Ámbrafenyők végtelen erdeje, ami egészen a keleti lapályoktól, a hármasvonulatú északi hegység mögött húzódó fennsíkokig, ahol a Seguth Achret törzs él.
Az ámbrafenyők körülbelül hat-tíz méteres magasságúak, törzseik sötétszürkék, pikkelyes kéreggel. Úgy öt év után hirtelen nyúlnak meg a csemetefenyők, majd gyorsan kezd felkopaszodni, így az ámbrafenyő erdők meglehetősen szellősek, az aljnövényzet bizonyára dús lenne, ha lenne. A fák megmászása igen nehéz, bár a mi fenyőinkkel ellentétben nagyon masszívak az ágak, és nehezen törnek. Az ámbrafenyők örökzöldek, de állandóan hullatják és cserélik a leveleiket, így a sosem olvadó hótakaró tetejét a legtöbb helyen vastagon fedik a tűlevelek, az egyébként is nehéz járást még jobban megbonyolítva.
A levegőben erjedt, bomló moha és gyantaillat terjeng, amit időről időre kisöpör az erdő szélére a fák puszta törzsei között átsüvöltő szél.
Sima terepen a fák szinte tökéletesen szabályosan állnak egymáshoz képest, de ahol az erdő felfut a hegyekre, ott összesűrűsödnek, sőt, kemény, szétterülő gyökérzetük miatt ingatag teraszokat alakítanak ki az emelkedők oldalában.
Az erdőben leginkább kampósfarkasok élnek, de gyakran idetévednek a fehérmedvék is.
