesen pótolták mechanikus művégtaggal, minek tetejére ügyes kis légsűrítéses szigonypisztolyt szerkesztettek.
- Tilos elvinnetek és a ti barbár módotokon újraéleszteni a tetemeket...
- De a Gariavni Ezaritinad nem halott, Rak'shan. - tiltakozott cérnahangon Garezavit. - merőben új faj, nem akartam én megkárosítani a nagyságos Cintermantákat, hova gondolsz! Épp csak hazaviszem ezt, megvizsgáljuk, felboncoljuk, aztán visszahozom és a tiétek.
A két szempár merőn meredt az ifjú mágusra. Két a bogaráig szürke szem, egy bevérzett sárga, és egy veszettül forgó mechanikus.
Nem ideális környezet Gariavni Ezaritinad fennmaradásához...

Inverthan- Tarassian

Nyilvánvaló előnyökkel jár, ha valaki egy fogadóban dolgozik: egyrészt könnyű megszerezni az asztalra-ugrálás készségét, másrészt a különböző kalandoroktól hall az ember egyet s mást. Többek között azt, hogy az a dolog, amire most egy besurranó vöröses fénysugár vetül, a teste alakjából, lábai számából, zakatoló hangjából, illetve fényes kitinpáncéljából kiindulva bizony egy izpodor lesz. Méghozzá társaságban.
Tarassiant a vészesen billegő asztal tetején érhette ez a felismerés, miközben az agresszív rovarféle lendületet vett, hogy most és mindenkorra asztalostól együtt elsöpörje a laert.
Sajnos a Síró Hölgy porral és sittel borított padlóján nem kallódtak szúró-vágó fegyverek. Viszont Tarassian feje felett alig egy méterre rozsdás vaskampó meredt elő az egyik épen maradt gerendából. Ha valaki nagyon akarta volna, akár négykézláb közlekedni is tudott volna a tetejükön. Persze a fák odvasak, szuvasak voltak, de aki bajban van, ne válogass...
RECCS!
A második izpodor teljes lendülettel belevágódott az asztalba, így frontálisan ütközött társával. Köztük a fa, és ha maradt test, szilánkokra zúzódott.

Inverthan- Feladir

Feladir tervei iskolapéldába illőek voltak, akár azon nyomban nyomtatásba adhatta volna a " tizenöt praktikus lépés kezdő ökölvívóknak" címmel. Mérlegelés, gondos tervezés, helyzethez mért reakciók, takarékos, praktikus mozdulatok.
Ha valaki csak meg akarja védeni magát fegyvertelenül, pontosan ez az a mód, ahogy küzdeni kell.
Ha valaki ökölharcból él... Nos, az egy egészen másik történet.
Kerich ütése nem magányosan érkezett. Az állütés igazából..nos álütés volt. A mozdulat felénél Kerich áthelyezte a testsúlyát és bal öklét Feladir gyomorszájába mélyesztette. A levegő elkeseredett szisssz-el tört elő az elf torkából. Amint önkéntelenül előregörnyedt, egy könyök csattant durván a nyaka és válla között, eltalálva az érzékeny ideget, aztán...
Semmi.
A közönség röhög.
A saltusi karba font kézzel, kérdő tekintettel várta, hogy az elf összeszedje magát.
- Minden rendben? - kérdezte, miközben szájszeglete felfelé rándult. Domhani kiejtése könnyed volt, hibátlan. Akcentusnak nyoma sem volt benne.
- Fújd csak ki magad nyugodtan. Nem sietünk.
A nézők közül többen a palánkot csapkodták nevettükben. Félúton visszatért a kitüntetett helyen ülő laer is. Lesajnáló mosollyal emelte teli borospoharát Feladir egészségére.

Inverthan- Tarassian
A váratlan egymásra találás végtelenül meglepte az izpodorokat. Megálltak egymással szemben, dühösen lengették csökevényes csápjaikat egymás felé, és zizegtek, sziszegtek, kattogtak. Feltehetően próbálták kitalálni, hová tette a másik azt az ízletes laert.
Az ízletes laer közben feljutott a gerendára, ami tiltakozó nyöszörgéssel sokallta a súlyát. Az aljas szálka, ami a tenyerébe mélyedt, kitartóan kapaszkodott a sebbe, talpa alatt pedig érezhette ahogy süpped a megrágott, korhadt fa felső rétege.
A gerendák hálózata mára már erősen hiányos volt, több leszakadt közülük, párat pedig már csak az Égi Lény kegyelme tartott a helyén. Persze az Éginek nyilván ennél jobb dolga is volt, úgyhogy annyira nem ügyelt a kérdéses gerendákra, hogy azok egy óvatlan lépés alatt ne szakadjanak le a fenébe.
A port leszámítva viszont olyan volt a hely, mintha kisöpörték volna. Sehol egy elhagyott kötélcsomó, hasznos zsebkés, vagy bármi. Viszont Tarassiannak ilyen madártávlatból feltűnhetett a pincelejáró-szerű nyílás, ami a helyiség legtávolabbi sarkában ásítozott.
Szemlélődését azonban nem nyújthatta túl sokáig: egy, a talpa alól kiforduló faszilánk lehullott a vitatkozó izpodorokra. Ha az apró darab valamelyik kitinnel borított hátat találja el, nyilván semmi nem történik. Azonban laer barátunk balszerencséjére, az egyik izgő-mozgó csápot trafálta el. Erre persze mindkét dög felfigyelt.
Újabb zizz-szissz futamok, majd az egyik izpodor nagy üggyel bajjal nekilátott, hogy felkapaszkodjon a z asztal roncsaira. A másik pedig a hátára. Szelvényezett testének első részét felemelte, hasán feltárult rusnya szájszerve.
tarassian még messze kívül esett a kalimpáló lábak hatáskörén. Ez pedig feltűnt az alsó izpodornak. A dög menten kifordult társa alól, és harsány klikk-klakkal a legközelebbi félig földre omlott gerenda felé spurizott. Egy perc és már megint a laer nyakán lesznek.

Inverthan- Feladir

Az orvostudomány és a verekedés igazából nem is nagyon áll távol egymástól, ha az ember jobban belegondol. Minél régebb óta csinálja valaki, annál hatékonyabban tudja felmérni az egyes ütések okozta kárt-és annál gyorsabban szúrja ki a szimulánsokat.
Kerich megállt Feladir vállánál, horkantott és az elf feje mellett a porba köpött.
- Kelj fel, Füles. A végén még rádszámolnak.
Ahogy a saltusi számolt is vele, megjegyzése tettekre ösztönözte Feladirt. A lábkaszáló mozdulat más esetben váratlanul érte volna, így viszont a közelebb lendülő láb térdére irányzott pokoli erejű rúgás megakasztotta a mozdulatot. Perzselő fájdalom cikkant fel az elf térdéről a gerincéig, majd végig a hátán. Az új sérüléstől jó pár pillanatig köpni-nyelni nem tudott.
-Nyírjad mán' ki, Ker! - kiabált be valaki.
- Ja! Ja! Ne vesztegessed rája az idődet!
- Lépj a fejére aztán jöhet a következő!
A tömeg zajából kivált az elegáns laer lágy baritonja.
- Ha eltöröd a nyakát, háromezret adok a testért.
Kerich a palánkhoz sétált, rá sem hederített Feladirra.
- Nyugalom, cimborák. Kezdő vérét balszerencse ontani.

Inverthan- Feladir

Kerich némi habozás után elfogadta a parolát, biccentett kurtán az elf felé, majd átugrott minden további ceremónia nélkül a palánkon. A közönség éljenezett, hurrázott épp csak a vállukra nem emelték. Feladir meg ott maradt egyedül, elfeledve, egy hasogató, feltehetően repedt térdkaláccsal, illetve a nyakszirtjén cikázó égető fájdalommal.
- Uram...uram, jól vagy? - zökkentette ki az elfet állapotának tüzetesebb felméréséből az ifjú seguth segéd. Óvatos aggodalommal méregette Feladirt, a láda tetejére már kikészítette a veterán holmiját.
- Egészen kitűnő a felcserünk, uram, ha szükséged lenne némi segítségre. vagy ha bármi másban szolgálatodra tudunk lenni, ne habozz szólni.
A küzdőtér előtti placc hamar kiürült: a vendégek visszatértek az italaikhoz, még a laer is beszélgetőtársara akadt egy másik flegma, hófehér ruhás saltusiban.
Úgy fest, a mérkőzés csupán szórakoztató intermezzo volt, ami hamar kiment mindenki fejéből, Feladirral egyetemben.

Inverthan- Tarassian

A sípcsont igen kényes jószág: nem szereti, ha lendületből hozzácsapják egy gerendához. Az ilyen esetekben vérmes és azonnali tiltakozásba kezd, amíg az elkövető nem vezekel könnybe lábadt szemmel, diszkrét szitkokat mormolva az alkalmatlan ácsnak, aki a gerendát ilyen alkalmatlan helyre telepítette.
Ha Tarassian Repülése ilyen rossz véleményt váltott ki a saját lábától, képzelhetjük, hogy mit szólt a hoppon maradt Izpodor. Ide-oda szteppelt a gerendán, idegesen kereste: hova tűnt a vacsorája? Ez kérem példátlan! Felháborító! Hát milyen a kiszolgálás ebben a fogadóban?!
Tarassian tehát átmenetileg biztonságba került, és amint tűrhetőre csökkent a lábának sajgása, tovább is indulhatott merész tervének következő fázisa felé: a pincelejáróhoz.
Nos, ordas nagy szerencséjére, szinte egyenes volt az út előtte, és úgy tűnt, a kitinpáncélos kis barátainak még kell némi idő, mire kiötlik a megváltozott helyzet megoldását.
A pincelejáróhoz egészen közel volt egy lejtősen félig leszakadt gerenda, ami még épp-hogy elbírta egy vékonycsontú laer súlyát. A gerenda alatt, a padló kockakövei között ott ásított a lejárat: normális esetben sötétnek kellett volna lennie, de ez fittyet hányva a pinceajtók szokásaira, enyhe zöldes fényben fürdött, pár ujjnyival felette zöldes páraréteg úszott. Lépcső helyett ingatag tyúklétra vezetett a mélybe, fokai mintha nedvesen fénylettek volna valamitől.

Inverthan- Velirad

A viadalszervező volt olyan kedves, és az ifjú seguth vadász rendelkezésére bocsájtott egy régi cirokseprűt. Cirokkal már nem sokkal rendelkezett, így a seprű funkciót sem nagyon tudta ellátni, de ha minden kötél szakad, egy jó bot is meg tud menteni helyzeteket.
Ahogy Velirad, immár egyedül, kezdte maga mögött hagyni a belvárost, úgy vállt Inverthan egyre lakatlanabbá, kietlenebbé, fenyegetőbbé.
Egy fertály órával később kiszáradt folyó felett futó hídra érkezett. Alant, a szeméttel telehintett mederben méretes, zöld patkányok marakodtak egy tetemen. Már csak a két láb volt felismerhető, de a ruhacafatokkal kevert véres zsigerek hamar elrettentettek volna bárkit a további vizsgálódástól. Odébb, látszott a vaskos, embermagas cső, ami a szövevényes csatornahálózatba vezetett.
A kissé omladozó hídon túl hármas elágazás várta seguth barátunkat: jobbkéz felől, a házak mögött látszottak a temető rég elhagyott dombjai; a középső út, odahaza, Domhanon, lepukkantabb kereskedők, templomok és kórházak környékére vezetne; balra pedig pár félig lerombolt tető mögül kopasz fák ágai integettek Velirad felé.
A szobor, amit hajszol, bárhol lehetett. A peremkerült bővelkedett rejtekhelyekben, az eldugott boltoktól, az elf vagy seguth negyeden át, egészen a halálgödrökig- elvégre Inverthan nem olyan helynek tűnt, ahol Domhan megvetett szórakozási formáinak nincs helye.