Utak és utcák

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Dec. 03, 2015 7:20 pm

Zache Wen- Karmok és Agyarak
A sikátorban, ahonnan a múltidőbe tehető Laer kitámolygott, szinte már természetesnek tűnt, hogy kiégett az amúgy halvány kékes fényt adó lámpa. Esztétikailag nem volt különösebb hátrány, hiszen így a két oldalt felgyülemlő szennylében ázó inkább nem azonosítandó matériák és a derékig érő szemétdombok legalább jótékony sötétbe burkolóztak. Stratégiai szempontból viszont kész rémálom volt a hely. Mivel a kőburkolat nedves volt, és kellőképpen koszos, nehezen lehetett meghallani bármiféle léptet, már ha valaki nem trappolt bele egy pocsolyába.
Mindenesetre csönd volt. Legalábbis nagyjából. A helyi élővilág neszezése bizony elő-előszűrődött a különböző kupacok alól. Az eső kitartóan, de nem túl szitált tovább, a cseppek alig hallhatóan kopogtak Zache köpenyén.
Úgy a sikátor felénél járhatott, mikor egy oda nem illő hang vonhatta magára a figyelmét. A háta mögül jött. Olyasmi, mint mikor a város tolvajainak különleges eljárással puhított bőrtalpú mokaszinja földet ér.
Ha még időben hátrafordult, a fényes, és láthatóan mágikusan létrehozott penge csak a hajába kapott bele oldalt.
Az önkéntes borbély az utca végén állt alacsony harcállásba. Alacsony volt, vékony, arca elé sötét kendőt kötött, szemét csuklyás köpenye árnyékolta. Ujjai között fényes kék fénnyel épp egy új tőr manifesztálódott.

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Dec. 21, 2015 8:06 pm

Raden - Viharfelleg

A köd már-már természetellenesre sűrűsödött. A lámpák alig látható rövid fénycsíkja ugyan jelölte, hogy merre halad az utca, de abban nem segített, hogy látható legyen a szembejövő forgalom. Nem mintha olyan nagyra lehetett volna számítani, de a Raden által használt mellékutcán sose lehet tudni. Egy saltusi alakja sejlett fel a köd sűrűjében, aki szemét meresztve próbált több-kevesebb sikerrel látni bármit is, ami öt méternél közelebb van. Radent csak későn vette észre, össze is rándult ijedtében, de gyorsan összeszedte magát. Gyorsan vállához csapta puskáját, a fegyver csövét a jövevényre meresztve:
- Gyere közelebb, had lássam ki vagy! Ne próbálkozz semmivel!

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Feb. 02, 2016 10:52 am

Raden-Viharfelleg

Mit nem mondjak azzal nem lehetett vádolni ezt a világot, hogy unalmas lenne. Alighogy megérkeztem belecsöppentem egy jó kis balhéba. Természetesen azon nyomban lecsaptak ránk a rend béke őrei. Szerencsémre sikerült megértetnem velük, hogy én csak egy ártatlan áldozat vagyok, aki pusztán jóhiszeműsége miatt keveredett bele ebbe az egészbe. Arra nem jöttem rá, hogy a Saltusiak tényleg bíztak bennem vagy esetleg megfigyelés alá helyeztek hátha mégis egy orgazdával volt dolguk. Ezek a dolgok engem, egy cseppet sem érdekelt pusztán pihenni akartam egy keveset. Sajnálatos módon ez sem jött össze, mert egy idegen összetévesztett valakivel és rám bízta egy fontosnak tűnő csomag leszállítását. Kicsit később újabb emberek valami papírost kerestek rajtam én természetesen tagadtam mindent és ostobának tettem magamat, ami nem is volt olyan nehéz. Miután ezek az úriemberek is felszívódtak helyüket váratlanul egy sejtelmes és titokzatos köd váltotta fel. Ha tolvaj lettem volna jobb alkalmat keresve se találhattam volna aljas tetteim elkövetésére. Mire észrevennék a nyomaimat én már fel is szívódtam a ködben. Természetesen én, mint jámbor úriember sosem vetemednék ilyen gaztettre így hát inkább békésen elindultam előre. Hogy pontosan merrefelé is tartottam nem tudta megmondani, mert alig láttam valamit csupán az utcalámpák fénye segített a tájékozódásban. Természetesen az oktatóim jól kiképeztek mi a teendő ilyen esetekben. Igyekeztem olyan halkan lépkedni, ahogyan csak tudtam és közben hegyeztem a fülemet. Meg is halottam, hogy nem is olyan messze tőlem valaki szuszog. Ahogyan közelebb értem hozzá lassacskán egy Saltusi tűnt elő a ködben. Kicsit megrémült a váratlan megjelenésemtől és ezt mulattatónak találtam. Mindig úgy hittem, hogy őket sohasem lehet meglepni. Természetesen nem mutattam tanújelét örömömnek nehogy megsértsem vele. Fegyverét rám szegezve megkérdezte ki vagyok és figyelmeztetett miszerint ne próbálkozzak semmivel. Lassan araszoltam felé miközben mellkasomra tettem a kezemet és megkönnyebbülés jeléül felsóhajtottam.
- De jó, hogy összefutottunk drága uram. Új vagy ebben a városban és éppen valami szálás félét kerestem éjszakára miközben meglepett ez a kellemetlen köd. Megtudná, nekem mondani van errefelé valamiféle fogadó?
/Még egyszer elnézést kérek./

Tárgy: Re: Utak és utcák Szomb. Aug. 20, 2016 9:40 pm

Feladir-Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Mire Feladir végzett szerény vacsorájával az egyik kevésbé felkapott fogadóban, a nap vörös, vibráló korongja már a háztetőktől alig két ujjnyira imbolygott. Az alacsonyan függő sárga felhők és a párás, nehéz levegő kimondottan különössé tették ezen az estén az eget.
Az utcai zajok már vagy egy fertály órája elhaltak, a csend szinte teljes volt, ami különös ellentétet képzett a korábbi, fogadóbeli zsivajjal. Különösen, hogy Feladirt majd' egy órán át igyekezett szóval tartani odabent egy sötét hajú, sebhelyes arcú ember. Domhani figura volt, nem lett volna meglepő az sem, ha kiderül, hogy életében nem látta még a világot, ahonnan származott. Domhani divat szerint öltözködött, félig elf, félig laer gyártmányú ruhákba, vagyoni helyzete pedig egyenesen megbecsülhetetlen volt. Lehetett éhező írnok, pár arannyal a zsebébe, vagy magára kevéssé adó arisztokrata. Mindenesetre igencsak beszédes volt, és kimondottan érdeklődött Feladir élete iránt. Persze nem tolakodó módon: végig rendkívül udvarias volt, igazán kifinomult társalgónak tűnt.
Az utcákon tehát csend volt, olyannyira, hogy szinte harsánynak hatott, mikor egy féltucat galamb felrebbent az egyik tetőnyeregről. A viszonylag széles utcán, Feladirral szemben, elhaladt egy három fős saltusi őrjárat, de rajtuk és pár kolduson kívül senki nem mutatkozott.
Az elf még vagy kétszáz lépést tehetett meg, vissza a szállása felé, mikor megérezhette azt a kellemetlen szagot. Mintha valamiféle különös, fémes-édeskés illat keveredne trágyával, vizelet bűzével, és egy szemetesláda teljes tartalmával. Kimondottan orrfacsaró volt és egyértelműen az egyik keskeny, bal kéz irányába nyíló sikátorból jött.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 6:26 am

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Nagyon későn mentem el vacsorázni, úgyhogy mire végeztem már majdnem besötétedett. Mondjuk ennek inkább ahhoz volt köze, hogy egy ember nem volt hajlandó leszállni rólam. A ruhái alapján egyáltalán nem tudtam belőni, hogy ő most mi is lenne, de az biztos, hogy a lehető legbutábban válogatta össze öltözéke darabjait. Mikor fogják megérteni végre, hogy a laer kardigán rosszul néz ki az elf nadrággal? Ha legalább a színek passzoltak volna...! Szerencsére rájött a vizelhetnék, úgyhigy hagytam neki egy kis cetlit "Sürgős dolgom akadt" felirattal, és leléptem. Nem volt egy udvariatlan ember, de nem szeretem, ha emlékeztetnek azokra az időkre.

Legalább a vacsora tűrhető volt. Ezek az emberi "csirkék" vagy hogyan is nevezik őket, kifejezetten ízletesek tudnak lenni. Egy laer ital mellé, és minden napot jól lehet zárni. Nem is olyan rosszak ezek a külvilágiak.

De mindegy is. Ahogy hazafelé bandukoltam, élveztem a csendet, mely nem sűrűn fordult elő Domhanon. Főleg, ha az ember a portálcsarnokkal szemben lakik! Állítólag egyszer kigyulladt a saltusiak lőporraktára és akkora hangzavar lett a főtéren, mint egy csatamezőn. Nem hiszem, hogy igaz lenne a történet, de örülök neki, hogy nem voltam ott.

Miközben így merengtem magamban megcsapta az orromat valamilyen bűz. Olyan hirtelen jött, egy pillanatra meg is szédültem. Kelletlenül beleszagoltam ismét a levegőbe, hogy megpróbáljam beazonosítani a forrását. Ugyan a hányinger kerülgetett, sikerült rájönni, hogy a bal oldali sikátorból jön.

"Ezek a suhancok, mindig elfelejtik visszatenni a csatornafedőt?!" gondoltam magamban ingerülten. A fejemet rázva haladtam tovább. Reméltem, hogy a szag nem itta be magát a ruhámba és a hajamba.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 10:14 am

Feladir-Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Ha Feladir nem csak egy futó pillantást vet a sikátorra, valószínűleg minden másképpen alakul. Persze lehet, hogy csak egy kadmet vagy egy saltusi látta volna meg azt az árnyékokba húzódott tagbaszakadt alakot, aki a falhoz lapulva várt, vagy azt a különös alakú rongycsomót, ami a egyik oldalának támasztva feküdt.
Feladir épp, hogy két lépésnyire távolodott a saroktól, mikor egy acélos kéz nyújt utána és ragadta meg a vállánál fogva, majd rántotta be a sikátorba. A támadó másik tenyere az szájára tapadt- ujjairól valami langyos, iszamós dolog kenődött az elf arcára.
Az egész nem tartott tovább egy pillanatnál. Feladir talán épp, hogy rájöhetett, hogy az alak csak tartja és nem igyekszik kitekerni a nyakát, mikor az illető egy erőteljes lökéssel megfordította és beljebb lódította az elfet a szűk utcába, úgy, hogy az egyik szemetesláda adta a másikat.
És pontosan ekkor hangzott fel egy éles sikoly, valahol az utcácska végén.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 11:40 am

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Még egy hiba, amit felróhatok magamnak. Remek.

Ennyire elpuhultam volna? Negyven évvel ezelőtt, ha valaki megfogta a vállamat már egyből csavartam is ki a csuklóját. Ez meg hirtelen megfogott, magához szorított és valamit az arcomra kent. Furcsa látványt nyújthattunk, de még furcsább volt, hogy kedves elrablóm nem tett mást ezen kívül. Csak tartott. Már épp azon kezdtem gondolkodni, hogy miként is fogok kiszabadulni markából, amikor nagyot taszított rajtam, egyenesen belelökött a közeli két kuka közti kis nyílásba. Ha a nyakamba hulló szemét nem lett volna elég, még jól be is vertem a fejem. Egyhamar nem hagyom el a sikátort, erre rájöttem. Ennyit arról, hogy a szag nem issza be magát a hajamba...

A sikoly megrázott. Ki volt az? Hol volt? És hol van a támadóm? Miért dobott be ide?

Két opciót tartottam valószínűnek: láthatta valaki, hogy a kukák között arccal előre landolok, és ijedtében felsikoltott. Domhant ismerve ez nem túl valószínű, de az elf még reménykedhet. A másik, sokkal morbidabb verzió, hogy megöltek valakit az utca végén és most rám akarják kenni. Az a cucc, amit az arcomra kent a rejtélyes idegen, biztosan az áldozat vére. Szerencsére mindkét eshetőségnek ugyanaz volt a megoldása: csak maradjak feküdve, amíg ide nem érnek a saltusiak. Ha az első tippem válik be, akkor sok szimpátiapontot tudhatok magamnak. Ha meg a második... nos épp egy dudor nő a fejemen, amit akkor szereztem, amikor fel akartam tartóztatni a gyilkost.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 11:54 am

Feladir - Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A sikátorban csend és a felkavarodott csatornabűz szitált. Semmi zaj. Se léptek, se lélegzet, legfeljebb Feladiré, aki nem csoda, ha zihált. A helyzete nyilván nem volt túl rózsás, sem átvitt, sem szó szerinti értelemben, mármint ami a szagokat illeti.
Nem volt különösebben meglepő, amikor felhangzott a Saltusiak vasalt csizmáinak dobolása. Nemsokára három fekete köpenyes, megtermett férfi fogta ki az utcalámpák gyér fényét a sikátor bejáratában.
- Egész biztos, hogy innen jött, uram. - vélte az egyik, karján egy hosszú csövű, bajonettel felszerelt puskát nyugtatva. A csapat vezetője, kezében irdatlan mordállyal csendre intette, és sietős, de csendes léptekkel vágott neki a szeméttel belepett útnak. A hangjuk alapján csupán pár lépésre voltak Feladirtól, mikor az elől haladó megtorpant. Pontosan a rongycsomó előtt.
- Megvan. - hangja alapján fiatalabb volt a társánál.
- Halott, uram?
- Az.
Az osztagvezető körülnézett, majd megakadt a tekintete Feliradon. Intett, mire a másik saltusi a bajonettje végével majdnem finoman megbökte az elfet. A harmadik társuk közben az utcát fürkészte. Nem volt ott senki más, csak az őrjárat, a halott, és az elf.
Nem teljesen szívvidító a helyzet.
- Felkelni, hegyesfülű.- morrant az őr, és már ott volt, hogy bajonettjének erőteljesebb bevetésével próbálja (ha kell) eszméletre téríteni, vagy mozgásra ösztökélni a gyanús, vérrel összemaszatolt arcú alakot.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 12:14 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Sosem szerettem a saltusiakat, de nem is voltam haragos viszonyban velük. Csak teszik a dolgukat, amit a császár bízott rájuk (lehet, hogy ezt most nem lenne szerencsés hangosan kimondani). Mindenesetre elég rosszul esett, hogy egyből fegyvert szegeznek rám. A szédülést nem kellett megjátszanom, nagyobb erővel repültem neki a falnak, mint gondoltam. Nyögdécseltem egyet-kettőt, majd megkapaszkodtam az első dologban, ami a kezembe akadt. Jó tanács a jövőre nézve: előbb nyisd ki a szemed, mielőtt bármit is csinálnál. A hideg kékacél puskacső nagyszerű támaszt nyújtott volna a feltápászkodáshoz, ha a másik vége nem egy elég csúnya tekintetű saltusi kezében lett volna. Amikor realizálódott bennem, hogy épp a járőr fegyverét próbálom kirángatni a kezéből, megfagytam. Hoppá.

Lassan elengedtem a fegyvert, és inkább ülő helyzetbe húztam magam a fel mellé. Természetesen nagyon lassan, nehogy azt higgyék, hogy támadni akarok. Közben elkezdtem kimagyarázni magam:

- De jó, hogy jöttök... au a fejem... Sikolyt hallottam innen... Amikor befordultam, hogy meg... jaj! - majdnem elvesztettem az egyensúlyomat. Ennyire bevertem volna a fejem?

- Szóval idejöttem megnézni, hogy mi is történik... aztán valaki hátulról megragadott... huh... befogta a számat, és... - elkezdtem masszírozni a halántékomat, hogy enyhítsem a fejfájást, közben összeszedtem magam annyira, hogy ki tudjak nyögni egy épkézláb mondatot.

- Belökött ide a szemetesek közé. Ne nézzetek ennyire csúnyán! Úgy szédülök, mintha egy laestattól kaptam volna egy pofont. De... ez mi?

Kezemmel letöröltem az arcomat. Valóban vér volt. Ez bizony kellemetlen.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 2:03 pm

Felirad- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Nagyon, nagyon kevesen múlott, hogy Felirad ott helyben nem kapott egy tucat villámmágiával dúsított sörétet a hasába. Ellenben egy csizmát a mellkasára rögvest, amivel az osztag vezetője nyomta vissza a falhoz. A következő másodperceben már mindhárom saltusi fegyvercsöve egy arasznyira a homlokától lebegett.
- Csak lassan, hegyesfülű. - csikorogta az az őr, akinek majdnem kitépte a kezéből a puskát. - Egy rossz mozdulat és már csak a hamvaidat kérheti ki a hülye konzulotok.
- Rechtus.. - morrant figyelmeztetően a kis csapat feje.
- Nem fordul elő többet, félvezér.
Rövid szünet állt be. Úgy fest, ez a téma nem először volt a két saltusi köztött napirenden.
- Szóval sikolyokat, mi, cimbora? - hajolt le a harmadik saltusi annyira, hogy szeme egy vonalba kerüljön az elfével. A puskáját nem engedte le, csak az immár Felirad feje helyett a gyomrára mutatott. - Valaki összekulimászolt, mi? - kissé sem baráti vigyora szinte világított sötét szakállának erdejében. Idősödő fickó volt, sokkal ijesztőbb mint a társai. Látszott, hogy mindkét fülét végig ezüstkarikákkal lőtték körbe.
- Ide dobta ezt a helyes kis játékszert is, Hm? - Folytatta az alak, majd fel kapott egy rövid pengéjű kést a földről, ami épp csak kilógott az egyik szemetes alól. - Vicces egy alak lehetett, én mondom.
A félvezér közben épp a halottat kutatta át. Ahogy elmozdította a holttestet, immár látszott, hogy egy gyapjútakaróba burkolt, erősen kifestett arcú nő. Nem volt finom dáma, a rengeteg festék, és az olcsó üveggyöngyökből készült fülbevalói inkább utcalányra vallott. Szemei üvegesek voltak, élettelenül meredtek egyenesen Feliradra.
A nő faját nehéz lett volna meghatározni. egyike lehetett azoknak a keverékeknek, akik a hosszú Domhani együttélés eredményei voltak.
A halála oka elég egyértelmű volt: A torkát az egyik fülétől a másikig felvágták.
- Szóval...- a saltusi hátrapillantott Feliradra.- Most megkérjük, hogy fáradjon velünk a toronyba. Amíg az ügynek utána nem nézünk, vizsgálati fogságban marad. Remélem érthető.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 2:29 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Három puskacsővel szembenézni amúgy sem egy kellemes dolog, de ha a mellkasodon közben egy vasalt csizmával taposnak, akkor még kevésbé lesz az. Nem igazán rémített meg a dolog, láttam én már ennél sokkal rosszabbat is, de akkor sem nyerte el a tetszésemet. Elkezdték a szokásos stílusukban feltenni a hitetlenkedő kérdéseket, de amikor felmutatta a tőrt meglepődtem. Valakinek nagyon keresztbe tehettem. Ezért kérdezősködött volna annyit az az ember a fogadóban? De jó lenne emlékezni a nevére...

- Ne haragudj, de én közel sem találom viccesnek a helyzetet. - vettem egy mély levegőt. Nem akartam magamra haragítani a saltusiakat. De nem is akartam velük menni.

- Figyelj... ööö... mi is a helyes megszólítás? Félvezér? Mindegy... - levettem bal kezemről a kesztyűmet, hogy tisztán láthatóvá váljon az obszidiángyűrűm. Még az arca elé is emeltem és a szememet a lehető legtágabbra nyitottam, csak, hogy megértse mit akarok.

- Mint azt feltételezem látod, hogy amennyiben én öltem volna meg ezt a szerencsétlen nőt már rég hatalmamban állt volna észrevétlenül lelécelni. Ehelyett arccal a falnak feküdtem két kuka között, szeméttel a nyakamban és alig tudok ülve megmaradni, annyira szédülök, mert nekidobtak a falnak. Ha ki akarsz kérdezni állok rendelkezésedre, de azt felejtsd el, hogy letartóztatsz!

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 4:02 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A Félvezér fáradtan megdörzsölta az arcát, megvakarta a szakállát, végül meghúzogatta a bal fülébe akasztott egyetlen kékvasból készült karikát. Intésére idősebb társuk visszatért az utca fürkészéséhez.
- Azt elhiszem, elf uram. Mi sem nagyon kacagunk rajta.
Türelmesen megszemlélte Feladir gyűrűjét, majd felvonta az egyik szemöldökét. Rechtus lopva mozdulattal a táskájába nyúlt az egyik standard saltusi gyártmányú kékacél bilincsért.
- Mutatós csecsebecse. - ütött puskacsővel az elf csuklójára a csapat vezére. Berögzött reakció a saltusiaknál, ha gyanítják, hogy valaki épp ropogósra akarja sütni őket egy tűzgolyóval. Az, hogy az elf egyértelműen árnymágus volt, mit sem változtat a helyzeten.
- Nos.. - folytatta. - Ez mind szép és jó, de attól függetlenül be kell kísérnünk uraságodat a toronyba. Nem kell azért aggódni: amint fény derül az uraság ártatlanságára, már szabad is, mint a madár. Addig azonban teszünk egy sétát a Saltusi Toronyban.
A félvezér felkelt és intett Recthusnak, hogy csatolja fel a bilincset az elfre. Ha Felardir nem ellenkezett, egy negyed órával később már a Torony alá értek.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 4:18 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Paranoiás alakok ezek a saltusiak. Mondjuk varázstalan fajták, ezért nem érzik meg a mana áramlását, de azért nem kellett volna ekkorát ütni a csuklómra. Remek. Szédülök, a fejem majd szétrobban és most még a csuklóm is fájt. Egyre kevésbé akaródzott velük tartani, de a félvezér hajthatatlan maradt. Belegondoltam, hogy hetekbe is beletelhet, mire a futár ideér Latrihomból, és még kevésbé tetszett a toronylátogatás ötlete. De ők hárman voltak puskákkal, makk egészségesen (már amennyire egy saltusi egészséges) én meg tök egyedül, a kardommal sérülten. Bolond nem vagyok, ezért csak kurtán bólintottam és már fel is kezdtem tápászkodni, amikor megláttam a másikat, amint kékacél bilinccsel közelít felém.

- Na nem, azt felejtsd el! - mondtam. Meggondolatlan cselekedet, belátom, de a mágiámról nem mondok le.

- Tessék - mondtam, miközben lecsatoltam a kardomat övemről és a félvezér kezébe nyomtam - Azt a vacakot meg vigyétek a közelemből!

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 4:31 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz

A dekorált fülű saltusiból kitört a nevetés. Csúnya, rekedt hangú károgás jellege volt, messze meghaladta azokat az egyébként sem zenei tónusokat, amiket egy saltusitól lehet hallani. Kikapta rechtus kezéből a bilincset, és előre lépett, hogy alig egy arasz választotta el
- Ide, figyelj, kölyökgólya! - hintáztatta meg a bilincset az elf orra előtt. - Egy gyilkosság tetthelyén találtunk meg, nyakik véresen, és voltunk olyan nagyapáid, hogy nem töröltük fel a képeddel ezt a sikátort rögtön...
- Orez...-próbált közbeszólni a félvezér, de a társa mintha meg sem hallotta volna.
- Szóval, mikor már rég a hajadnál fogva kéne rángatnunk téged a börtön felé, még mindig itt cseverészünk veled, kedélyesen, urasan, mintha csak egy jó korsó döglött bivaly felett ülnénk. tehát ezek után - bökte mellkason Feladirt a puskája csövével- Ezek után van pofád problémázni a karperec miatt? Nem emeli ki a szemed színét, vagy mi a rühes problémád?
- Orez!- morrant most már határozottabban a félvezér. Az idős saltusi felhorkant és Felirad mellett az egyik szemetesre köpött.
- Csak fel nem foghatom, mit rinyál, mikor egy órán belül egy kékacéllal bélelt cellácskában fog szunyálni.
- Ez továbbra sem a te dolog. Nézz utána annak a sikolynak. Az utca végénél. Most.
Amint az Orez nevű saltusi morogva távozott, a Félvezér elvette Felirad kardját, majd megvonta a vállát.
- A bilincs előírás. Kényszeríthetünk is, de fogadd meg a tanácsunkat: ne provokáld ki.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 4:45 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Ez az Orez nevű kezdett az idegeimre menni. Udvariatlan, mogorva és még le is akar köpni. Nagyon meg kellett erőltetnem magam, hogy ne vágjam orrba. Az egyetlen dolog, ami megakadályozott benne az csak annak a ténye volt, hogy még otthon sem tanácsos hatósági személyre kezet emelni, hát még itt. Hálásan biccentettem a félvezér felé, amikor elküldte. Nem vagyok biztos benne, de mintha hitt volna nekem és tényleg csak az előírások szerint cselekedett. Azért még egyszer utoljára megpróbáltam elkerülni a kékacélt:

- Esetleg egy erős kötél? - megeresztettem egy félénk mosolyt, de látva, hogy a saltusi cseppet sem mulat a dolgon, mélyet sóhajtottam, majd nehéz szívvel előrenyújtottam a két kezemet.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Aug. 21, 2016 4:48 pm

Feladir uram, a Kalandja ~~aminek~~, majdnem biztos, hogy rossz vége lesz..., a Saltusi Toronyban folytatódik, méghozzá a Vizsgálati fogdában folytatódik... nos, kellemes időtöltést.

Tárgy: Re: Utak és utcák Szer. Aug. 31, 2016 11:30 pm

Felirad- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Meg kell hagyni, Domhan a maga nemében egészen különleges volt szürkében, de a színek hiánya határozottan nehezítette a tájékozódást. A tömeg szokás szerint nagy volt, és a legtöbben egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy egy vak elfen segítsenek, sőt időnként épp csak le nem lökték az útról, bele egy kirakatba vagy sikátorba.
Ilyen nyüzsgésben ugyan nehéz lett volna észrevenni, ha valaki követi Feladirt, de eddig határozottan úgy tűnt, hogy teljesen egyedül van. Se a kihaltabb szakaszokon, sem a forgalmas utcákon nem maradt a nyomában senki huzamosabb ideig. A helyzet egy cseppet sem változott, egészen az öreg házig, ahol Feladir bérelt magának szobát. A háztulajdonos, egy éltes laer kint ügyködött a talpalatnyi kertben, és pont annyi ideig nézett fel, hogy üdvözlésként intsen Feladir felé, majd vissza is fordult a karcangrózsa bokorhoz. Kezében szaporán csattogott a metszőolló.
A házban első ránézésre minden a legnagyobb rendben volt, de ahogy Feladir a tetőtéri szobába lépett, amit ő bérelt eddig, borzasztó felfordulást tárult szeme elé. Amíg nem volt idehaza, valaki átkutatta az összes holmiját a rendrakásra viszont már nem vesztegette az idejét.

Tárgy: Re: Utak és utcák Szer. Aug. 31, 2016 11:45 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

És én voltam olyan naiv, hogy azt hittem a portálon lesz a legnehezebb átjutni...

Színek nélkül nehéz volt tájékozódni, hát mégy úgy, hogy még a vakot is játszanom kellett! De hajlandó voltam ezt eltűrni. Lenyeltem minden sértést és lökést, mert tudtam, hogy ezzel eljutok a célomhoz: a bosszúhoz. Lakaranról lemondtam azzal, hogy elhagytam Terakh-ot (meg azért legyünk őszinték: kinek van kedve bosszút esküdni egy isten ellen?), de Achátot még megleckéztethetem.

Végül is sikerült találnom egy kedves embert, aki "hazakísérte a szerencsétlen, megvakult elf öregembert". Amikor elértük a bérházat megköszöntem a segítségét, és egyedül léptem be. Valahogy sikerült fölbotorkálnom az emeletre (komolyan, mit gondoltam én, amikor kibéreltem a tetőtéri lakást?!) és végül is sikerült elérnem az ajtómhoz.

A benti kupi nem lepett meg, feltételeztem, hogy valami hasonló fog fogadni. Szerencsém volt, hogy az ajtóval szemközti ablak nyitva volt, és éppen befújt rajta a szél. Erre ráfoghatom, hogy miért álltam meg az ajtóban, hiszen én úgy emlékeztem, hogy bezártam. A felfordulással nem nagyon törődtem (bár azért a színjáték kedvéért mindig csodálkoztam, amikor valami olyasminek mentem neki, aminek nem ott lett volna a helye), és becsuktam az ablakot. Ezután előkotortam a gyűrűmet a titkos rejtekhelyéről (szintén szándékosan sokat szerencsétlenkedve). Aztán leheveredtem az ágyra és vártam, hogy megjöjjön az a valaki, akit Achát ígért a levélben.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 12:11 am

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Semmi, hosszú órákon át. A nap lement, Domhan három holdja már az égen vitorlázott. Semmi. Zsongító, unalmas, holtfáradt órákon át egy légy sem röppent be a szobába, nemhogy egy gyanús, kém küllemű alak.
Pontosan addig, amíg Feladirt el nem nyomta végül az álom, olyan hajnali három óra környékén. Nyugtalan álmok kínozták, főleg az elmúlt napok esetének rémképei. Látta maga előtt Arlakot, és szinte érezte a két pengét a nyakán...
És felébredt. A keskeny, ívelt élű tőr hideg éle finoman feszült a nyakára. Három alak hajolt felé. Kettejük vonásait fekete, lakkozott álarc és sötét csuklya árnyékolta, a harmadik hullámos, fekete hajjal keretezett csinos arca pedig alig két arasznyira lebegett Feladir felett. Achát mosolygott, és baljában ugyan olyan elegáns tőrrel játszott, mint amilyet akaratlan vendéglátója torkának szegezett.
- Örülök, hogy felébredtél végre, hadnagyom. - búgta negédesen. - Úgy fest, Vincentnek igaza volt: tényleg nem tudtad megállni, hogy kinyisd a dobozt.
Közelebb intette az egyik álarcost. Alkatából nyilvánvaló volt, hogy férfi az illető: magas, vállas, izmos alak. Még csak meg sem próbálta leplezni azt a kisebb arzenálra való fegyvert, amit magával hozott. Kesztyűs kezében apró fiola látszott. Achát eltette a másik tőrt és átvette az üvegcsét.
- Ez a honoráriumod első fele. A házi alkimistám biztosított róla, hogy napokon... legfeljebb heteken belül visszanyered a teljes látásodat...- kissé eltűnődve lötyögtette meg a folyadékot az üvegben, majd könnyeden elmosolyodott. - Na jó, annyi a biztos, hogy három hónapnál tovább nem fog tartani. Ha igen, megengedem, hogy megverd Süllő mestert.
Ezzel Feladir tenyerébe tette az üvegcsét, és gyengéden ráhajtogatta az ujjait.
- Aztán egy kortyra tessék lehúzni. - kacsintott rá pajkos-gunyoros mosollyal, és kicsit közelebb hajolt, így a Feladir torkának szoruló penge két napon belül a második keskeny bevágást ejtette. Két kósza vércsepp buggyant ki a sebből. Achát sóhajtott, előhúzta a kendőjét, és felitatta.
- Ejnye, de ügyetlen vagyok.
Intett az egyik álarcosnak, aki elővett egy apró, anyagdarabba csomagolt tárgyat, és Achátnak adta. Az nő biccentett, és letette Feladir mellé a tárgyat.
- Ez a fizetséged. És ne aggódj hadnagy, fogunk még találkozni.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 12:27 am

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Elaludtam. Hát mi történt azzal a Feladirral, aki képes volt egy hétig is virrasztani?

Elpuhult a domhani évek alatt. Kár. Mentségemre szóljon, hogy egyáltalán nem volt háború!

De arra nem számítottam, hogy maga Achát fog ébreszteni. És hol vannak a saltusiak? Nem úgy volt, hogy követnek? Vagy csak nem feltételezték, hogy a lakásomban törnek rám? Érdekes, akárhányszor Achát mellett vagyok, mindig megrohannak a kérdések.

- Mentségemre szóljon, hogy maga Lakaran mondta, hogy a dobozban találom a fizetségem! - mondtam könnyeden, mintha csak egy ismerőssel beszélgetnék. A vágás a torkomon... aggasztó volt, hogy szépen fogalmazzak, de sajnos nem voltam olyan helyzetben, hogy tehessek ellene.

- Annyit azért elárulsz egy vak elfnek, hogy mekkora a rumli? - bíztam benne, hogy a saltusiak előbb vagy utóbb idejönnek. Úgyhogy fel kell tartanom őket, ameddig csak lehet.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 12:42 am

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Achát halkan kuncogott.
- Hát, ez valahol jellemző Lakaranra. Szereti, ha van a történet végén egy érdekes csavar.
A nő felkelt és intett, mire az egyik álarcos azonnal ott termett, kardja pedig aggasztó pontossággal lebegett Feladir szíve felett. Achát láthatóan indulni készült. Felkelt Feladir mellől, hosszan igazgatta a ruháját, az ablaküvegben ellenőrizte, hogy áll a haja, majd sugárzó mosollyal visszafordult a vendéglátójához.
- Vak elfhez képest egész jól reagál a pupillád a fényre, és ahogy eddig figyeltem, a fókuszálással sincs sok bajod, drága hadnagyom. Viszont nekem most mát sietnem kell. Perceken belül igen kellemetlen vendégekre kell számítanunk, de ne aggód, az egyik barátom egy kis ideig még itt marad, hogy ne követhess el valami csacsiságot. Ne felejtsd el meginni az orvosságot és kibontani az ajándékot. Ne aggódj: ez most nem harap.
Ezzel könnyed, táncos léptekkel az ajtó felé fordult, és mosolyogva búcsút intett.
- A legközelebbi viszontlátásra, hadnagyom...
Álarcos kísérője még visszanézett Feladirra, majd becsukta az ajtót- A másik testőr ugyan úgy ott állt felette, kezében a kivont karddal. Hallatszott Achát és kísérőjének távolodó léptei, majd minden zaj elhalt.
Két perc telt el, mire az itt maradt álarcos megmozdult. A kardjának hegye továbbra is Feladir felé mutatott, de kimért léptekkel az ablakhoz hátrált. Még egy pillanat és a párkányra ugrott, aztán eltűnt az éjszaka sötétjében. Pár pillanattal később egy pisztoly dörrent, majd saltusi nyelvű káromkodás csapott az éjszakába. Aztán újra csendes lett minden.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 1:20 am

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

"Fene vigyen el meg a jó megfigyelő képességeidet..."

Csak játszik velem. Hagyta, hogy bolondot csináljak magamból, ő pedig jót nevetett rajta. Rá kellett döbbennem, hogy teljes mértékben a markában vagyok. Fel akartam ugrani, péppé verni azt a diadalittas fejét, aztán bemasírozni a Saltusi Toronyba elcsevegni velük egy kicsit a gyorsaságról. Tehetetlenül néztem végig, ahogy kisétál az ajtón. De ami még bosszantóbb, hogy pontosan tudta, hogy jönnek a saltusiak. Vagy van egy tégla a a Toronyban, vagy az elejétől fogva tudta, hogy megkeresem a saltusiakat. Nem is számít már. A bosszú ismét kicsúszott a kezem közül. Emlékeztettem magam, hogy pontosan ezért untam rá a harcra.

Mélyet sóhajtottam. Fel sem tűnt, hogy mikor ment el az álarcos alak. Pisztolydördülés, aztán csend.

Jobb ötlet híján lehúztam az ellenmérget. Pocsék volt az íze, de legalább a látásomat rendbe fogja hozni. Magamhoz vettem a jutalmamat, aztán kisétáltam az utcára. Integettem, hátha lejönnek a saltusiak a tetőről. Mert ezt most ők fogják előbb kinyitni.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 1:31 am

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A saltusiakért nem kellett messzire menni: már a ház előtt álltak... Pontosabban állt Eidrick félvezér, és az Orez nevű kellemetlen alak, akivel Feladir még napokkal ezelőtt a sikátorban találkozott. Mintha évek teltek volna el azóta..
A félvezér komor volt, sőt gondterhelt. Mégis úgy tűnt, megkönnyebbült, mikor Feladir kilépett a házból. Intett neki és a ház kertjében álló fészer felé indult. Mikor már a gondosan metszett fák takarásában álltak, csak akkor szólalt meg.
- Nem hittem volna, hogy élve megúszod, Felirad. - majd felemelte a kezét, mielőtt az elf bármit mondhatott volna. - Igen, elment. Sejtettük, hogy ez lesz, és az az igazság, hogy továbbra is csak a te szavad állt volna az övé ellen...alig csuktuk volna le, máris kiudvarolták volna acellából- fanyar mosoly derengett fel a saltusi arcán. - Viszont az egyik emberét elkaptuk. Nem valószínű, hogy bármit is mondana, de...-vállat vont.
Orez, aki pár lépéssel hátrébb állt, felhorkant.
- Csak meg kell dolgozni egy kissé..- és elővillantotta legrútabb vigyorát.
Eidrick sóhajtott, majd Feladirra nézett.
- Tehát van egy hangyányi remény...- aztán legyintett. - Nem baj. Az is valami, hogy életben vagy... a végén még a bátyámnak igaza lesz és tényleg hasznos lehetsz a számunkra.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 1:43 am

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Hát... nem hiszem, hogy ennél közelebb kerülök egy bocsánatkéréshez egy saltusinál.

- Szerencsére csak a látásom sérült, de volt olyan "nagylelkű", hogy adott egy ellenmérget. - mondtam kedvtelenül. A gyűrűmmel kezdtem babrálni. Amit most mondani készülök, az hideg zuhanyként fogja érni.

- Eidrick... ez a nő mindenről tudott. MINDENRŐL. És csak nevetett a markába, mert minden lépésemre volt valami válasza. Ráadásul - itt sérült nyakamra mutattam - most már teljesen biztos, hogy nála van a vérem. Ha eddig nem tartott rövid pórázon, most már fog.

Ismét mélyet sóhajtottam. Kihalásztam a zsebemből a kis tasakot, és odadobtam Eidricknek.

- Olyan nyissa ki, akiért nem kár. Én is majdnem így vakultam meg.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 01, 2016 1:59 am

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Eidrick sóhajtott, és megvakarta most kissé nyíratlannak ható szakállát. Orez csak kifejezéstelenül meredt az elfre, de a félvezér arcán mintha szánakozás halvány árnya játszott volna.
- Sajnálom, Feladir. Megpróbáljuk elfogni..és remélem, hogy tudsz ebben majd segíteni. - a saltusiak között szinte mindennapi volt a bajtársias vállveregetés, de ritkább momentum, ha ugyan ez a gesztus egy félvezér és egy többszörösen megvádolt és bajbakerült elf között zajlik le.
Eidrick ügyesen elkapta a csomagot és halványan elvigyorodott.
- Ez ám a kihívás..! - megropogtatta kesztyűbe bújtatott ujjait, és bár Orez már indult, hogy átvegye, a félezér kigöngyölte az apró tárgyat a kelméből. Valami apró és fényes csillant a saltusi tenyerében.
Eidrick elismerően füttyentett.
- Nem is rossz... smaragd, méghozzá ahogy látom hibátlan darab. Kár, hogy csak ekkora. - Feladir kezébe pottyantotta a követ. - ezerötnél kevesebbet ne fogadj el érte.
Ezzel biccentett, és intett Oreznek. A vén saltusi rávigyorgott Feladirra, megfenyegette a mutatóujjával, majd félvezére után indult.

Gratulálok a kaland sikeres túléléséhez! Tudom, nem volt könnyű, hát íme, fáradozásaid méltó jutalma.
- 1500 aranyértékű hibátlan smaragd
- 25 mana
- 1 darab köményes sütemény (a Saltusi Lovagrend nagylelkű ajándéka)
- 10 aranyra szóló váltó a Saltusi Lovagrend pénztárához.

» Utak és utcák
» Utak és utcák
» Utcák és utak
» Utcák és utak
» Utak és utcák