Utak és utcák

Tárgy: Utak és utcák Vas. Júl. 26, 2015 2:49 pm

Domhan látképe utcáról utcára, házról házra változik. Flabadorai építészeti elemek keverednek a Laer díszítőmotívumokkal, Kromat stílusban épült ház áll földi nagykövetség mellett. Annyira sokszínű, sokféle és meglepő variációit láthatjuk itt az épületeknek, hogy könnyen elveszhetünk csak a szemlélődésben. Mindazonáltal a központ házaiban, ha egy közös tulajdonság van, akkor az az, hogy látszik rajtuk: meglehetősen tehetős tulajdonosaik vannak. Leszámítva pár félreeső sikátort, a házak nagy része szépen rendben tartott, időről időre felújítják.
Az utak egyenesek, logikusan szervezettek, fehér márványlapokkal borítottak a főbb útvonalon, a kisebb utcákon egyszerű makadámút fut. Csatorna mindenhol van, sőt, minden második sarkon találhatunk ciszternát is, ahova az esővizet gyűjtik. Az utcákat rendszeresen takarítják, ami igazán nagy szó, ha tekintetbe vesszük, miféle igénybevételnek vannak kitéve.
Ezalatt a forgalmat kell értenünk, ami nem is kicsi: Domhan útjain és utcáin mindig sokan nyüzsögnek. Lakosok, kereskedők, bámészkodók, satöbbi.
Naplemente utána közvilágítást sárgás fénnyel égő gázlámpák biztosítják.

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Aug. 04, 2015 9:29 pm

MERT MINDIG A ZÖLDFÜLŰT....

Észak felé a mellékutcákat valóban erősen felfegyverzett saltusiak sorfala torlaszolta el. Ha Arthur Temoynak épp lett volna kapacitása megfigyeléseket végezni, láthatta volna, ahogy a két, kocsmabeli fejvadászt feszes vigyázzban köszönti a többi katona. A blokád egyébként épp most fogott fel egy nagyobb csapatnyi kalmárt, akik megátalkodottan folytatni akarták az utukat észak felé. Harsány szóváltás hallatszott, persze csak a felpaprikázott kereskedő emelte fel a hangját- a saltusiaknak nem volt szüksége erre. Egy-egy zord pillantás a részükről több tekintélyt kölcsönzött, mint a kalmár fejhangú méltatlankodása, és degeszretömött pénzesbugyra együttvéve. A vitát elég hamar lerendezték, és a karaván is dúlva-fúlva, de újra a főtér felé vette az útját. Pontosan, ahogy a némileg ingatag léptű Temoy közlegény is.
Mialatt a Féllábú Geliarban volt, az idő némileg kitisztult: a felhők elvonultak, de a nap fénye sápatag és erőtlen volt. Nem épp a legideálisabb megvilágítás az utcáknak: inkább a koszt és a szemetet emelte ki, mint a város sokféleségét és egyediségét. Hirtelen a Geliar is csak egy rozzant kis épületté vállt, a fakuló cégér fáradtan billegett az enyhe szélben.
A különös, fehér hajú alak még mindig a sarokkövön ült, és pontosan ugyan azzal volt elfoglalva, mint legutóbb: újra és újra feltekerte a vékony, cserzett bőrszíjakat az alkarjára, majd letekerte az egészet és újrakezdte. Láthatóan teljesen kizárta a külvilágot, és az sem vett a személyéről tudomást. A járókelők egy pillantásra sem méltatva haladtak tovább a főtér irányába, köztük Temoy is, akit még mindig sújtottak a táborcserje mellékhatásai. A lökdösődő járókelők, az egyenetlen kövezet, és a szembesütő nap is igyekezett újabb és újabb akadályokat vetni az útjába.
A főtér közelébe érve, az egyik utcából két jól öltözött úr ballagott elő, előttük póráz nélkül egy pár megtermett kaptárfosztó trappolt. Időnként játékosan egymás felé kaptak, vagy megszaglászták egy járókelő vádliját.
Az urak az ebeikkel; pár mit sem sejtő polgár, akinek arra akadt dolga; a nagy csapat kalmár a hatalmas hátizsákokkal, és kézikocsin tolt málhákkal, valamint Arthur Temoy egyszerre érkeztek a hídra, ami hirtelen kissé szűknek bizonyult. A kereskedők, korábbi sérelmükön felbuzdulva igyekeztek mindenki máson áttaposva utat nyitni maguknak, közben harsányan káromkodtak, és nem nagyon zavartatták magukat, ha esetleg belekönyököltek valakibe, vagy a lábára léptek. Természetesen az út közepén akartak haladni, így mindenki mást a szélekre lökdöstek.
A híd közepénél az egyikük, egy seszínű hajú elf, véletlenül rátaposott a nagyobbik kaptárfosztó mellső mancsára. Az állat felhörrent, és a láb után kapott.
Ami itt kialakult, azt leginkább kötöttpályás és kötöttfogású tömegverekedésként lehetett volna leírni, hisz mindenki igyekezett "véletlen baleset"-nek álcázva bevinni ütéseit és rúgásait. A
A gond csak az volt, hogy hídon voltak. És történetesen a híd korlátja csupán jelzésértékű szerepet töltött be: ugyanis csupán térdig ért. Alatta alig két méterre már a lomha folyású folyócska hullámai csapkodták lagymatagon a híd pilléreit. A víz legfeljebb ha egy ember magasságú volt, ráadásul tiszta, és szinte sodrásmentes.
Úgyhogy Arthurnak akkor sem eshetett különösen nagy baja, amikor az egyik kézikocsi rúdja az oldalának csapódott, és a híd korlátja felé lökte. Hogyha, valami csoda segítségével sikerült volna megőriznie az egyensúlyát, csak úgy kerülhette volna el, hogy a következő percben gigászi loccsanással landoljon a szelíden langyos vizű folyóban.

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Aug. 10, 2015 8:03 pm

Nos egyvalamit el kell hogy ismerjek. A Laer sörök átkozottul jók. Olyannyira érzem a fejemben a bódultságot, amit odahaza, csak 15 whisky után éreztem. Kótyagos fejemnek nem nagyon tudtam parancsolni, és volt alkalom, hogy a saját árnyékom stabilabb volt nálam. Nem kellett sasszeműnek lennie akárkinek, hogy kiszúrja, bezony most vesztettem el a Laer italszüzességem.
Ahogy haladtam előre, fel sem fogtam mi ez az emberarmada. Mintha a semmiből keveredtek volna elém, mellém, és mögém. Bár ahogy jobban megnéztem magamnak:
- BAKKER! Hozzátok a légycsapóóóóóóóót!!!
Üvöltöttem fel a híd kellős közepén, amikor megláttam a baromi méretű darazsakat. Noha elképzelhető, hogy józanul nem mondanék ilyet, ez nem az a szituáció. És innentől kezdve már csak arra emlékszem, hogy lekevertem egy pofont egy tagnak, aki volt olyan jóindulatú, és belépett az aurámba. De ahogy körbetekintettem már csak azt vártam, hogy mikor is fog kitörni egy focimeccs, hisz a verekedés adott. DE sajnos egyre közelebb keveredtem a híd széléhez, és annak meg persze, hogy csak egy semmi korlátja van. Úgyhogy ha nem jönne a lóterelgető, akkor talán megmaradtam volna egyenesben a saját lábamon, és nem néhány karkörzés segítségével kellett volna belepottyannom a vízbe. De azért szemfüles voltam, és kikaptam a zsebemből a levelet, nehogy elázzon. Na, jó lehet ez butaság volt részemről, de na… ittam szóval mit vártok. Megpróbálok kikecmeregni a vízből, hogy kicsavarhassam az egyenruhám, és utána kócosan, mocskosan, alkohol ittasan belépjek a nagykövetségre. Nos… lehet akkor véget is ér pályafutásom, de majd mondhatok okokat, amik a kutyát sem fogják érdekelni. Szóval fel a fejjel és előre!

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Aug. 10, 2015 10:34 pm

A tény, hogy valaki a vízbe esett, a legkisebb mértékben sem zavarta a hídon folyó tömegverekedés résztvevőit és ugyan pár kisasszony, akik egy idősebb dáma mellett csordába verődve sétálgattak illedelmesen kikacagta Arthur Temoyt, senki más nem vett róla tudomást. Feltehetően ez a nagyvárosok átka.
A víz langyos volt, vagy legalábbis elérte a húsz fokot, és ha másra nem is volt jó, kicsit talán tisztította Arthur Tüdőfonó és Táborcserje koprodukciójától zavaros fejét. Vagy nem. Amikor méretes hullámokat keltve a vízbe csobbant, épp hogy csak elkerülte, hogy a feje közelebbi ismeretségbe kerüljön a híd egyik pillérjével. A kavargó víz egy pillanatra lehúzta, majd ki is köpte magából, mint egy öreg, finnyás teknősbéka, amivel erőspaprikát próbáltak etetni. A lusta, gyengécske sodrás ugyan próbálta lefelé taszigálni a folyó mentén, de ellentartani neki még Arthur jelenlegi állapotában sem lehetett olyan hatalmas kihívás. Nem úgy, mint a kissé meredekebb part, amit a komplikációk kedvéért még le is köveztek, szép, egységes bazaltkockákkal. Persze, nem leküzdhetetlen akadály, de azért fel tudja adni a leckét. Főleg, mivel az alsóbb részén gazdagon tenyészett rajta nyálkás hínár és moszatfélék népes telepe. Helyenként aljasul éles szegélyű folyami kagylók is tapadtak a telepek aljára, pont akkorák, hogy tisztességesen elvághassák valakinek az ujját.
A hídon lassan alábbhagytak az indulatok, csupán az egyik úr igyekezett lefejteni szájzárat kapott kaptárfosztóját a seszínű elf lábszáráról. A többiek azóta rég továbbhaladtak, új, jóval türelmesebb járókelőknek átadva a helyüket. Természetesen ők sem zavartatták magukat a folyóban lubickoló Temoytól. Mármint, a nagy részük. Az egyik ráérősen a folyópartra baktatott, és karba font kézzel szemlélte a közlegény kijutási kísérleteit. Ha Arthur épp ráért volna, felismerte volna benne a sarokkövet támasztó, fehér hajú alakot. Minek után nem takarták arcát árnyékok, kiderült, hogy nem a kortól őszült meg a haja: a férfi körülbelül húszas éveinek közepén járhatott. Még egy rövid ideig szemlélte Arthur és a folyó küzdelmét, majd meglepő módon akcentus nélküli domhani nyelven megszólalt.
- Kell segítség, ember?

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Szept. 06, 2015 5:42 pm

Igazán kedves egy hely ez Domhan. Először járok itt, de már egy tömegverekedést átéltem, még jó hogy nem dobtak ide könnygázt, mint a Magyar - Román mérkőzésen. Igaz nem nézek meccset, de sok jó dolgot hallottam, a gyökér szurkolókról, akiknek köszönhetően verekedés közben kitörni szokott a focimeccs. De visszatérve hősies zuhanásomhoz, mely nem egy cicalányt megnevettetni látszott, úgy éreztem ez most fájni fog. És fájt is, már az önbecsülésemnek. De mivel egy vakmerő és hősies szerény, de annál hősiesebb – vagy ezt már mondtam? Na, mindegy – személy vagyok így a levelet, mely még a bajuszbáró életénél is fontosabb volt (elvégre az én életemnél nincs lényegesebb) sikerült megmenteni Hurrá! Jöhetnek a gratulációk, és az örömkönnyek. De azért sajnos a dolgok nem ilyen rózsásak elvégre, úgy nézhetek ki, mint aki most jött egy szeméttelepen dúló bandaháborúból, ahol a győztes fél volt a vesztes. Szóval valamiképp rendbe kellett hoznom magam nehogy aztán így állítsak be, mert az a kifogás, hogy „lelöktek a hídról” nem biztos, hogy meggyőzi a fejeseket arról, hogy én vagyok a legkirályabb ember. Szóval a megmaradt zsebpénzemet, mely mondanom se kell ott csörgedezett a zsebemben szépen húzva lefele azt – nem vicc van vagy hat kiló – csak arra várt, hogy gazdát cseréljen. De ehhez először ki kellett keverednem ebből a patakocskából, mély már egyszer megpróbált – sikertelenül - megfullasztani. Persze a part csak egy ábránd, elvégre falak veszik körül a vizet, amik amellett, hogy hidegek, és kemények – mert miből másból ne álljon egy partszegély, mint mályvacukorból? – még rendesen csúsztak is a kedves kis moszatoknak köszönhetően. Ezúton is üzenem a moszatok és egyéb síkos mászást gátló lények megalkotójának: Mással hülyéskedj, vagy lerágatom egy halomnyi éhes cickánnyal a bőrt a bokádról!
Ettől függetlenül egy kéz nyúlt az irányomba, melyet kötések borítottak.
~ Né papi maga meg melyik dimenzióból manifesztálódott ide? ~
Gondoltam magamban miközben elfogadtam a segítő jobbot, és kikecmeregtem a folyóból, hogy felvehessem a hősies pózt a parton, melynek eredményeképp majdnem visszapottyantam ismét a folyóba. Ennél epikusabban is mehetett volna, próbáljuk meg:

ÉS a Mester, kinek nevét mindenki ismeri, még az is ki csak most született, vérmes harcot vívott a hídon, mely a céljához vezetett, de ott a mérges polgárok, kik nem mertek hinni a szemüknek, véletlen megindulásból rátámadtak a hősre, mert féltek egy pökhendi alak megpróbálta bemocskolni a szent embert, azzal, hogy álgúnyában megjelent a pórnép közt. Persze az emberek amint megtámadták rájöttek baklövésükre elvégre a dicsfény mely körbevette az alakot ragyogóbb volt minden kristálynál, még magánál a fénymágusok legerősebb mágiájánál is. De sajnos a híd maga nem bírta el ezt az isteni lényt és megpróbált meghajolni, de így a hős, kinek neve a mennyekig elér pelepottyaná a vízbe. De egy szerény polgár nem restelkedik, s segítő jobbot nyújt az Istenségnek, és a partra vonszolá őt. És a hős felveszi a pózt melytől…

Na, jó hagyjuk…
Ettől függetlenül a papi kivonszolt a szárazra mert miért ne? Én pedig elővettem legékesebb Domhani nyelvemet és megszólaltam:
- Azannyaparasztja! Maga a kattant öreg szivar a kút mellől!
Hmm, lehet nem múlt még el teljesen a pia hatása.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Szept. 06, 2015 6:19 pm

Miután egy rövid, de kellemes fürdőzés után némi segítséggel partra vetődött kedvenc közlegényünk, volt egy szabad fél percre levegőhöz jutni, illetve kis híján újra a folyóban kikötni. egyébként ez mind meglepően könnyedén ment. Ezalatt nem a visszaesést, hanem a kirántást érdemes érteni. A magas, ősz fickó, aki vonásai és hajszíne alapján nyilvánvalóan az ark'seguthok fajába tartozott, kifejezetten jó erőben lehetett. Miközben türelmesen várta, hogy Temoy összeszedje magát, ráérősen törölgette a vizet az alkarjára tekert bőrszíjakról. Közelebbről megnézve könnyen ki lehetett következtetni, hogy a seguth nem dúskál az anyagi javakban. Ruházatának nagy része meglehetősen viseltesnek tűnt, a vállán átvetett szőrmén pedig rengeteg különféle folt díszlett. Arckifejezése leginkább egy szikláéra emlékeztetett. Fegyver a jelek szerint egyáltalán nem volt nála, ami elég meglepő volt, ha számításba vesszük, hogy Domhanon rendszerint mindenki állig felfegyverkezve járt.
Arthur első szavaira összevonta a szemöldökét.
- Kattant, öreg szivar? mennyit ittál te, ember?
Az ark'seguth a folyó partjára lépett, és lehajolt a levélhez, amit Arthur a kikapaszkodás közben ejtett el. A boríték kicsit ugyan megázott a szélein, de semmi végzetes nem történt. A seguth kisimította a borítékot, egy gyors pillantást vetett a megjelölt címzettre, majd átnyújtotta a borítékot.
- Ezek szerint a követségre tartasz. Katona lennél? - érdeklődött némileg megrovó hangon.

Tárgy: Re: Utak és utcák Szer. Szept. 16, 2015 10:31 pm

Lance Lotter - A célpont

Ahogy Lance kilépett az utcára egyértelművé vált, hogy miért volt olyan zsúfolt ma a Geliar: az utca tömve volt a különböző világok népeivel, melyet csak fokozott a Napból áramló meleg. A tömeg valahogy képes volt rendezetten, sávokban mozogni, mintha egy földi autópályán közlekednének. Az alapzajba belevegyült mindenféle nyelv, de legtöbbször így is a domhanit lehetett hallani. Az út szélén őrt álló saltusiak árgus szemekkel figyelték, hogy nem történik-e valahol rendbontás. Egy elf éppen az ivó ajtaja előtt haladt el, mikor Lance kilépett rajta. Ugyan elég messze volt attól, hogy fellökje, az mégis lesújtó pillantásokkal illette. Arcán egy pillanatra mintha átvillant volna a szándék, hogy ott helyben elküldi Lance-et melegebb éghajlatra, azonban ahogy a pillanat elszállt, úgy ment vele a szándék is. Inkább úgy döntött nem teszteli le a saltusiak gyorsaságát, és továbbállt.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 17, 2015 8:41 pm

Mikor a gunslinger látta a sok idegent, ajka szomorú mosolyra húzódott. Meg volt győződve róla, hogy rengetegen élnek naiv álomvilágban, és Domhanban látják a paradicsomi világot. Épp maga Lance tudta a legjobban, hogy a központ távol áll a mesebeli világoktól, melyeknek gyerekkorában nagy rajongója volt. Aztán rájött, hogy a valóság azért nem szép, mert mert nem írók írják, hanem őrültek.

A nap melege ellen nyújtott némi védelmet a karimás kalap, hisz így legalább láthatta, hogy merre megy. Megállt nem messze az ajtó bejáratától, és levette barna kabátját. Sajnos nem vette észre az elfet, akibe beleütközött. Elmormogott egy halk bocsánatot, de a fülemüle arcán látszott, mennyit ért a szándék. Végül Lance megvonta a vállát, és hazafelé vette az irányt.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 17, 2015 9:20 pm

Lance Lotter - A célpont

"Csak kövesd a barna kabátos fazont cowboykalappal." Ennyi volt a parancs.
Mintha az olyan könnyű lenne...
Cowley Jefferson sose szerette, ha felettesei nem adnak pontos információkat a célpontról.
Egy fantomképet esetleg nem tudnának nélkülözni? Ugyan már, hát az meghaladja a milliárdos büdzséjüket...
Mindennek ellenére nem volt nehéz megtalálni a gunslingert.
Nem mintha olyan sokan öltöznének cowboynak...
Az alacsony, egyszerű domhani öltezetet viselő ember nem igazán tűnt ki a tömegből. Csak egy másik járókelő, egy újabb egyszerű ember, aki nem zavar sok vizet.
És ez jobb ha így is marad... egyelőre.
Amikor munkaadója pimasz félmosollyal lépett ki a kocsmából, azt hitte, hogy szolgálataira mégsem lesz szükség. Mégis az alak a megbeszélt jelet mutatva jelezte neki, hogy a munka most már az övé.
Százezer arany. Ilyen mélyre süllyedtem volna?
Nem volt sok ideje ezen gondolkodni: a célpont kilépett az ajtón, kis híján feldöntve az egyik elf főmágust.
Legalábbis azt hiszem, hogy főmágus. Ezek a hegyes fülűek, mind olyan csicsás ruhákban járnak...
Úgy tűnt az elf ott helyben fel akarja gyújtani, de inkább meghátrált és sértődötten elsietett. A célpont csak megvonta a vállát és belevetette magát a tömegbe.
Akkor kezdődjék a játszma! - gondolta Cowley. A gunslinger után indult, gondosan ügyelve rá, hogy a lehető legkevésbé tűnjön úgy, mintha őt követné.

Tárgy: Re: Utak és utcák Csüt. Szept. 17, 2015 9:54 pm

Lance bal karjára fektette a kabátját, jobb kezét pedig egyik pisztolya markolatán tartotta, hátha szüksége lesz rá. A szakállas férfi gondtalanul fütyörészni kezdett egy gyors ütemű dalt, a Through the Fire and Flames-t. Látszólag teljesen gyanútlanul haladt előre, de aki harcolt már olyan ellenséggel, mint a gunslinger, az megtanult hallgatni a megérzéseire. Saját paranoiájából kiindulva mindig tett egy nagy kört hazafelé menet, hogy megbizonyosodjon róla, nem követi senki.

Éppen ezért a domhani központ kevésbé népszerű kerülete felé vette az útját. A józan eszű lelkek távol tartották magukat azoktól a zónáktól, melyekre nem terjed ki szigorúan a hatóság befolyása, ez utóbbi pedig nem véletlen. Nem feltétlen a bűnöző szervek irányítása volt a probléma, sokkal inkább valami sötét és megmagyarázhatatlan. Aktívan működő sötét varázslatok, elkorcsosított teremtmények, őrültek és fertőző betegségben szenvedők is élhettek ezekben a városrészekben. A gunslinger számára nem jelentettek gondot, hisz a veszély első jelére fegyvert ragad.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Szept. 20, 2015 11:00 am

Lance Lotter - A célpont

Cowley mindent megtett, hogy a gunslinger nyomában tudjon maradni, de a tömeg ezt nem tette egyszerűvé. Egy pillanatra el is veszítette szem elől, majd újra felbukkant, majd ismét eltűnt, hogy aztán megint előtűnjön pár lépéssel arrébb.
Ha ez így megy tovább, el fogom veszíteni. - gondolta aggodalmasan Cowley. Azonban zavara tovább fokozódott, mikor meglátta, hogy célpontja merre halad: a "nyomornegyed" nem éppen egy kimondottan kellemes hely. Józan eszű teremtmény nem szívesen halad át ott.
Szóval így játszunk, mi? Nem utasítok vissza egy ilyen kihívást!
Cowley szándékosan lemaradt Lance-től, miközben gondosan ügyelt arra, hogy ne veszítse szem elől. Nem volt könnyű, de nem véletlenül kapta meg a munkát. Beállt egy sikátor kijáratába és várt, hogy gunslinger megtegye a következő lépést.
Sakk.

Tárgy: Re: Utak és utcák Vas. Szept. 20, 2015 11:15 pm

A magányosan járkáló férfi megállt, majd nekitámaszkodott egy omladozó épület falának. A kabátja zsebébe nyúlt, és előhalászott belőle egy apró könyvecskét. Egy régi, viharvert puha fedeles példány volt. Egy levélben üzente meg a bátyjának, hogy rájött az olvasás, és ezért küldjön neki néhány könyvet, melyre már nincs szüksége. Négy könyvet küldött, mind pocsék állapotban volt. Lance érdeklődését Stephen King A hosszú menetelés című munkája keltette fel, melyet még Richard Bachman álnéven írt. Az íróról már hallott korábban, majd miután megnézett párat a könyvei alapján leforgatott filmekből, és folyton megígérte magának, hogy majd elolvas egy könyvet tőle. Beletelt pár évtizedbe, mire eljutott odáig.

A könyv hamar beszippantotta. Órákon keresztül olvasta, zavartalanul lapozgatva az oldalakat. Arra persze vigyázott, hogy a ramaty állapotú könyvet ne rombolja tovább. Meglepő finomsággal forgatta. Mikor kalapját majdnem lefújta egy erősebb szélhullám, akkor tűnt föl neki, hogy már későre jár. Felkapta magára a barna kabátját, helyezett egy könyvjelzőt a 152. oldalra, majd zsebre tette az olvasmányt. Amint hazaért, folytatni szándékozta... feltéve, ha nem botlik bele addig valakibe. Egy másik útvonalon hagyta el a nyomornegyedet, és a lakótelep felé vette az irányt. Keze, mint mindig, pisztolya markolatán pihent, akcióra készen.

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Szept. 21, 2015 9:02 am

Lance Lotter - A célpont

A nyomornegyed üressége eléggé nyomasztó volt Cowley számára. A nap már jócskán az utolsó fénysugarait küldte szerteszét, így a leereszkedő félhomály nem sokat javított a helyzeten. Pár percet várt, mielőtt Lance nyomába eredt volna, de ennek ellenére is úgy érezte túl keveset várt.
Le fogok bukni. És akkor a pénzemnek is annyi... Feltéve, ha a cowboy nem lő le.
Lance, lassan, ráérősen haladt, még jobban megnehezítve Cowley dolgát.
Nem elég, hogy tök egyedül van, úgy megy keresztül a nyomornegyeden, mintha városnéző túrára indult volna.
A gunslinger hirtelen megállt. Cowley ijedtében azt hitte, hogy észrevette és gyorsan a közeli ház kiugró fala mögé vetette magát. Sokkal halkabb volt a puffanás, mint azt várta.
Remélhetőleg nem hallotta...
Mikor kisandított a fal mögül látta, hogy a célpont szimplán csak olvas. Botor lépés a nyomornegyedben nem a környezetre figyelni.
Vajon, ha megöleti magát megkapom a pénzem? Nekem végül is csak annyi volt a dolgom, hogy figyeljem...
Órák telhettek el, mire Lance ismét elindult. Úgy tűnik csak kerülőúton ment, hiszen most már egyértelműen a lakónegyed felé vette az irányt. Cowley is megindult utána, de egy épphogy hallható hang megállította.
Mi a...?
De a gondolatot már nem volt ideje befejezni: három csuklyás alak rohant Lance felé a közeli sikátor árnyékából.

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Szept. 21, 2015 8:04 pm

A csuklyás teremtmények támadásba lendültek, a gunslinger pedig mosolyogva várta őket. Látszólag a kardja markolatára kapott, de mikor megpördült, a revolver gyilkos csövét mutatta a követőknek. A gunslingerek professzionálisra fejlesztették a pisztolycélzást. Képesek voltak reprodukálni a westernfilmekben bemutatott pisztolyhősök sebességét és pontosságát, méghozzá úgy, hogy tanulmányozták Bob Munden lövész technikáit. Más szóval: a gunslingerek olyan gyorsan tudták többször is meghúzni a ravaszt, hogy azt mások csak egyetlen lövésként érzékelték, a golyók pedig nem mentek félre. Persze ehhez évek kitartó munkájára volt szükség.

Lance pedig örült, ha bemutathatta a tudást, melyet utolsó gunslingerként birtokolt. Nem kérdezősködött, nem hezitált. A kékacél pisztoly a szem pislogásánál gyorsabban a markába került a tokból, és ugyanennyi időre volt szüksége a kékacéllal borított lövedékek kilövéséig. Három golyót szánt három ellenfélre, a revolvert pedig két kézzel működtette.

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 2:03 pm

Lance Lotter - A célpont

Hogy enné meg a rosseb... gondolta Cowley. Első ösztöne az volt, hogy segítsen, miközben magában szitkozódott, hogy a jó szíve fogja a sírba vinni, de mikor meglátta, hogy a gunslinger megfordul és kezében kékacél revolver virít, gyorsan visszavonult a fedezéket nyújtó fal mögé. Három lövést hallott. Kisandított a fal mögül: a háromból két támadó a földön feküdt, a harmadik viszont vészesen közel került Lance-hez. Jobb kezében kés villant, a ballal pedig kicsavarta a cowboy kezéből a pisztolyt és elhajította Cowley irányába.
El is mehetnék. - gondolta - A célpontomat megfigyeltem, de sajnálatos módon utcai huligánok végeztek vele. Én megkapom a pénzem, és mindenki boldog. Kivéve a cowboyt...
- Ó, a fenébe is! - motyogta maga elé, azzal gyorsan felkapta a fegyvert és egyenesen a csuklyás hátára célzott vele, aki eközben a földre teperte Lance-et. Leadott egy lövést, majd még egyet és még egyet. A csuklyás alak fájdalmasan nyögött minden lövés után, de nem úgy nézett ki, mint aki hajlandó lenne lemondani prédájáról.
Most mégis mi a fenét csináljak?

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 4:20 pm

Mikor megpillantotta a harmadik felé tartó alakot, megdöbbent.
- Mi a fa...
A következő pillanatban kicsavarták kezéből a revolvert, még eggyel később pedig már a földön találta magát. A csuklyás alak ránehezedett. A gunslinger hangosan szidta a legközelebbi nőági felmenőit. Ilyet ugyanis még sosem látott, hogy a kékacél-lövedék becsapódását bárki is túlélje. Miféle páncélt viselhet az alak a köpeny alatt? Vagy miféle lény lehet? Létezik olyan teremtmény, akit nem visz a kékacél?

Nem volt sok ideje a töprengésre. Miközben megpróbált felállni, hallotta, hogy valaki felveszi a pisztolyt, és megpróbálja megölni vele a rejtélyes támadóját. Lance érezte, hogy az alak teste megremeg, szóval a golyók betaláltak. És mégsem volt hajlandó letakarodni a hátáról... a véres mocskos anyját neki! Már csak egy lövedék volt a szintén rejtélyes hősködő kezében tartott revolverben. Ezt talán az előnyére fordíthatta.

- Figyeljen! - üvöltötte. - A pisztolyban már csak egy golyó van! A csuklyás fazon fejére próbáljon célozni!
A gunslinger megpróbálta magát más látószögbe birkózni, hogy a hősködő számára könnyebb legyen a pontos célzás... és ne az ő fejét robbantsa szét.

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 5:50 pm

Lance Lotter - A célpont

Mintha az olyan egyszerű lenne...
Cowley sosem volt jó a fegyverekkel. Ilyen régi típusokkal pedig pláne. A keze remegett és sosem tartott ellen a visszarúgásnak.
Még az is csoda, hogy azok találtak...
Gondolkodásra azonban nem volt idő. Cél, tűz. Ennyi. Meghúzta a ravaszt...
És persze, hogy akkor megy mellé, amikor kéne...
A csuklyás alak megtántorodott, majd lassan elkezdett előre dőlni. A kés kiesett a kezéből, teste pedig ernyedten nyúlt el a ledöntött Lance fölött. Komikus látványt nyújtott volna, ahogy a gunslinger megpróbálja ledobni magáról, ha nem egy hulla lett volna. Cowley teljesen megdöbbent.
Eltaláltam...?
Kellett egy pillanat, amíg felocsúdott.
El se hiszem... - gondolta, majd megrázta a fejét és Lance felé sietett. Levonszolta róla a tetemet, majd lehúzta róla a csuklyát.
- Ark'seguth. Mindig is utáltam a jégembereket... - Lance-hez fordult - Ön jól van?

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 6:25 pm

Illusztráció: a csata előtti másodperc

Szóval mégsem vagy golyóálló, pubi? - gondolta magában Lance, ahogy felállt. Ahogy megmentője kiejtette a száján az ark'seguth szót, a gunslinger elfintorodott.
- Jól vagyok, de... ez nem stimmel - mondta, miközben átvette a kiürült táras pisztolyt, és visszahelyezte az övtokjába. Odasétált a többi hullához, és mindegyikről lehúzta a csuhát. Meg akart győződni, hogy a faji különbségek miatt fogta-e őket jobban a lövedék, vagy csak egy rohadtul szívós harcost fogott ki?

- Ahogy én hallottam, az ark'seguth nem egy orgyilkos nép. Begyepesedve élnek a saját világukban. Mi a túrót akarhattak tőlem?
Bár volt más jelenlévő is, inkább magának tette fel a kérdéseket. Odasétált a késhez, és felvette, hogy közelebbről megvizsgálhassa.
- Lance Lotter vagyok, bár ezt gondolom már tudja. Önt hogy hívják?
A gunslinger tisztában volt vele, hogy hősök nem teremnek a nyomornegyedhez közel, szóval ez a fazon biztosan követte. Emlékezetébe véste, hogy erről még el kell beszélgetniük. De nem most és nem itt.

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 7:23 pm

Lance Lotter - A célpont

És így adok magamnak mattot egy olyan játszmában, ahol az ellenfelem még csak azt sem tudta, hogy játszik...
Mikor Lance felhúzta a csuklyákat, Cowley őszintén meglepődött. Egy elf és egy saltusi voltak alatta. Már az előbbi is elég lett volna ahhoz, hogy kikiáltsa ezt a napot a legérdekesebbnek élete összes napja közül, de a saltusi még nagyobb döbbenetre adott okot. Sok ideje azonban nem volt ezen töprengeni, ugyanis a gunslinger megkérdezte, hogy kicsoda. Cowley mélyet sóhajtott.
Nincs értelme hazudni mi? Hát jó...
- Cowley Jefferson. A tehenes vicceket kérem hagyja későbbre. Szívesen magam mögött hagynám már ezt a helyet...
Gyorsan körbepillantott, nem akart még egy rajtaütés alanya lenni. Próbált magabiztosnak tűnni, de eddig még egyik célponttal sem állt le cseverészni.
Mondjuk egyik sem akarta még megöletni magát...
Ismét Lance felé fordult és várt a gunslinger válaszára.
Vajon ma pecsételtem meg a sorsomat?

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 7:50 pm

Miután kezet ráztak, a gunslinger eltette a kést. Eszébe jutott valami a rövid pengéről. Ezt követően előkapott egy apró eszközt, melyet varázslat hajtott meg, és hang-vezérelt volt. Egy "jelentő", a domhani rendőrség adománya kifejezetten ilyen esetekre.
- Itt Lance Lotter, gunslinger, független rendőrbíró. Egy elf, egy saltusi és egy ark'seguth kóstolta meg a kékacélt. Rám támadtak a nyomornegyedben, de kiiktattam őket. Szemtanú nincs, jelentés később várható. Gyertek takarítani a Hzegviin utcába!
Lance deaktiválta az eszközt, majd fejével intett Cowleynak, hogy kövesse.
- Még egy ideig nem kerülünk bele a tömeg sodrásába, szóval jobban teszi, ha addig elmeséli, miért követett egész nap. Van bármi köze ahhoz a ficsúrhoz, aki melót ajánlott a Féllábú Geliar fogadóban?
Lance tőle szokatlan nagylelkűségből nem pisztollyal a kezében kérdezősködött, és nem szándékozta lelőni Cowley-t, miután a kért információt megkapta. Bár még meggondolhatta magát.

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 8:11 pm

Lance Lotter - A célpont

Cowley türelmesen megvárta, amíg Lance jelentést tesz, de őszintén meglepődött, amikor azt mondta, hogy nincs szemtanú. Arra számított, hogy ott helyben újratölt és lelövi, de hogy még int is, hogy kövesse?
Bátor vagy hülye. Remélem az előbbi: a hülye kiszámíthatatlan...
- Munkát ajánlott önnek? Azt hittem valami üzleti riválisa. Tudja Hector nem először bérel fel, hogy tartsak szemmel valakit. Amolyan kémféle vagyok: információt gyűjtök az egyes célpontokról. Legtöbbször a multicégek bérelnek fel, hogy kiiktassák a versenytársakat. Hector már negyedjére ad munkát. 5000 aranyat adott előlegnek és százezret ajánlott, ha találok bármi kifogásolhatót.
Elhallgatott. Lance arcát fürkészte, hogy lássa mit gondol a gunslinger.
Mibe kevertem bele magam?

Tárgy: Re: Utak és utcák Kedd Szept. 22, 2015 8:27 pm

Vagyis nem vagy több, mint egy szerencsétlen hülye, gondolta magában a gunslinger. Csalódott volt. Arra számított, hogy valami nagyobb kulimászba került, de sajnos nem így van.
Épp befordultak egy utca sarkán, mikor Lance megszólalt.
- Tegyük fel, hogy hiszek magának, Mr. Jefferson. Ebben az esetben nem lövöm le magát itt és most, mint ahogy azt az önökhöz hasonló poloskákat szoktam. Plusz megmentett, így semmiképpen nem fogom megölni. De figyelmeztetem, hogy ha még egyszer rajtakapom, hogy a nyomomban jár, maga is megkóstolhatja a kékacélt. Ami pedig a munkaadóját illeti...
Itt átgondolta a mondandóját. Rájött, hogy elkezdte érdekelni az ügy. Most már maga is kíváncsi volt, mit kereshetett itt egy ark'seguth, és hogy keveredhetett elfekkel és saltusiakkal.Valami nagyon bűzlik itt...

- Mondja meg neki, hogy talán mégis érdekel a megbízása. De üzenje meg neki szó szerint így, hogy ha még egyszer utánam fog szaglászni, elkapom, és úgy szétmosom az agyát, hogy önmagától fogja lemészárolni a családját. Magával pedig, Jefferson, felcsináltatom a munkaadója anyját, a nőjét, a húgát vagy bármijét, aminek pinája van és rokonilag köze van hozzá. Érthető?

Tárgy: Re: Utak és utcák Szer. Szept. 23, 2015 8:42 pm

Lance Lotter - A célpont

Folytatás: Fogadó a féllábú geliarhoz

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Szept. 28, 2015 9:26 pm

//Gemorick ^^ //

Isteni személyem sikeresnek mondható procedúrája a végéhez közeledett, látásom tisztult, vérmérsékletem csökkent a szédülés elmúlt. Ellenben a rózsaszín unikornisok nagyon csúnyán néztek rám a part túloldaláról. Szerintem lekeverek nekik egy pofont, mert kezdenek idegesíteni. Úúú… még a hátukon ülő tavirutytyu katonák bőrpáncélja is fényesen csillog.
~ Na, várjunk~
Gondoltam magamban és elszakítottam a tekintetem a határőrző Unikornisokról és a Hófehérke felé fordultam.
- Papi, adjon erőt, és hozza a szent repeszgránátot, hogy igazságot szolgáltassak Murica partjain állomásozó tavirutyutyuk inváziója ellen!
Fájdalom, de úgy néz ki a táborcserje és alkohol kombinációja egyfajta hallucinogén anyagként hat az emberi szervezetre, így magam se voltam kivétel ez alól. Persze egy durva öt perces kiabálás, robbanáseffektus, és repülőimitálás után (mint egy ötéves gyerek, aki háborúsat játszik a makett autókkal) felfedezni vétem, hogy a harcosok elmentek, és nekem kitisztult az agyam. Plusz fejjel lefele lógta a hídról a folyó felé ismét. Első döbbenetemre isteni személyem így adott hangot:
- Azta! Papi, mennyi ideig voltam ennyire KO?
Majd felhúztam magam a hídra és visszasiettem a Seguthoz, akit amint jobban szemügyre vettem, rájöttem, hogy annyira nem is öreg. Sőt fiatalos kinézete, és fegyvertelen, megjelenése, egy igazi hülyéhez hasonlított. Bugyuta mosolyra húztam a szám, majd végigpillantottam magamon, és rájöttem, hogy még Ő is jobban néz nálam ki.
- Ööö… Papi, van valahol a környéken egy tisztességes ruhabolt, és egy melegkonyha? Szerintem ebben az öltözetben engem csak oda engednének be.
Mosolyodtam el, a levelet elrejtettem a zsebemben, ahol már nem voltam annyira vizes.
- Egyébként én leszek… mit leszek, már én vagyok az emberiség legkirályabb Határőre, Arthur Temoy személyesen.
Hajoltam meg ripacskodva az öreg előtt.

//KennyTheOne tisztelettel ^^ //

Tárgy: Re: Utak és utcák Hétf. Szept. 28, 2015 11:16 pm

Már delirál.-állapította meg magában Elas Ordovar, miközben közömbösen figyelte, ahogy Arthur Temoy kitántorog tér és idő rabságából, tekintete előtt pedig sosem látott rémek és árnyalakok bomlanak ki. Ha nem látta volna kijönni a katonát előbb a Geliarból, mérgezésre gyanakodott volna. Már persze, ha a laer italok nem esnek bele élből a fenti kategóriába. Elas ráérősen nekilátott újra feltekerni a bőrszíjat az alkarjára, miközben azon morfondírozott, miféle ördögi földi lény lehet az a tavirutyutyu. Lelki szemei előtt borzalmas, csápokkal ellátott, pikkelyes és nyálkás szörnyeteg jelent meg. Bizonyára vízi élőlény, úgyhogy az élőhelyének totális hibernálásával könnyen el lehetne intézni.alig vette észre a nagy töprengés közepette, hogy az ifjú határőr magára talált, és már egy fokkal értelmesebben beszél, mint az erős alkoholbefolyás alatt.
- Nem tudnám megmondani. De már vagy jó öt perce zagyválsz, barátom, és gondolom ez volt már a helyzet, amikor elhagytad a Féllábú Geliart is.- világosította fel hűvös nyugalommal, majd visszaadta a levelet. Temoy kérdésére először felszaladt az egyik szürke szemöldöke. Arckifejezéséből ki lehetett olvasni : hát úgy nézek én ki, mint aki gyakran megfordul ruhaboltokban? Nem, nem úgy nézett ki.
- Nem vagyok járatos egyik kérdésben sem. Egyébként pedig nem hiszem, hogy ne száradnál meg egy fél óra alatt. Az idő pedig kellemes.- ami azt illeti, valóban az volt. Bár lassan a nap a horizont irányába kezdett tendálni, a levegő jó huszonöt fokos lehetett, és bár enyhe szál fújdogált, panaszra nem lehetett ok. Legalábbis egy Ark'Seguth nézőpontjából biztosan nem.
Elas kissé lesajnálóan mérte végig Temoyt.
- Elég szomorú és kietlen hely lehet akkor. - A hangjából kiérződött a szánalom Temoy, eme rettenetes föld csenevész gyermeke irányába. Milyen lehet a többi, ha ez a legerősebb?
- Hálás lennék, ha nem papiznál le többet.- sóhajtott az Ark'seguth. Hajában alig több mint harminc fonás díszelgett. Nem volt még öreg, de nem először fordult elő, hogy annak nézték. Még egyszer megigazította az alkarjára kötött szíjakat, majd egy hanyag intéssel üdvözölte Temoyt.
- Sajnos nem érek rá pojácákkal társalogni egész nap.- mosolyodott el halványan.- De ha a követségre tartasz, egy jó darabig egy irányba vezet az utunk. Addig, ha megkérhetlek, csak akkor szólalj meg, ha feltétlenül szükséges.

» Utcák és utak
» Utak és utcák
» Utak és utcák
» Utak és utcák
» Utak és utcák