Inverthan Peremkerületei

Inverthan-Feladir

Feladir ökle mértani pontossággal és egy rohamozó azmeg sebességével találta orron K'vissirt. A vad elf arcát vér borította el, de annyit még megtett, hogy a kést Feladir hátába vágta - szerencsére a penge megakadt a lapockacsontba, de a fájdalom így sem volt elhanyagolható. A veterán elf összerándult, de ujjheggyel már sikerült a bőrborítást elérnie... ha alá tudna nyúlni...!
- Ro'a'ék 'emét 'éreg..!- bugyborékolta törött orrán át a fénymágus, majd az elfünk hátából kiálló kés után kapott. Megragadta a nyelet és kíméletlenül kirántotta a sebből. A feje felé emelte a kést - a három hold fénye gunyorosan villant végig a vason. Aztán lesújtott.
Feladir előrenyúlt - válla ki akart szakadni foglalatából, hátsebe iszonyúan kínozta- és kínkeservesen megragadta a kép keretét.
K'vissir kezében félúton megállt a penge. A vad elfek grimaszba merevedett ábrázattal, ordítás közben váltak eleven szoborrá. Az ég rohamosan fakulni kezdett, a világból úgy tűntek el a színek, mintha újra Achát aljas kis mérge rontaná Feladir látását. A szürkénél nem állt meg a folyamat - hamarosan fehérbe foszlott a horizont, a semmi pedig hamarosan már a Portállugas határát rágcsálta. A vad elfek kontúrjaikra bomlottak, a hideg, fényes üresség pedig körbefogta Feladirt... aztán egy éles villanás.....

Egy sírban volt. Ezt az első pillanattól kezdve pontosan tudta.Földfalak körös körül, két mozdulatlan test mellette, hervadt csokrok és penészes köd szaga az orrában. A feje fájt, a háta sajgott, mintha egy zsák dión éjszakázott volna. Húsz szívdobbanással később jött csak rá, hogy a térde nem fáj, a karja rendben van, és a lapockacsontját sem díszítették rovásírással. Álom lett volna?
Akkor mégis mi a poklot keres itt? és miért fekszik mellette egy fél méterszer méteres bőrdarabokba burkolt vászonkép?

Inverthan- Feladir

Nem volt túl komoly a kép csomagolása- egyszerűen csak beletekerték az egészet két hosszú bőrcsíkba, és összekötötték egy spárgával. Pont annyira volt jó, hogy a jég ne károsítsa a vásznat.
A csomó könnyen engedett Feladirnak, és pár pillanattal később a Vörös sivatag- immár szürkében - napvilágra került.
A kép érdes vászonra készült, elnagyolt, vad ecsetvonásokkal vitték fel rá a festéket. A sivatagi homok úgy hullámzott, mint a viharos tenger, a sápadt, vakító fényű nap szinte úgy ragyogott, mint a valódi.
Feladir végigfuttatta az ujjait a képen, és meglepve tapasztalta, hogy a nap pereméhez érve langyos festék helyett hideg üveget érez. Elég volt egy kicsit nekifeszítenie a körmeit, a korong elmozdult, és lecsusszant a vászonról. Elfünk még épp időben kapott utána. A vékony, csiszolt kristálykorong a tenyerén landolt, megsokszorozva verte vissza a nap fényét, egy pillanatra elvakítva Feladirt. Amikor hozzászokott a ragyogáshoz, lepillantott a tenyerére - és egy pillanatra azt hitte, még mindig káprázik a szeme.
A kristályon túl látta a saját izmai közé ágyazódott kézcsontjait, mögöttük enyhén még a temető göröngyös talaja is átsejlett.
Az első rémület után Feladir már érdeklődve forgatta a kristálykorongot - némi kísérletezés után kiderült, hogy körülbelül három centiméterig bármilyen anyagon átlát vele, amit a temető biztosítani tudott a kutatáshoz.
Nos, a világ talán mégis igazságos. Ha már színeket nem lát, legalább át tud majd nézni az acélon is.

Gratulálunk! Sikerült kijutnod (többé kevésbé) sértetlenül Inverthanról! Üdvözlünk újra Domhanon! Ha szeretnél még egy reagot írni, természetesen szívesen látjuk, de addig is, ím a honoráriumod!
- A Látókő
- Elismerin Tandarien, az őrült laer festő egyik alkotása ( A Vörös sivatag), körülbelül 3000 arany értéket képvisel.
- 10 mana
- Két kéretlen jótanács: ne bízz vén kadmet kereskedőkben, és semmi szín alatt, semmiféle dimenzióban ne állj ki puszta kézzel saltusiak ellen.