Achorch Ach Andar utcái

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Eidrick túl sokáig hallgatott. Ez még magában nem lett volna baj, de olyan látványosan viaskodott az arcvonásaival, hogy Feladir egész biztos lehetett benne, hogy a félvezér nem csak nem hisz neki, de egy hajszál választja el attól, hogy félholtra verje vélt vagy valós bűnei miatt.
Veréb sóhajtva dőlt vissza a szalmára. Igyekezett minél egyértelműbbé tenni, hogy nem hajlandó részt venni a diplomáciai ügyekben, főleg, ha annak lincselés a vége.
Eidrick végül nem lincselt. Nem ütött. Még csak le sem köpte Feladirt. Csendben, finoman visszacsukta az ajtót. Kattant a zár.
- Visszavisznek titeket Domhanra. - szűrődött be a hangja az ablakon. Nem volt kimondottan az a barátságos tónus. - Nem lesz letartóztatás, de holnaptól számított tíz évig megvonják tőletek a Saltusra lépés jogát. Portálon való átkeléssel való próbálkozás is azonnali letartóztatást és minimum három év bányaszolgálatot von maga után. Remélem világos voltam.
Azzal ellépett az ajtótól, és felkiáltott valamit a kocsisnak a saját anyanyelvén. A szekér elindult.

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Eidrick szobormereven, kifejezéstelen tekintettel nézett a szekér után.
- Hazugokkal nem tárgyalok. - szólt, de a hangját talán meg sem lehetett hallani a zötykölődő kerekek zajától.
Odabent a viszonyok természetesen nem sokat változtak, bár Feladirnak volt még mit felfedeznie, hiszen az itt töltött három nap nagy részét békés durmolással töltötte. Sajnos a szekérbelső körülbelül két továbbo percre volt csak képes legfeljebb lekötni a figyelmét - már ha ilyen feldúlt állapotban futotta ilyesmire az erejéből.
Verebet láthatóan a legkisebb mértékben sem rendítette meg az eset. Kényelmesen elnyújtózott a szalmán, ásított egyet.
- Elhiszem. Valószínüleg az volt a gond, hogy a saltusi barátod nem vette be az eltévedéses mesét és egyebet is gyanít mögötte. Vagy van valami más jó oka arra, hogy még csak egy világon se legyél a drágalátos családjával.
Rövid csönd állt be. A szekér továbbdöcögött, lassan maguk mögött hagyták Poros zajos forgatagát. A portál felé tartottak.
- Én személyszerint örülök. - szólalt meg végül Versairen. - Legközelebb, ha annak a nőnek ilyen brilliáns tervei támadnak, küldhet át mást saltusra.
A kocsi hirtelen zökkent egyet és megállt. Aztán kínkeservesen lassan megindult felfelé egy valószerűtlenül meredek emelkedőn.
Elérték a portált.

Feladir - Négyezer szó a kövekre

Veréb csak vállat vont. A szekér még kapaszkodott egy darabig az emelkedőn, aztán megállt. A portál fényei beszűrődtek a kocsiba. Kint rövid, pattogós saltusi párbeszéd hangzott fel, aztán újra nekilódult a szekér. A portálon való áthaladással járó légnyomásváltozástól pattogni kezdett Feladir füle. Egy pillanatig csend volt, aztán feldübörgött a Portálcsarnok zsivaja. Hazaértek.

Kalandod az Utak és utcák menüpontban folytatódik, a'la Domhan.