Domhan Piactere

Saya - Árnyak között

Pár perccel a megbeszélt idő előtt érkeztem a piacra, de a fejem még mindig kóválygott. Most nem használtam Homályt, csak a csuklyát húztam mélyen az arcomba, hogy minél kevesebb látszon belőlem. Ha akartam sem voltam biztos benne, hogy képes lennék érdemben megidézni, mert a napom sajnos ugyanolyan pocsékul fojtatódott, mint ahogy reggel elkezdődött.
Miután elaltattam a szüleimet a teájukba kevert altatóval, és a cselédeket - nekik az ebédjüket ízesítettem meg vele -, átrágtam magam több tucat aktán, és őszintén szólva alig hittem a szememnek. Az, hogy ledöbbentem az olvasottaktól, kevéssé fejezte ki az érzéseimet. Sokkal inkább sokkot kaptam. Részletes jelentéseket olvastam a CSELÉDEINKTŐL, akik a Földről érkezett vendégeink minden titkát apró résletességgel fedték fel apámnak. Ezen kívül több tucat számlát is találtam, amik a befolyó pénzösszegeket fedezték. Az APÁM, akire eddig csak felnéztem, és akivel csakis tisztelettel beszéltem a mai napot kivéve, ELADTA a saját népét.
Castus némán őrködött mellettem, míg Baladur el nem vont mellőle. Rongybabaként vánszorogtam utána, és igyekeztem összekapni magam, hogy figyelni tudjak a mondandójára, ami az időszűkét tekintve is igen összeszedett és részletes lett. Kiszakadt belőlem egy reménytelen nyögés. Kétkristályos kromat, ark'seguth, na meg apám feketepiaci ténykedése...túl sok volt a jóból. Kezdtem belátni, hogy ehhez én nagy eséllyel kevés leszek, és bizony össze kell rikkantani a bandát, akik bármikor szívesen kisegítettek, jó pénzért cserébe persze. Most is csak remélni tudtam, hogy nem fognak meghátrálni, hiszen már én is tettem jó pár szívességet a számukra.
- Baladur, komolyan mondom, ha nem lennél, ki kéne találni. Nem tudom honnan szerzed az információidat, de az egyik leghasznosabb és értékesebb besúgó vagy, akit ebben a városban találni lehet. Esetleg a kromat címét nem sikerült behatárolnod? vagy azt, hogy pontosan milyen kristályokat is használ?
Közben előhorgásztam az erszényemet, és kérdőn felvontam a szemöldököm. Vártam mennyibe is fáj nekem ez a hirtelen kérés, amit pár órája akasztottam a nyakába. Azt csak remélni tudtam, hogy ha Jebet lekapcsolom, akkor ő elvezet a gazdijához, akit ki kellene iktatnom. Csak még a hogyan volt kétséges. Ma már vagy ezredszer jutott eszembe, és vertem a falba jelképesen a fejem, hogy nem másztam még el a mágia központba. A jóisten úgy döntött két kézzel szórja a fejemre az "áldását", és kezdtem tartani attól, hogy meg fogok rokkanni a súlya alatt.

Saya - Árnyak között

Szabad kezemmel átvettem a papírt, és a boríték mellé csúsztattam a köpenyem belső zsebébe. Eredetileg a reggel kapott információkat tartalmazó üzenetet otthon akartam hagyni későbbi áttanulmányozás céljából, de a napközben felszínre került új tények miatt ezt nem mertem megkockáztatni.
- Rendben van. Remélem nekünk sikerül majd megbírkóznunk vele.
Castus sietős lépteire fordultam meg, és kérdőn vontam fel a szemöldököm, de amit mondott, attól kissé elsápadtam. Nem azzal volt a probléma, hogy a piacon voltam, hiszen azt senki nem tilthatja meg, hogy ide jöjjek, hanem ismételten csak az öltözékem. Elkínzottan nyögtem fel.
- Megátkozták a mai napot, vagy mi a fene történt? - szakadt ki belőlem a csüggedés, mert kimondottan kezdett elegem lenni abból, hogy napközben is bújkálnom kell, és nem tehetem le a fenekem valahol nyugodtan, hogy átgondoljam a történteket.
Baladur közvetlen érintésén igencsak meglepődtem, ahogy Castus is. Óvatos gyanakvással követtük, miközben én visszasüllyesztettem a pénzesszütyőmet a helyére. A csatorna, amibe Baladur lemászott, sötéten ásított felém. Pörögtek a gondolataim, amelyek egy kérdésre akarták megtalálni a választ: hiszek-e annyira Baladurban, hogy kövessem a föld alá. Eddig még nem csalódtam benne, ez tény. Megbízhatónak bizonyult, gyorsnak, és pontosnak. Nem mintha túl sok választásom lett volna. A saltusi razziával nem akartam ilyen öltözékben összefutni.
Biccentettem, és gyorsan lemásztam utána, miközben a homályt magamra idéztem, mert nem szerettem volna olyan váratlan helyzetbe csöppenni, hogy teljesen védtelen legyek. Tudtam, hogy Castus is követni fog. Nem hagyná, hogy egyedül sétáljak be egy ismeretlen területre úgy, hogy közben ő magamra hagy. Jó pár cinkes helyzetet átéltünk már együtt, szóval elég összeszokott párosnak számítottunk, és ehhez semmi köze nem volt annak, hogy olykor az ágyat is megosztottuk egymással.
Mikor leértünk, érdeklődve néztem körbe. Jártam már a csatornában, bár csak pár futó látogatás erejéig, de most felvetődött bennem, hogy talán ezt is hozzá kellene csapni a közlekedési útvonalaimhoz. Sokkal észrevétlenebb, mint a háztetőkön, és árnyékokban való közlekedés.

Saya - Árnyak között

A fáklya meleg fénye megnyugtatott, pláne mert semmi ránk nézve veszélyeset nem érzékeltem idelenn. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, bár a kérdésre inkább nem válaszoltam. A gyorsan pergő események esélyt sem adtak arra, hogy nyugodtan áttanulmányozzam a boríték tartalmát. Viszont az, hogy Baladur felajánlotta, hogy szóban összefoglalja, hálás mosolyt csalt az arcomra. Figyelmesen hallgattam a felsorolást. Elég vegyes lista volt. Egyik-másik valóban megérdemelte volna a halált, viszont ártatlanok is akadtak köztük.
Leültem a földre, hatástalanítottam a Homályt, és a csuklyámat kicsit hátrébb toltam. Felesleges volt az elővigyázatosság, hiszen Baladur már tudta kit is rejt a sötétség. Éreztem, hogy a fejem enyhén lüktet, így megdörzsöltem a halántékom, miközben becsuktam a szemem, és előhúztam a zsebemből a papírt.
Castus leült mellém, és kivette a kezemből tanulmányozás céljából. Közben egy pillanatra végigsimított a kézfejemen, de ez most kimondottan jól esett.
- Nem ártana. A kromat a legnagyobb problémánk, legalábbis első körben. Már csak azt nem értem, hogy ha valóban két kristályos, akkor a saltusiak miért engedték el, még ha a követség kérte is ki. Tudtommal egynél több kristály birtoklása bűncselekménynek számít, és a városőrség nem éppen az elnéző és kedves oldaláról híres. Mintha valamiféle titkos egyezség lenne köztük, ami lehetőséget ad a törvény megszegésére...
Elmélyülten haraptam az alsó ajkamba. Pörögtek a gondolataim, de valahogy nem igazán akart ez az egész egy teljes, egész, átlátható képpé állni a fejemben.
- Amíg Jebet nem sikerül kézre kerítenünk, addig a Jeges kiléte is rejtve marad. Akárhogy is nézem, a kromat a kulcs minden továbbihoz. De az a két kristály...ráuszíthatnánk névtelen felbújtóként a saltusiakat, csakhogy akkor beviszik, és hiába tudnánk hol van, nem jutnánk a közelébe, hogy kikérdezzük. A kékacél az én képességeimet is jelentősen korlátozza. Ha meg a Jegest is szóba hozzuk a...várjunk csak!
Megcsillant a szemem, és Castusra pillantottam.
- Van a raktárunkban kékacél fegyver, vagy páncél, vagy akármi? Ha azt használnánk, akkor ellenállóbb lennél a mágiájával szemben, és talán lenne esélyünk leteríteni. Esetleg ha még Quint is kirángatjuk a vackából, az elfogására tett kísérletünk százalékos esélye igencsak megugrana. Sajnos az altatót elhasználtam mindet otthon, pedig az sem jönne rosszul, vagy éppen valami erősebb nyugtató. Ha azzal bekenném a késeimet, és sikerülne eltalálnom, az is egy jó megoldás lehet.
- Először talán rá kellene jönnünk hol is van a főhadiszállása. Addig felesleges ezen filóznod. - vágott közbe Castus elnéző fejcsóválással. Higgadtsága jó kiegészítése volt az én olykor igencsak izgága és lobbanékony énemnek. Azért láttam rajta, hogy erősen elgondolkodott azon, mi minden rejthet a raktárunk, és csak remélni tudtam, hogy a válasz igen lesz.
- Igazad van. Csak...mindegy.
Én is a papír fölé hajoltam és alaposan szemügyre vettem mit is ábrázol. Nem voltam kódfejtő, ahogy tudtommal Castus sem, de talán egy egyszerűbb "rejtvénnyel" még mi is boldogulhatunk.