Inverthan Peremkerületei

Tárgy: Inverthan Peremkerületei Szer. Szept. 21, 2016 6:26 pm

Ha a belváros vészjósló, akkor a Peremkerületek igazi rémálom. A házak nagy része összedőlt, tető nélkül meredező kémények, üres ablakok és ajtók ásítanak a foghíjas utcakővel burkolt utcákra. A legtöbb Domhanról ismert helyszín azonban felismerhető. A Portállugas, a temető, a szeméttelep, a csatornák, a Síró hölgy ugyan úgy megtalálható, mint a Kadmet istenek templomai, vagy a különböző negyedek.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szer. Szept. 21, 2016 6:58 pm

Inverthan- Feladir

Az épület, aminek a tövében magához tért csak három falból és egy félig bedőlt ajtókeretből állt. Oldalára kréta,- és festékszimbólumokat mázoltak, de a legtöbbet most eltakarta egy nagy kiterjedésű, szenes folt, közepén egy jól kivehető alakkal. Mintha valaki a falnak szorulva szenesedett volan el egy tűzviharban. A sziluett egyértelműen egy elfé volt, sőt! Magáé Feladiré. Nem jó ómen, az egészen biztos.
A körülötte elterülő táj még ennyi jóval sem kecsegtetett. Minden oldalról három-négy méter magas bűzlő szeméthegyek magasodtak a kidőlt-bedőlt falú viskó mellett.
Az elf feje nem egyszerűen fájt, egyenesen hasogatott. Tekintete előtt kusza vonalak égtek, mintha túl sokáig bámult volna egy erős lámpásba. Ahogy párat pislogott, a kép kitisztult, és az emlékei is kezdtek visszatérni. Az öreg kadmet, a kocsi, a szobor... és igen. A kocsin ott volt egy festmény. Nyugtalanító, kellemetlen táj: egy szélben hömpölygő sivatag, lassan alábukó nappal. Talán a táj nyomasztó, torokszorító hangulata ragadta meg Feladir figyelmét.
Ám most, bárhol is volt, nem ért rá műtárgyakkal törődni. Az eddig mozdulatlannak tűnő szeméthegyeken mozogtak valamik. Görnyedt háttal óvakodtak a bizonytalan és ingatag domboldalakon. Mozgásuk valahogy fenyegető volt, a holdfényben tömött bundaféle rajzolódott ki a hátukon. Nem voltak vadállatok, az egész biztos. És egyáltalán nem törődtek Feladirra.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szer. Szept. 21, 2016 7:33 pm

Inverthan- Granvuld

Sírok, ameddig a tekintet nem pattan vissza a Domhan-utánzat város házainak faláról. A Nagy Temetőkert labirintus szerű hulla-falai Granvuld és a város fényei között álltak: csak a három hold világította be valamelyest a tájat.
Granvuld Batressa egy széles, családi sírkövön feküdt. Korom rajzolta körbe testének határait, körülötte jó méteres magas gaz lengedezett a szélben. Halk zizegésükön kívül, csak a környékbeli rovarok percegése hallatszott.
A fiatal mágus szeme előtt valami jelenésféle lebegett. Tengeren hányódó hajó, felette viharfellegek. Duzzadó, sötét felhők, pillanatonként lecsapó villámok, amik ahelyett, hogy eloszlottak volna, visszapattantak a vízfelszínről, és újra kezdék pusztító útjukat. Nem természetes, annyi bizonyos.
Granvuld emlékei gyilkos fejfájással együtt tértek vissza, amint eloszlott a kezdeti zsibbadtság. Beugrott a vén kadmet árus, a vészesen sugárzó szobor, a sötétség.
A temetőn könnyed szellő söpört végig, egy pillanatra mindent elnyomott a növények és az évtizedesnek tetsző koszorúk zizegése. Aztán valami roppant, mintha óvatlan közeledő taposott volna egy gallyra. És valóban. Az egyik sír mellett magas, kopasz, napbarnított bőrű férfi állt, valami különös, mindazonáltal elegánsnak ható ruházatban, aminek felszíne tompa zöldes derengéssel verte vissza a holdak fényét. Fegyver nem látszott rajta, de páncélzatot viselt. Legalábbis elsőre úgy tűnt, mintha vállvérteket hordana. Ahogy közelebb lépett, kiderült, hogy a kifinomult öltözék pikkelyekből készült... és hogy a férfi egyértelműen kromat.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szer. Szept. 21, 2016 9:17 pm

Inverthan - Feladir

Egy fal mellett feküdtem. Egy szemétkupacban.

MEGINT.

Egy pillanatig arra gondoltam, hogy ez megint Achát egyik trükkje, aztán eszembe jutott a kadmet, a kocsi, meg az a festmény...

És a gondolatokkal együtt érkezett a fejfájás. Hasogató és elviselhetetlen, de volt benne valami megnyugtató. Ez legalább jelezte, hogy élek, és az érzékszerveim nem tompultak el túlságosan. Fekvő helyzetben körülnéztem amennyire tudtam. Nem akartam magamra vonni az esetleges rosszakarók figyelmét. A "ház" falára valamit felrajzoltak, de ebből a helyzetből nem igazán tudtam volna megmondani, hogy mit. Az égen üldögélő három hold vörös fényétől felállt a szőr a hátamon. Vörös fény... újra láttam a színeket! Rögtön meg is feledkeztem arról, hogy fáj a fejem és nem tudom, hol vagyok. Kiabálni és táncolni akartam örömömben. Fel is tápászkodtam...

Hogy a fejfájás, és a hirtelen pozícióváltás okozta szédülés visszarántson a valóságba. Nekitámaszkodtam a közeli falnak, hogy el ne essek, és ekkor fedeztem fel rajta az elfszerű alakot, körülötte egy elszenesedett körrel.

Mégis mi lehet ez? A kadmet leütött volna és megpróbált megsütni?

Sok időm nem volt gondolkodni, ugyanis valami megmozdult a szemétben. Rögtön a közeli kupac mögé vetettem magam, és onnan kukucskáltam a két furcsaság felé.

Mik ezek? Valami félig átfordult laerek?

Mindenesetre nem volt kedvem a közelükbe menni. Ha elmennek, elmennek, ha meg megtalálnak... hát, száz év katonai szolgálat csak jó lesz valamire.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Csüt. Szept. 22, 2016 9:39 pm

Iverthan - Granvuld

A feketébe öltözött ember egy különös helyen ébredt. Otthon érezte magát.
Akárhol is volt épp, érezte, hogy valami nincs rendben. Örült neki. A káosz volt számára az egyetlen, létező rend. Az egyetlen törvény.
A viharos jelenés pedig kifejezetten lázba hozta. A fájdalom pedig, mely belé hasított a látomást követően, csak pillanatokra gyengítette meg. Utána már olyan volt számára, mintha simogatnák. A káoszmágus erőt gyűjtött saját kínjából, melynek energiává alakításában több éves rutinja van. Elvégre, aki az elektromossággal bűvészkedik, ne lepődjön meg, ha sokkolják.
Granvuld egyáltalán nem sietett felkelni, mikor megpillantotta a kromatot. Lassan, ráérősen kelt fel a sírról, és mászott le róla. Arcába húzta csuklyáját, két kezét pedig a köpenye takarásában tartotta. Jobb keze rákulcsolódott különleges kardjának markolatára, de az arcán széles mosolyt terül el. Nem félt a jövevénytől. Csak óvatosan volt kíváncsi.
- Nem szeretnék visszaélni a vendégszereteteddel - kezdte nyájasan -, de szeretném, ha elmondanád, milyen hely ez, és mit keresek itt?

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szomb. Szept. 24, 2016 10:52 am

Inverthan- Feladir

A szemétdombokon kúszó-lopakodó alakok összességében guberáltak. Ez olyan két-három percnyi megfigyelés után vállt egyértelművé. Hátukon, szőrmekabát alatt vaskos zsákokat cipeltek, és ha valami értékesre, vagy használhatóra leltek, abba dobálták. Mindezt egyetlen hang nélkül. Még a kacatok is zajtalanul tűntek el a málhában.
Feladir tehát egy kisebb halom mögött húzta meg magát, amit egyenlőre egy szemétlakó sem kezdett fejtegetni, így volt alkalma rendesen megszemlélni a különös lényeket. Sajnos, a holdak a hátuk mögül sütöttek, így a bizonytalan sziluetteknél több nem nagyon volt látható. Fürgék voltak, remek egyensúlyérzékkel, és mikor egyik átdobott egy apró, befőttesüveg féle tárgyat a fajtársának, aki oda sem nézve kapta el, az is kiderült, hogy igen ügyesek is.
Úgy három-négy perc telt el teljes némaságban és mozdulatlanságban- már ami Feladirt illeti. Aztán valaki megszólalt a háta mögött.
- Miféle fattyú korcs ez itt?
Ahogy Feladir megpördült, szembe találta magát egy magas, szőrmebundába burkolózott alakkal. Az illető fintorogva mérte végig, mandulavágású szemei rényire húzódtak, a bal arcán végigfutó vágás (ami egészen magasa ülő járomcsontjáig felmetszette a húsát) féregként tekeredett meg. Loncsos, sötét haja volt, amit hosszú, cakkozott fülei mögé tűrt. Arcát sötétvörös harci festés vágta ketté, kezében két fogazott pengével ellátott botot tartott.
Mögötte három hozzá hasonló lény állt, ki tudja már mióta. Az egyikük rövid nyelű, kasza szerű fegyvert viselt, a másiknál ólomsúlyokkal ellátott háló volt. És bár vezérük a Domhani közöst beszélte, egyértelműen és kétségbevonhatatlanul elfek voltak.
- Beszélj! Mit csinálsz a vadászterületünkön, féreg?

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szomb. Szept. 24, 2016 11:11 am

Inverthan- Granvuld

A kromat oldalra biccentett fejjel figyelte egy darabig, majd tekintete a mágusról az egyik sírfal tetején araszoló kétfejű bogárra ugrott. Övéből papírskatulyát húzott elő, és lassú, óvatos mozdulatokkal két ujja közé csippentette a rovart. Felemelte, a szeme elé tartotta, és egy hosszú pillanatig vizsgálta a reménytelenül vergődő állat szelvényezett hasi részét.
- Hm.. vendégszeretet? Nem hinném, hogy releváns megállapítás. - a bogarat a dobozkába pottyantotta, és eltüntette számtalan zsebei egyikébe. - Empirikus obzervációm váratlan közjátékaként jellemezném csak ezt a találkozást.
Egy másik zsebből csiszolt üveglencsét vett elő, és monokliként egyik szeme elé illesztette. Írisze groteszkül megnövekedett.
- Ámbár tagadni ostobaság lenne, hogy a váratlan intermezzók gyakran érkeznek meglehetősen nagy volumenű felfedezésekkel. - végigmérte Granvuldot, majd szipákolt egyet. Újabb gyors kutakodás után notesz és egy irón került elő. A kromat magában mormolva írni kezdett.
- Evolúciósan módosult kraelf fajta, a nekropoliszi élethez alkalmazkodott mimikri jellemzi, alkatra alacsonyabb és gyengébb, bizonyára a fogazata erősödött meg. - felsandított Granvuldra, majd folytatta a körmölést. - A cinteremi életmód és az ingerszegény környezet okán értelmi képességek redukálódtak. Feltehetőleg halottakkal táplálkozik, de ehhez további obzerváció szükséges. Átmenetileg a Gariavni Ezaritinad névvel fogom illetni.
Hangosan összecsapta a füzetkét és barátságos mosollyal fordult Granvuld felé. Leginkább, mint cirkuszi idomár az oroszlánhoz.
- Az Inverthani Sírkert ezernegyvenhármas parcellájában vagyunk, ami köztudottan kiemelkedően alkalmas hely a többfejű arachidák és insecták tanulmányozására. - majd ravaszul hunyorogva hozzátette. - De a te fajtád biztos máshogy nevezi. Felteszem nem ennek a territóriumnak vagy az inspektora. Talán valamiféle fajon belüli konfliktus folyományaként kerültél ki a saját tájékozódási körödön kívül?Természetesen nem akarok faggatózni, de nem kizárt, hogy tudok segíteni abban, hogy visszatalálj a saját fajtársaid közé

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Szomb. Szept. 24, 2016 4:11 pm

Iverthan - Granvuld

A sötét ember nagyon jól érezte magát. Figyelemmel hallgatta végig a kromatot, aki véleménye szerint valami kutatóféle lehetett. Granvuld ráébredt, hogy szimpatikus neki ez az alak. Annak a fajtának vélte, aki mindig többet tud, mint amit megoszt.
Amikor feltették neki a kérdést, a káoszmágus megpróbálta felidézni a történteket. Még önmagát is meglepte, hogy mennyire foghíjasan jelentek meg előtte az emlékek.
Tanácstalanul széttárta a kezét.
- Sajnos épphogy elégséges ama tartalom, melyet memóriám képes volt eltárolni. Egy kadmet kufár villan be előttem, meg valami furcsa szobor, amiből erős mágia áradt. Alighanem az transzportált engem idáig - mondva a környezetet bámulva a káoszmágus, csak mondandója végén nézett újra a kromat szemébe.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 11:35 am

Inverthan - Feladir

A különös alakok megfigyelése nem hozott sok eredményt, pusztán annyit tudtam leszűrni, hogy a szőrme, amit viselnek nem bunda, hanem kabát. Tehát nem az átfordulás közben megakadt laerek.

A másik három már sokkal érdekesebbnek bizonyult. Azt mondani, hogy megleptek egy meglehetősen pontos megállapítás lenne. Mandulavágású szem, magas járomcsont, hosszú fül... Elfek lennének? Minden jel arra mutatott, de valami nem volt rendjén. Úgy néztek ki, mintha az ősi idők előttről szabadultak volna erre a helyre, mint valami törzs tagjai.

Lassan felálltam, igyekeztem a lehető legkevésbé fenyegetőnek tűnni. Bal kezem közben kardhüvelyemre csúszott, hogy támadás esetén csupán egy mozdulatba kerüljön előrántani a fegyvert. Egyelőre azonban inkább kerülném a vérontást. Jobb kezem magam előtt tartva pár lépést hátráltam, hogy egy kis távolságot nyerjek.

- A nevem Feladir Geraethul, és nem akarok bajt. Nem tudom hogy kerültem ide, de ha ittlétem nem kívánatos, akkor máris távozom. Egy kérdésem azonban van: hol van az az itt?

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 2:54 pm

Inverthan- Granvuld

A kromat láthatóan elgondolkozott. Töprengés közben az állát kopogtatta az irónjával.
- Némileg indiszponáltak az állításaid, de amennyire sikerült analizálnom a mondandódat, talán elkísérhetnélek a piactérig. A kufároknak legutóbbi információim szerint ott található tömeges bázisa.
Ha az ifjú mágus beleegyezett a különös Kromat javaslatába, a természetbúvár széles, teátrális mozdulattal az egyik folyosó felé intett, amit a sírfalak határoltak.
- Csak utánad. Ne vedd sértésnek, de egy ilyen helyen nem szeparabilitálható személyemtől az óvatosság. Majd szólok, ha kanyarodni kell.
A sírfalak négy méterrel magasodtak feléjük, kifogta előlük majd' az összes fényt. Csend volt és enyhe dohszag. Mozgás semmi. A kromat mindig az utolsó pillanatban szólt, ha be kellett fordulniuk egy sarkon, vagy elágazáshoz értek. Közben magában motyogott és menet közben is jegyzetelt.
-... a Gariavni Ezaritinad járása kissé merev, talán túlzott kalcializálódás mehetett végbe a csontstruktúrájában. Autpszikáció talán többet feltárna, de amíg egyetlen élő egyedünk van, nem érdemes...
- ...a Gariavni Ezaritinad sekundumonként 12-16 alkalommal vesz lélegzetet. A légzési frekvencia alapján becslésem szerint hat liternyi aethert képes tárolni a tüdeje, hacsak nem feltételezünk erős bőrventillálási képességet...
- ... a Gariavni Ezaritinad látása nem kiemelkedő a sötétben, ez feltehetőleg a pupilla vagy az üvegtest modifikációjának egyenes következménye. Ez a phenoména kérdésessé teszi az éjszakai életmódot...
És így tovább jó két fertály órán át. Ezalatt a sírkert nem szolgált új látványosságokkal. A falak ott futottak mellettük, minden befalazott cellán látható volt egy-egy név és évszám. Itt-ott pár papírvékonnyá száradt koszorú feküdt a porban, esetleg elgurult gyertyák, de semmi egyéb. Azonban fél óra gyaloglás után távolodni kezdtek egymástól a hullafalak, és egy kanyar után ott álltak a nekropolisz szélén. Inverthan legközelebbi házai vakon meredtek a temetőre, üveg nélküli ablakaikban galambok seregei ültek és tollászkodtak. Mindegyik egyforma, koromfekete jószág volt.
A közeli épületeken túl látszott a Domhanhoz hasonlatos város sziluettje: a Portálcsarnok kupolája, a VMKS épülete, a Saltusi torony, a Kromat és kadmet templomok tornyai.. minden a helyén volt, és valahogy mégsem.
A kromat megállt és elégedett nyújtózott.
- Itt a vége a túránk kellemes részének. Javaslom, szedjük a lábunkat, mert az alkonyattól hajnalig tartó időintervallumban az egészségre meglehetősen kártékony házon kívül tartózkodni.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 3:11 pm

Inverthan- Feladir

Ahogy Feladir bal keze a kardtokhoz ért, a három vad elf egyszerre morrant fel valami, kellemetlen, gyomorból jövő hanggal.
- Végezzünk vele, K'tulahn. - vakkantott az, amelyik a hálóval volt felszerelve. Fegyverét lassan pörgetni kezdte ujjai között. A nehéz ólomgolyók suhogása visszhangra lelt a szeméthegyek között, ott rezgett körülöttük.
A csapat vezetője azonban nem lendült támadása. Továbbra is Feladirt vizslatta, többször a levegőbe szagolt, majd felegyenesedett és megrázta a fejét. Társai csalódottan eresztették le a fegyverüket.
- Lehet, hogy ocsmány és eltorzult, de a vérünk, Kari'tash. Ősi vér pedig még soha nem fordította a fegyverét maga ellen. Nem most fogjuk elkezdeni.
- De, K'tulahn! - feleselt a harmadik, pengéjével Feladir felé mutatva. - Az Ősi vér nyomokban is alig látszik ezen a ványadékon. Inkább fajunk megcsúfolása, amit valamelyik laer műhelyben kelthettek életre, hogy kolóniánk vadászterületét zargassa.
- Nem nyitok vitát, Kah'resi! - csattant a vezér. - Ha bebizonyosodik, hogy a gyűlöletes laer cintermanták munkája, akkor elpusztítjuk. Viszont az is lehet, hogy Inverthan egy más peremövéről származik, vagy a csatornalakók egyike. Amíg egyik be nem bizonyosodik, élvezi a vendégjogot.
- Vendégjogot? - horkant Kari'Tash, és dühösen a földre csapott a hálójával. - Betolakodott a vadászterületünkre. Nem viseli a népünk jelét. Nem hagyhatjuk életben a törvény szava szerint.
A három vad elf, egyként meredt Feladir bal kezére. Csendben és sokáig, mintha valami nagy jelentőségű dolgot vettek volna észre. Majd K'thulan felemelte a karját. Bal középső ujja hiányzott. Csak úgy, mint Kah'resinek és Kari'tashnak.
K'thulan Feladir szemébe nézett.
- Bárki is vagy, idegen, úgy nézel ki, mint aki a mi őseink Ustan'aras és Mikr'arah nászából származik. A testvérek sem lehetnek egységesen erősek, de testi hibáik miatt nem ölik meg a gyermekeket. Ha a népünk tagja vagy: viseld jelünket. Ha nem, távozz nyomban, vagy végzünk veled.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 3:30 pm

Inverthan - Feladir

Ősi vér? Laer műhelyek munkája? Gyorsan végigpillantottam magamon, hogy meggyőződjek arról, hogy nem vagyok egy liter alkoholos ital. Mit adnak a sárkányok, valóban nem voltam.

Akkor meg mégis miről beszél ez a... barbár?

Legalább azt megtudtam, hogy ezt a helyet Inverthannak hívják. Ez is valami. Hirtelen eszembe jutott a rossz arcú kadmet és a festmény... Valamiért tisztán emlékeztem arra, hogy egy vörös sivatagot ábrázolt. De ez képtelenség! Amikor vele beszéltem, még nem láttam a színeket!

Valami nincs rendben az biztos.

Mégis, úgy éreztem, hogy az a festmény lehet a kulcsa annak, hogy eltűnjek ebből a rémálomból.

De ne szaladjunk annyira előre. Jelenleg három "fajtársam" várja azt tőlem, hogy vágjam le a bal középső ujjamat. Miért kell minden barbár rítusnak csonkítással járnia?!

- Köszönöm a nagylelkűséget - kezdtem óvatosan - de túlságosan hozzászoktam, hogy mindkét kezemen öt-öt ujj van. Ha megmondjátok, hogy merre találok egy vörös sivatagot, akkor megyek is.

Miközben beszéltem körbenéztem árnyakat keresve. A legközelebbi felé kezdtem somfordálni, hogy támadás esetén egyszerűen magamra húzhassam a sötétséget és eltűnjek a szemük elől.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 3:41 pm

Inverthan- Feladir

- K'thulan...kell több bizonyíték? -szisszent Kari'tash. A háló újra sziszegve szántani kezdte a levegőt. - Az Ősi vér egy gyermeke sem fordít hátat a másiknak, és nem fertőzi meg a gyávaság. Azt mondom, vigyük vissza a K'eserthannak, és döntsön róla ő.
K'thulan vett egy mély levegőt és szemével intett a szemétdombokon gyülekező társainak. Majd' egy tucatnyian gyűltek össze, mióta a szóváltás elkezdődött. Egyenlőre egyikük sem mozdult. Harci festéstől sötét, szoborszerűen merev arcok sora fordult Feladir felé.
- Legyenek hát világosak a dolgok. - fordult a csapat vezére Feladir felé. - Ha visszautasítod a közösséget a törzzsel, az ellenségünk vagy. A körünkből távozhatsz ugyan, de nem garantálom, hogy az Ősi vér fiai közül nem ered senki a nyomodba. - felé nyújtotta a kezét és nyomatékosan megismételte. Markában csorba, öreg borotvakés feküdt:
- Ha népünk tagja vagy: Viseld jelünket.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Szept. 25, 2016 4:04 pm

Inverthan - Feladir

Egyre többen és többen figyelték a jelenetet. Ezek szerint az előbb látott bundás egyének szintén ezekhez a furcsa elfekhez tartoztak. Tizenkettő. Egy "tisztességes" küzdelemben kettőt, talán hármat tudnék magammal vinni mielőtt a túlerő legyűrne. És ez persze az optimista becslés, mivel fogalmam sem volt róla, hogy azon a hálón kívül vannak-e távol harci fegyvereik. Még szerencse, hogy árnymágusként nem kell sportszerűnek lennem.

Megálltam az árnyék szélén, de még nem léptem be takarásába. Először végighallgattam, hogy a K'thulan nevű mit beszél. Na ezért nem szeretek barbárok között mászkálni. "Ha nem velünk vagy, akkor ellenünk!"

Egy csorba, rozsdás pengével hadonászott, amikor befejezte. Nem egészen tűnt úgy, mintha fertőtlenítették volna.

Valóban ezt akarom? Magamra haragítani az első törzset, ami szembe jön?

Előrántottam kardomat, középső ujjamat pedig a pengére helyeztem. Vettem egy mély levegőt, és mélyen K'thulan szemébe néztem.

- Tudod, ahonnan én jövök, ott az "Ősi vérnek" egészen mások az ismertető jegyei. Például... - rögtön beléptem az árnyak közé és magamra húztam a Homályt. Ha összezavarodnak, akkor megpróbálok mögéjük kerülni és kiütni egyikőjüket (de semmi szín alatt nem akarok megölni senkit). Ha látnak vagy a terv nem sikerül, akkor a lehető leggyorsabban megpróbálok eliszkolni az árnyak között.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Kedd Szept. 27, 2016 12:01 pm

Inverthan- Feladir

Nos, ami az Ősi Vér ismertetőjegyeit illeti, az a szinte kontrollálhatatlan mágiavihar, ami Feladir távozásának nyomán kitört, bizonyította, hogy bizony, a szeméttelepek barbár elf hordái sem szűkölködnek mágikus képességekben. Feladir árnyakba burkolózott alakját alig két arasznyira kerülte el egy vaskos fénymágia-nyaláb. A támadási kísérlete csúfos kudarcot vallott. A két elf akit a legközelebb állt, és egy perce még úgy tűnt, hogy lehetséges lenne mögéjük kerülni, most pengéikkel maguk körül kaszálva fürkészték a sötétséget. Tekintetük lángolt, és nem csak a szó átvitt értelmében: mágiaáguk ismertető színével foszforeszkált valamennyi.
- Állj! - ordította túl a kitört hangzavart K'thulan. Csapata mormogva leeresztette a fegyvert. A vezér az övébe szúrta a kést, és végigjártatta hófehér fénnyel lángoló tekintetét a katonáin. - Két perc egérút. Tartjuk az eskünket.
A barbár elf hordák valóban elmaradtak Feladir mögött, aki a szokatlan közeghez nem szokva csúszkálva igyekezett fel a szemétdombok meredélyén. Csak amikor felért a legközelebbi tetejére, akkor vehette észre: Az elmúlt percekben végig rossz irányba igyekezett. Inverthan komor városa a háta mögött feküdt.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Kedd Szept. 27, 2016 8:07 pm

Inverthan - Feladir

Őszintén szólva nem tudom, miért reménykedtem, hogy nem tudnak mágiát használni. Egy fénymágianyaláb majdnem felnyársalt (Tudunk ilyet is?!) utána pedig mindenki vadul kezdte pörgetni a fegyvereit, hogy még csak lehetőségem se legyen a közelükbe menni. Nem elég, hogy mágiahasználók, tapasztalt mágiahasználók. Hozzá kéne szoknom, hogy a barbároknak is lehetnek meglepetéseik.

Aki azt meri állítani, hogy szégyen a futás, az nyilvánvalóan nem harcolt még csatában. Pláne nem túlerő ellen. Jelen helyzetemben a legjobb megoldás, ha minél gyorsabban eliszkolok. Az egyetlen problémát az jelentette, hogy a törzs tagjai útban voltak, úgyhogy megpróbálkoztam a szemétkupacok között elszökni. Rövid úton be kellett azonban látnom, hogy a szemétkupacok között nem fogok tudni megfelelően tájékozódni, úgyhogy inkább felkapaszkodtam az egyik tetejére. Mikor fölértem, hallottam amint K'thulan ráparancsol a többiekre, hogy adjanak nekem kettő percet. Dicséretes, hogy így tartja a szavát. A becsület a legelső dolog, ami egy csatában az életedbe kerülhet, de nem igazán akartam ezt most a tudtára adni. Nagyobb baj volt, hogy a várostól inkább távolodtam, semmint közeledtem volna hozzá, viszont azt az utat továbbra is egy csapat dühös barbár állta el. Jobb ötlet híján azt néztem meg, hogy hol van a szeméttelep legközelebbi kijárata, amin nem kell egy állig felfegyverzett tömegen átverekednem magam, és afelé vettem az irányt. Remélhetőleg onnan visszafordulva be tudok jutni a városba, hogy aztán a kis utcák között lerázzam üldözőimet.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Csüt. Szept. 29, 2016 7:39 pm

Inverthan - Granvuld

Lenyűgöző - gondolta magában a káoszmágus, nézve a nekropoliszt maga körül. Szemmel láthatóan mindketten elvoltak a saját kis világukban, így Granvuld nem érezte szükségét annak, hogy újra felszólaljon. Csendben követte a különös kromatot, és hallgatta, ahogy jegyzetel.
Mikor elkezdtek egy ismerős, de valójában ismeretlen terület felé érni, rákérdezett volna valamire. Ekkor javasolta a kromat, hogy szedjék a lábukat. Granvuld egy bólintással jelezte, hogy megértette. Csak utána kérdezett.
- Azt látom, hogy sokat jegyzetelsz. Egész pontosan mi a kutatásod célja? - kérdezte a sötét ember, miközben szedte a lábát.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Csüt. Szept. 29, 2016 9:33 pm

Inverthan- Feladir

A szeméttelep legalább még egy kilométer hosszan nyújtózott Feladir és a kapu között, mint az emberi mocsok és szenny élő halomsírjai.
Az elf bukdácsolása és kis kerülője váratlan következményekkel járt: A vad elfek pontosan a másik, helyes irányba kezdték keresni, így az exkatonának nem maradt más társasága, mint a patkányok: méter magas, hízott disznóhoz hasonlatos, zöldesbarna szőrű dögök. Vörös szemük itt is, ott is megcsillant egy-ey szétázott papiroscsomó, vagy megvetemedett faláda alatt. Feladir hallhatta ahogy egyre mélyebbre kaparják magukat a szemétbe, időnként összeverekednek egy ízesebb falat felett, vagy hukkogó hangon hívják társaikat.
Még egy fertály óra sem telt el, máris a szeméthalmok lankáin járt, alig pár percre a csalogató kijárattól, és még mindig sehol senki. Már a patkányfajzatokat nem számítva. Egy-két példány ugyanis kitartóan sietett a süppedős-ingatag hulladékszigeteken botladozó Feladir után.
Már csak háromszáz lépés.
Százötven.
Száztíz.
Hetvenöt.
Huszonöt...
És Feladir ott állt a hulladéktemető kapujának elgörbült, egy-egy zsanérba kapaszkodó rácsai alatt. A levegő még mindig súlyos volt a rothadás bűzétől, de már a városhatár átlépése is mintha elsöpörte volna a szagot.
Hosszú, széles út ásított üresen az elf előtt. Alig pár házsaroknyira egy cégér himbálózott nyikorogva a szélben, más zaj nem hallatszott. A cégjelzésen épp egy izomkolosszus vert egy cingár, töpörödött alakot. Ha nem lett volna teljesen kizárt, Feladir azt hihette volna, hogy egy Halálgödör reklámtábláját látja.
Domhanon az ilyesmi egyszerűen elképzelhetetlen lenne.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Csüt. Szept. 29, 2016 9:51 pm

Inverthan- Granvuld

A kromat egy pillanatra sem lassított le, sőt mi több, képes volt jegyzetelni, miközben szót váltott, avagy illusztrisan kommunikált az ifjú varázslóval, akit minden jel szerint lenyűgözött Inverthan sötét városa. Eddigre már az elf negyed egyik keskeny, valaha kecses és büszke házakkal, ma rogyadozó romhalmazokkal szegett utcáján haladtak. A házak töredezett-koszos ablakai mögött néha elrebbent egy sietős árnyék.
- A cintermanták kreatúrái. - kommentálta a kromat természetbúvár lelkesen. - Revitalizált humán-maradványok, a laederranis laercan faj mobilizált vite-mechanikai csodái. Kissé ugyan nehezen kezelhető indivídumok, de kiváló explorációs anyag! Sajnos...-tette hozzá lemondóan. - Fajom túl sok tagja szenteli magát a cinteriánok biológiai obzervációjának.
Itt rövid szünetet tartott, majd fényes mosolyt villantott Granvuld felé, lelkesen kopogtatott a notesza fedelén.
-Épp ezért igazi divízionális pontja ez a pályámnak! Egy új, eddig nem dokumentált faj, a maga érintetlen, barbár habitusával és romlatlan attitűdjeivel. Egy fenomenális inkarnálódott reveláció! - szónoklata alatt hangja egyre feljebb ívelt, a végén már az üvegkarcolás határán remegett.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Csüt. Szept. 29, 2016 10:23 pm

Inverthan - Feladir

Kétségtelen, hogy minden megvolt, ami egy szemétteleptől elvárna egy elf: szag, szemét, patkányok, guberáló barbárok... Szinte otthon éreztem magam.

Szinte.

Nem is emlékszem mikor futottam ennyit utoljára. Üldözőim valószínűleg a város felé kerestek, mivel egyáltalán nem hallottam, hogy bárki is mögöttem futkározna. Leszámítva a patkányokat. Undorító dögök.

De végre valahára magam mögött hagyhattam ezt a pöcegödröt. Az elf barbároknak nyoma sem volt, ezért úgy döntöttem szusszanok fél percet, mielőtt megindulok vissza, a város felé.

Az előttem fekvő széles úton egy lélek sem mozdult, ezért nekem sem nagyon akarózott egyedül mutatkozni rajta. Azt azért meg kell hagyni, hogy ennél nagyobb céltáblát amúgy sem festhettem volna a homlokomra, úgyhogy bevetettem magam az utca árnyékos felére, úgy kezdtem el lassú gyalogutamat. Minden elágazás zsákutcában végződött, ezért úgy határoztam, hogy inkább követem a széles utat a város határáig, aztán egy kisebb kerülővel keresek a főutcát, ami a főtérre visz.

Merengésemből a himbálózó cégér nyikorgása zökkentett ki. Egy nagy és erős valaki éppen péppé vert rajta egy kis nyeszlett alakot. Ugyan a kép művészi megvalósítása hagyott némi kívánni valót maga után, mégis megrohamoztak az emlékek Domhanról, miszerint az ottani Halálvermeknek hasonló a szimbóluma. Utána ismét felötlött előttem a vörös sivatag képe. Vörös sivatag? Lehetséges, hogy az inkább csak vértől vöröslő homok?

Mármint a Halálvermekben homokot használnak az arénában nem? Bármi más túl csúszóssá válna a kiontott vértől, meg persze sokkal egyszerűbb egy kis gereblyézéssel "szőnyeg alá" söpörni a vért, mint folyton takarítani. És ha ezeknek kész cégére van, akkor valószínűleg elég sok harcot vezényelhetnek le egy nap alatt... Elég sokat ahhoz, hogy a sok vértől a homok permanensen vörössé váljon.

Nos, ha valóban ez lenne kijutásom kulcsa... Egy próbát mindenképp megér. Magabiztosan léptem a komplexum területére.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Okt. 02, 2016 8:13 pm

Inverthan- Feladir

A Halálvermet rejtő épület szolid, az Inverthani állapotokhoz képest takaros ház volt. A vakolata ugyan már szurtos és repedezett volt, de a tető sértetlennek tűnt, és az ablakokban is koszos üveg verte vissza tompán a szemközti épületek képét.
Már amikor Feladir megállt az épület előtt, akkor megüthette a fülét a kiszűrődő zsivaj. Lelkes ordítozás, nevetés, helyenként ellenpontozva húson csattantó csont és fájdalmas üvöltések keverékével.
Az ajtó túl keskeny lépcső ereszkedett rögtön, mindenféle előszoba vagy átvezetés nélkül a pince felé. Ugyan oldalt látszott pár ajtó a vakolatlan téglafalban, de mindegyikről vaskos lakat csüngött. Enyhén dohos levegő keveredett keveredett bor és verejték szagával, Feadir léptei alatt a lépcsők finoman nyikorogtak. Szerencsére attól nem kellett tartania, hogy rosszul lép, és lebucskázik a lépcsősor végéig: a plafonról bányászlámpások lógtak, sőt, oldalt még egy kifeszített lánc is segíthette a leereszkedőket.
A lépcsősor végén széles, taverna szerű helyiség várta az elfünket: a nyolcszögletű helyiség átellenben lévő fala előtt hosszú pult nyújtózott, mögötte egy kétség kívül Seguth származású férfi tevékenykedett. Harmincas évei közepén járhatott, arcán őszintén barátságos mosoly játszott, nevetve csevegett el azokkal a vendégekkel, akik a pult előtti magas székeken ültek. Szembetűnően sok volt a seguth. A társaság fennmaradó részét elfek és kadmetek adták, láthatóan nem zavarták őket faji ellentétek. Annál is inkább, mert szinte minden szem a legközelebbi vashálóval körbezárt tribün felé fordult, ahol épp egy keménykötésű, alacsony saltusi harcolt egy félmeztelen vad elffel. A saltusi fehér ruhát viselt, és ha Feladir jobban körülnézett, láthatott belőle még párat a kerek asztalok körül. Nem voltak sokan és a többi vendég látszólag tartotta a távolságot. Náluk nagyobb tisztelet már csak azt az egy szem laert övezte, aki közvetlenül a küzdőtér előtt ült. Még minden más néző állva biztatta a kedvencét, ő egyszemélyes, kecses tonettasztal mellett ült, keze ügyében egy palack borral és hozzá való pohárral. Az egészet láthatóan az ő kedvéért készítették oda.
Feladir alig ért le a lépcső aljára, valaki rögvest elé pattant. Fiatal férfi volt, sápadt bőrrel, vidám, zöld szemekkel, és csak azért nem volt első pillantásra egyértelmű, hogy seguth, mert haja alig egy arasznyi hosszúra volt meghagyva.
- Nálam tessék fogadni, elf uram! Egy az háromhoz Kerichre, egy a héthez K'ternra. Na, kísértse meg a szerencséjét, jóféle pénzmag ütheti a markát. Úgy szép az élet, ha kockáztatunk!

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Vas. Okt. 02, 2016 10:02 pm

Inverthan - Feladir

Már másodjára szárnyalja túl az elvárásaimat ez az Inverthan megnevezésű... jobb szó híján, helyszín. A Halálvermek itteni manifesztációja elfogadható állapotban volt funkciójához képest. Semmi extra, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint az otthoni verzió, mely folyton magában hordozza a a lehetőségét annak, hogy a fejedre omlik. Legalábbis a pletykák ezt mondják.

Amint beléptem a kis ajtón, rögtön megcsapta fülemet a csatazaj, és rögtön ki is rázott a hideg. Az emlékek úgy zúdultak az agyamba, mint egy régóta áttörni készülő gát megnyitott zsilipjén kiömlő víz. A kiáltások, ahogy fegyver húst ér, halálhörgések...

Adtam magamnak két pofont és megráztam a fejem, hogy elűzzem a pánikrohamot. Ezen dolgoznom kell, amint visszatérek Domhanra. Most arra kell koncentrálnom, hogy ezt véghezvihessem.

Ahogy közeledtem a lépcső aljához, egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem csatazaj, pusztán két harcoló fél és az őket éltető tömeg ricsaja. Sajnos nem tudom, hogy ez megnyugtat-e vagy sem.

A lépcső alján pedig rögtön elém ugrott egy meglehetősen sápadt ember és arról kezdett nekem beszélni, hogy fogadjak a, feltételezem, harcoló felek valamelyikére. Kihasználtam az alkalmat, hogy alaposabban körülnézzek. Ami igazán felkeltette az érdeklődésemet, az az egy laer volt, aki már-már díszpáholyból figyelte a küzdelem alakulását. Úgy tűnt, hogy ő lehet itt a főmufti, legalábbis a nagy üres tér és a félelem egyes tekintetekben erre engedett következtetni.

Egy laer alvilági bandavezér? Ne legyünk nevetségesek. Megdörzsöltem a szemem. Semmi változás. Még egyszer. És még egyszer, majd még egyszer. Nem káprázott a szemem, az ott valóban egy laer volt. Inverthan egyre furcsább és furcsább lesz.

Ekkor azonban eszembe jutott, hogy az ember valószínűleg azért nem tágít előlem, mert válaszra vár. Már épp nyitottam volna a számat, amikor feltűnt, hogy az illetőnek négy ujjperce van. Jóságos sárkányszárny, hiszen ez nem is ember, hanem egy ark'seguth! Rögtön támadóállást vettem fel, a harag tűzvészként söpört végig tudatomon, és készen álltam rá, hogy a legkisebb gyanús mozdulatra is megszabadítsam az illetőt fejének súlyától.

- Harcolni jöttem jégember - vetettem oda neki hűvösen - úgyhogy félre az utamból, ha nem te akarsz lenni az első ellenfelem!

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Kedd Okt. 04, 2016 12:21 pm

Inverthan-Feladir

A seguth csak vállat vont és széles, teátrális mozdulattal intett Feladirnak, hogy nyugodtan lépjen be a tavernába, ő biz' nem fogja többet zaklatni, ha már az uraság ilyen begyöpösödött alak. A barátságos mosolya mindeközben még csak meg sem fakult.
Amint az elf leért a lépcső aljára, észrevehette a mellette futó falba nyíló ajtót, ahonnan erős huzat áradt a földalatti fogadóba. Az abból az irányból szűrődő zajok tanusága szerint még bőven lehettek arrafelé helyiségek, ahol hasonló elfoglaltságot űzhettek a vendégek, mint a főteremben.
Időközben a küzdelem lassan a vége felé közeledett: mindkét bajvívó elég leharcoltnak tűnt, de fegyvertelen küzdelemben láthatóan előnyt biztosított a saltusi kemény bőre és sziklaerős csontjai. Pár villámgyors ütés (mindegyik hangja akár egy mészáros taglója az ökör fején), és az elf összerogyott. Egy nagyhangú seguth rászámolt, majd felharsant a tömeg üdvrivallgása. Többen egymás nyakába borultak, mások bosszúsan tépték darabokra a fogadócédulájukat. Időközben a porondról kivonszolták az elfet, a saltusi pedig felvetett fejjel távozott. Páran rögtön nekiláttak, hogy felszórják a küzdőteret friss homokkal.
A laer felkelt a helyéről, majd halvány, szinte elnéző mosollyal indult a lépcső felé. Hosszú ujjai között apró, elefántcsont pipa billegett, és látványosan nem vett tudomást senki másról.
Közben a pult mögött álló keverés seguth férfi barátságosan intett Feladirnak.
- Jöjjön közelebb jóuram! Mivel szolgálhatunk? Vagy a következő küzdelemre kíváncsi? A fiamnál lehet fogadni.

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Kedd Okt. 04, 2016 2:31 pm

Inverthan - Feladir

Egy kedves seguth. Ha ez nem oxymoron, akkor nem tudom micsoda. De lassan kezdtem kapiskálni, hogy mi is lehet ez az Inverthan. Az elfek barbár törzsekként éltek, a seguthok kedvesek és nyitottak... Mintha egy görbe tükröt tartottak volna Domhan elé. Eszerint a saltusiak lehetnek itt a bűnözés urai, a kadmetek a világ legbékésebb lényei, a kromatok materialisták, és jól láttam, hogy a laerek rosszban sántikálnak. Az emberek valószínűleg valahol nehéz logikai feladványokat oldanak meg.

Ez az információ még hasznos lehet, sőt már most is az. Bocsánatkérő arccal léptem a pulthoz.

- Elnézést kérek az előbbiért, csak tudod... - mélyet sóhajtottam, mint aki megkönnyebbül - nehéz hetem volt és úgy gondoltam, hogy egy kis harc biztosan segíthet az idegességem levezetésében. - arcomra erőltettem egy halvány, már-már barátságos mosolyt - Szóval, hol lehet a harcra feliratkozni?

Tárgy: Re: Inverthan Peremkerületei Kedd Okt. 04, 2016 9:24 pm

Inverthan-Tarassian

A Síró Hölgy épületét csak a legnagyobb jóindulattal lehetett volna romhalmaznak nevezni. Az épületet elnézve akaratlanul is azok a sárból csöpögtetett, kajla épületek jutahattak eszébe bármely laernek, aki valaha volt kisfiú és szórakozott ilyesmivel. Nem volt egy műalkotás. Még csak alkotásnak sem nagyon lehetett volna nevezni.
Valamikor emeletes lehetett az épület, de most inkább úgy festett, mintha valaki egy felettébb nagy méretű borotvával lekapta volna a ház minden tartozékát a földszint plafonjától felfelé. Pár szálkás gerendacsonk ugyan még árválkodott az újdonsült lapostetőn, amit feltehetőleg biztonsági intézkedésért vastagon betapasztottak vályoggal, egészen addig, míg a Síró Hölgy nem kezdett inkább egy földcsuszamlás helyszínére hasonlítani.
Az ajtó a megvetemedés olyan magas szintjére lépett, hogy a négyszögletesség luxusát csakhamar háromszögre cserélte. Az ajtódeszka a küszöbön hevert, egyfajta rámpaként vezetett be a Síró Hölgy gyomrába.
Nos, a műintézmény láthatóan épp nem működött. Ennek ellenére Arkmar visszatért a remegés már bevett szokásához. Óvatos oldalpillantást vetett a nagytiszteletű, kiváló és fényességes tudásával tündöklő laerra, majd megköszörülte a torkát.
-Nembáná őexcelleciád, ha én nem...szóval..khm...nem mennék ..izé..be?

» Inverthan Belvárosa
» Inverthan - Galare átka