Északi Bódésor

Nyomomban Ceirrannal végre elértem a Lengőtekés bódét.
Hogy itt mekkora a tömeg... Igazán örültem, hogy eltöltöttem már egy évet Domhanon. Fiatalabb énem sokkal könnyebben kikészült egy ilyen tumultustól. De most még friss harci festéseim tudata is feldobott.
Lassan haladtunk csak a bódé felé, de ahogy elnéztem a lengőtekét többen látogatták, mint a karikadobást. Néha-néha hátrapillantottam, hogy Ceirran megvan-e még. Nem volt nehéz mert könnyen átláttam a tömeg nagyobbik része felett. Igaz nézelődés közben rátapostam egy lábra, valaki meghúzta a hajam és majdnem átestem egy gyereken, de aránylag jó átlaggal végeztem, és egy gonosz nagymamát is elkerültem aki gyanúsan méregette hátsófelemet.
- Ceirran... - nyögtem segítségért.- Vigyél ki ebből a présből! -Nem tudom miben reménykedtem. Talán hogy hangjával utat nyit nekünk, vagy valami frappáns megjegyzésével vérig sért mindenkit, akik felháborodásukban eltűnnek az útból.
A lényeg a lényeg, végre biztonságos helyre jutottam, ahol kicsit kifújhattam magam, és körbenézhettem bajtársam után kutatva.
Végre valahára beléphettem a többihez képest határozottan tágas bódéba, és miután leadtam a nevezéshez szükséges húsz aranyat hozzájuthattam karikáimhoz és a célpontok is felszabadultak.
Pár mély lélegzet, majd lazán kezembe vettem az egyik karikát és égi pályára állítottam.

Trekk egy szomorkás mosolyt vetett a seguth lány felé, mikor csak három bábú dőlt el, bár jól tudta, hogy az előbb még igencsak szép darab nyereményt szerzett magának, így aztán egyáltalán nem sajnálta a lányt. Hiába dolgozott itt már hosszú évek óta még mindig együtt örült minden nyertessel.
Az elf lendítése azonban még nagyobb örömmel töltötte el. Már a golyó pályájából látta, hogy itt bizony valami jó fog kisülni és már készen állt hogy felkapja valamelyik sorsoló zsákját. De mikor az összes bábú eldőlt inkább övéről akasztotta le a gazdagon hímzett tízessel díszített zsákot, és kisgyerekhez illő vigyorral kotort bele. Fehérre festett kavics került ki a zsákból, kék-fehér madzagon himbálózó cetlivel. Trekk meg se nézte a papírt, alighanem a kavics színéből tudta már, hogy mit nyert az elf.
- Gratulálok uram, remélem , hmkhm, hogy jó barátok lesznek. - kacsintott a bódétulajdonos, majd dudorászva visszafordult a tekepályák felé, miután Feladir tenyerébe ejtette a cetlit és biccentett Aishan felé.
A nyereménypultnál a fiatal segéd árgus szemekkel figyelte a jelenetet. Alighanem ő is ismerhette a fehér kavics jelentését, mert még Feladir odaérkezése előtt befordult a bódé hátuljába.
Mire Feladir odaér, már újra vigyorogva áll a pult mögött, csakhogy immáron az elf nyereményével kezében. Elfünk azonban könnyen megállapíthatja, hogy a nyereménynek közel sincs olyan jó kedve, mint a pultosnak. A nyeremény ugyanis tiltakozóan lóbálja és lengeti aránytalanul nagy és fekete ragadozómadár lábait, sűrű csipogások és nyekergő hangok között.
A segéd ha lehet az eddiginél is szélesebb vigyorral nyújtja az elf felé az apró gyöngykék madarat, ami felháborodottan pillantgat körbe magasra csapott zöld bóbitával. A segéd egyik kezéről hosszú, puha bőrszíj lóg, ami a madár vastag lábához van erősítve.

--

Időközben Ceirran karikája is a levegőbe repült és elégedetten pihent meg egy palackzöld nyakú fabábún.
Az őrségben álló segéd kissé talán egykedvűen vette elő sorsolóbatyuját, kotorászott benne egy ideig, majd kihúzott egy kavicsot, majd át is nyújtotta azt a laernek.
- Faragott csontberakású kulacs. Gratulálok uram. -mondja félig a batyunak, amit kezeiben tart. - A pultnál átveheti a kavics bemutatásával. - És már fordul is el, csakhogy nem a karikapályák felé. Rezignált tekintete egy fiatal fonott hajú lányon állapodik meg, a lengőteke pályáknál. Mélyet sóhajt és ugyanolyan rezignáltan bámul tovább. Nem mindenki élvez ugyanúgy az ünnepet.

Hát ezt biza elrontottam. De annyi baj legyen! Így is van sütim. A süti pedig mindig jó.
Ceirran bezzeg szebbet dobott. Vajon meddig fogom majd hallgatni?
Amíg ő sorra került én elmentem a sütimért. Igazán példás darab volt, semmit nem spóroltak ki belőle.Mire visszaértem Ceirran mára kavicsát kapta a kezéhez.
- Mm...féb dobáf volt -léptem barátomhoz nyamnyogva. Miután lenyeltem a falatot folytattam. - Kipróbáljuk magunkat a céllövöldénél is?
Majd újabbat haraptam nyereményemből.
Az igazság az, hogy mindig is ki akartam próbálni egy saltusi puskát. Igazán impozáns fegyverek, amiknek működése egyelőre még ismeretlen számomra. Ha kezembe foghatnék egyet, talán rájöhetnék mi a nyitja a dolognak. És persze reménykedtem, hogy céllövészetben nagyobb sikert érek, mint karikadobásban

Aishan lendítése sajnos most se érte el a kellő hatást. Úgy tűnik első lendítésének bravúros eredménye a kezdők szerencséjének volt köszönhető.
Trekk csak egy másik pálya mellől bólintott feléjük, hogy igen látta a lendítést, majd komótosan el is indult Aishanék felé, de csak hogy az eldőlt bábukat felállítsa.
Feladir vállán a saslábú pintyőke vidáman topogott jobbra és balra, túlméretezett karmaival barázdákat hagyva ruhája anyagán. Láthatólag megbékélt a helyzettel.