Istalrin utcái

Tárgy: Istalrin utcái Csüt. Júl. 30, 2015 12:18 pm

A város csúszósra kopott márványkockákkal borított utcáin mindig nagy a sürgés forgás és a hangzavar. A vörös zsindelyes, vagy palatetős házak földszintjén kialakított bolthelységek ajtajából szövőmesterek, pékek, kádárok, vagy üvegfújók hirdetik nagy hangon a portékájukat, miközben az egyenetlen kövezeten gyümölccsel vagy hordókkal megrakott kocsik és ekhós szereker döcögnek és zakatolnak. A háztetőkön éles hangú, és bőrszínű tollal borított fejű targerlék burukkolnak, az út szélén pedig a bevásárolt élelemmel haza igyekvő asszonyok pletykálnak. Ezerféle hang, és még több illat kering a nap hevétől igencsak meleg utcákon, főleg ha az ember a város nyugati részében székelő nagy lepárlócsarnokok felé veszi az irányt. Tájékozódni egyébként egyáltalán nem könnyű. A Laerek legfeljebb csak hírből hallottak olyasmiről, hogy egy várost terv alapján is föl lehetne építeni, úgyhogy az úthálózat szinte nevetségesen széles skáláját mutatja fel a logikátlan és meglepő megoldásoknak. Idegenek számára Istalrin valóságos labirintus rengeteg zsákutcával, két lépés széles sikátorral és önmagába többszörösen is visszakanyarodó úttal. Már ahhoz is nagy lelkierő kellett, hogy valahogy lekövezzék őket, úgyhogy még inkább csodálatra méltó, hogy a város tökéletesen működő csatornahálózattal rendelkezik. Minden második sarkon jó eséllyel találunk egy ciszternát vagy kutat, és szinte az összes házban van folyóvíz is. Ez leginkább a szeszfőzés hatása, hiszen a nagy mennyiségű alkohol előállításához az üzemeknek szüksége volt állandó vízellátásra.
Ami talán a legnagyobb riadalmat keltheti a külhoniak között, az a házak felett gyakorta elzúgó gyászdarazsak látványa. A fekete, öszvér méretű rovarok hasáról hatalmas hálók lógnak, bennük több szekérderéknyi friss, feldolgozásra váró gyümölcs. Nem ritka, hogy pár szem kifordul a hámból és egy járókelő fejére pottyan, de Laederranban az ilyesmit fel sem veszik. A város őrsége, akiket nemes egyszerűséggel csak Városi Őrség néven emlegetnek, a gyászdarazsak kisebb, kecsesebb verzióját használja a járőrözésre.

Tárgy: Re: Istalrin utcái Pént. Aug. 19, 2016 8:06 pm

Ceirran Carason, Tarrassian - Egyszer fent, másszor lent

A késő délutáni nap fénye lágyan verődött vissza a Sárga Kavics tetőjének cserepeiről. Fehérre vakolt falai szinte ragyogtak, nyitott ablakán kiszűrődött a lágy zene és a beszélgetések zaja. Lédacnak eleinte egy kicsit furcsa volt a nyugodtabb légkör, tekintve, hogy ő a Vadalma sokkal zajosabb közönségéhez volt szokva, de nem panaszkodott. Ha valóban olyan jó itt a lepény, ahogy azt a suhanc mondta, egy próbát biztosan megér. Nagy lendülettel lépett be az ajtón, majd el is kiáltotta magát:

- Adjon az Égi jó estét!

- Önnek is drága uram! - válaszolt jókedvűen Hoeren, a fogadós - Mivel szolgálhatok?

- Három pohárral kérnék a legjobb italából! Na meg persze vacsorát három személyre. A barátom itt mögöttem, - húzódott félre és mutatott Ceirranra - azt mondta, hogy nagyon jó fokhagymás lepényt készítenek.

A fogadós mosolya még szélesebbre húzódott, amikor meglátta a belépő Ceirrant.

- No lám, kit hoztak vissza az elák! Ceirran, megismered még az öreg Hoeren Aranist? - kérdezte nevetve.

Tárgy: Re: Istalrin utcái Vas. Aug. 21, 2016 11:10 am

Majd egy percig álltam elérzékenyült mosollyal a Kavics homlokzatát szemlélve, feltehetőleg olyan arckifejezéssel, mint egy kilencven éves nagymama a szárított esküvői csokrát bámulva. Azt sem tartom kizártnak, hogy bávatagon sóhajtoztam, méghozzá oldalra biccentett fejjel, és olyan ellágyult tekintettel, hogy sírva fakadtam volna saját magamon, ha látom. A nevetéstől. Önkritikával, ugye élni kell, ez egy jó bárd elsődleges tulajdonsága. Na jó, legalábbis benne van az első tízbe... még akkor is, ha nem nagyon szoktuk túlzásba vinni.
Szóval miután kinosztalgiáztam, kiálmodoztam és sajgó lábam segélykérései alapján már ki is álldogáltam magam, úgy döntöttem, most aztán tényleg ideje lenne belépni a Kavicsba. Hogy miért is ez volt szerintem a vadalma legjobb ivója, még most is, hogy már nem én léptem fel itt? Nagyon egyszerű: nincsenek túl gazdagok. Nincsenek túl csórók. Kiváló az eledel. És nagyon-nagyon-nagyon laer az egész. Szóval tökéletes.
Gondolom illett volna egy kicsit feszültnek lennem, elvégre rég nem láttam már második otthonomat, de sosem voltam az idegeskedős fajta. Úgyhogy nagy lendülettel és széles vigyorral léptem be, körülbelül úgy, mintha csak öt perccel ezelőtt ugrottam volna el tojásért, meg Hoeren bibircsókkenőcséért.
Élvezettel szippantottam be a frissen meszelt falak, a savanykás citrusborok és a pácolt fa illatát. Oh, az Égire, mennyire is hiányzott ez!
Mondjuk, ha valaki engem kérdez, rontotta hatásos belépőm lehengerlő erejét, hogy Léderac beelőzött, és amilyen egy langaléta nyavalyás volt, ki is takarta szerény személyemet. az helyzetet muszáj volt orvosolnom, úgyhogy rögvest, egy elegánsan szűk ívű kanyarral be is előztem. Nna, azért!
- Nem. - közöltem vigyorogva. - Sajnos mostanság kiváló memóriám kissé megkopott, Hoeren. Reggelente még az is gondot szokott okozni, hogy felismerjem magam a tükörben, ilyen vén gazemberekre meg esélytelen, hogy vissza tudjak emlékezni.
Hátrakotortam, nagyjából úgy találomra a levegőbe, és elkaptam Tarassian ruhaujját, majd mint egy kötelességtudó matróz a horgonykötelet, magam mellé csévéltem öreg cimborámat.
- Ez a fiatalember, aki pedig teljes joggal nem ismer meg téged a vándortársam, Tarassian. - az említett felé fordultam.- Tarassian, köszönj szépen.

Tárgy: Re: Istalrin utcái Vas. Aug. 21, 2016 8:52 pm

A Sárga Kavics szimpatikus ivónak tűnt, nem szűrődött ki nagy hangzavar, tehát nagy tömeg se lehetett bent. Éppen ideális. Ceirran egy ideig kint toporgott az ajtó előtt. Mesélt már erről a helyről, igaz csak részleteket ejtett el, de lassan összegyűjtöttem az egész történetet. Elhagyatott gyerekkor a családnál majd egy virágzó, boldog időszak itt. Jobban belegondolva mégse lehet olyan nyugodt hely, ha egyszer kinevelt egy Ceirrant. Méghozzá olyanná amilyen.
Figyeltem a sóhajtozó, ingadozó és tétlenkedő Ceirrant. Elaludt tán egy helyben? Efféle tüneteket eddig csak alvás közeli állapotában produkált. Már emeltem volna az ujjamat, hogy megbökjem, de akkor megindult.
Szóval Hoeren a tulaj. Volt egy ilyen nevű másod unokatestvérem is. Mentem volna Ceirran után én magam is, de hirtelen a tenyere a hónaljam környékébe vágódott, majd megragadta az ingem és berántott.
- Üdv, mindenki! - Kurjantottam , mikor már szilárdan álltam a lábamon és lesöpörtem Ceirran kezét az ingemről. Amúgy is ilyen kényes helyekre ne nyúlkáljon. Egy laert nem tanácsos csikizni. Vagy legalábbis ezt a laert. Lesimítottam az ingemet,megigazgattam a mellényem és helyre rántottam az általvetőmet.
- Mint azt már társam is mondta Tarassian vagyok. Tarassian Ehrelit. Hangszerkészítő, szolgálatotokra. - Hajoltam meg egy kissé, az éppen illő mélységben. - De újabban szórakozott és gondtalan laer zenészek felügyeletét is vállalom. - Tettem hozzá vigyorogva és Ceirrant barátiasan hátba veregetve. A haját is megkócolhattam volna, de lehet akkor megsértődik megint, hogy alacsonynak nézem. Pláne nem lenne szép pont itt.
Közben körbe néztem egy üres asztalt keresve, ahol elfogyaszthatjuk a vacsoránkat, amit Lédac volt olyan kedves és felajánlott.

Tárgy: Re: Istalrin utcái Csüt. Aug. 25, 2016 4:50 pm

Ceirran Carason, Tarassian - Egyszer fent, másszor lent

Hoeren hangos nevetésbe kezdett, majd gyorsan kerített egy asztalt, és a trió türelmét kérte, amíg a vacsora elkészül. Lédac csak a fejét rázva vigyorgott, ahogy Ceirran és Tarassian baráti csipkelődését hallgatta. Egy pillanatra a távolba révedt, mintha egy kedves emléket akarna felidézni.

- Na, aztán mennyire jó itt a lepény Ceirran?

- Annyira, hogy máshol ilyen jót még nem ettél, erről kezeskedem! - vágott közbe Hoeren, lepénnyel a kezében. Gyorsan kiosztotta a az ételt, majd közelebb húzott egy negyedik széket, és leült a kis társasághoz.

- Nos, mi járatban? Nem tetszik annyira Domhan, mint hittétek, vagy más oka van ennek a hirtelen visszatérésnek?

Tárgy: Re: Istalrin utcái Vas. Aug. 28, 2016 4:50 pm

Azt be kell vallanom, hogy a lepény már nagyon hiányzott: azért Acléan sem volt hibátlan, nem ismerhetett minden titkos laer receptet. Mondjuk a pitéi mindenképpen kárpótlást jelentettek, úgyhogy kezdett körvonalazódni bennem, hogy ez egyfajta kozmikus egyensúly megjelenési formája lesz: Laederranon a) van Vadalma, b) van lepény, c) van... borzasztó nagy konkurecia, amíg Domhanon a) van érvényesülési lehetőség, b) lelkes közönség, c) pite. Viszont ugye a második esetben a hagymás lepény esik ki az igazságos világegyetem elosztás gigászi szitájából.
Jó volt újra beszélni a vén Hoerennel: meséltem neki Domhanról, a Geliarról, sőt, a közönség szórakoztatására előadtam Tarassiannal való ismeretségünk történetét is (szokás szerint kihagyva azt a momentumot, hogy én ütöttem le őt).
Mindenesetre gyorsan elszaladt az idő, és bő óra után, bármennyire is marasztaló volt a Kékdűlői és a vacsorám maradéka, kezdtem óvatosan kifelé pislogni az ablakon, mint egy bagoly, ha a felső emeletről döglött egerekkel felcsalizott horgokat lógatnak a fogadója ablaka elé.
- Trallala...- dünnyögtem magamban, a lepényem maradékát piszkálva.- Trallala, khmkhm, favágás, trallalaaa...halld, hogy lubickolnak a csillag-halak, a sápadt hold-tenger udvaráán, csobbanva tűnnek el egy felleg alatt, s egy magas fa lenget felénk koronááát....

Tárgy: Re: Istalrin utcái Vas. Aug. 28, 2016 7:53 pm

Mint mindig most is élvezettel hallgattam Ceirran történeteit. Persze mivel némelyiket ismertem könnyen leszűrhettem barátom, hol lódít, és mekkorákat. Rendszerint mindenütt és hatalmasakat. A piaci történet elmesélése után, azonban kicsit visszavett a jókedvem. Ennyi laer között újra rádöbbentem, hogy milyen szerencsétlen is vagyok... Hiszen őket nem aggasztja a tudat, hogy szinte bármelyik pillanatban érheti őket olyan inger, aminek hatására letépik a barátaik fejét... Eh, mitől lettem ilyen letargikus? Hagyjuk is...
Na, de ez a hagymás lepény! Muszáj lesz csinálnom ilyet otthon is. Amennyire Ceirran lelkesedik érte, mert ez tisztán látható azon, hogy már sokadikat tömi magába, és mindhez olyan fejet vág, mint egy műgyűjtő elf egy új szerzemény láttán, ígyis úgyis muszáj lesz neki csinálnom, mert addig nem nyugszik majd.
A vacsora kellemes volt, a társaság üdítő, az idő pedig gyors. Na de mi ütött Ceirranba? A műértő elf uraság miért csapott át falusi asszonykórusba? Biztos nem az ügybuzgalom. Nem az kizárt, az nem jellemző rá.
- Ahogy elnézem az időt, lassan indulnunk kellene. Sajnálom Ceirran, majd máskor énekelsz, úgyis jobb lesz, ha kész a lant hozzá.
- Hoeren uram, köszönjük a kellemes vacsorát és italokat. A hagymás lepény pedig tényleg kiváló. Remélem lesz még alkalmam kóstolni belőle.

Tárgy: Re: Istalrin utcái Vas. Aug. 28, 2016 8:55 pm

Ceirran Carason, Tarassian - Egyszer fent, másszor lent

Lédac elégedetlenkedő grimaszt vágott, amikor meghallotta, hogy útitársai menni akarnak. Az eddigi teljesítménye alapján bátran kijelenthetjük, hogy ízlett neki a lepény, hiszen négyet tüntetett el. Amikor végzett az ötödikkel is, felpattant és vette is elő kis tárcáját.

- Mennyivel tartozom, drága barátom?

- Hagyd csak fiam, Ceirran már leénekelte korábban. - kacsintott Hoeren az előbb említett muzsikus felé. Lédac hangosan hahotázott, majd barátian átölelte az idősödő tulajt és nevetve mondta (vagy inkább kiabálta) a fülébe:

- Ej, én meg azt hittem a Vadalmát nem lehet lepipálni! Hoeren uram, most szerzett magának egy új törzsvendéget!

- Örülök neki fiam, de tovább szorítasz, félek nem lesz, aki újra lepényt süssön neked!

Lédac eleresztette az öreget, mindketten hangosan nevettek. Hoeren ezután Ceirranhoz fordult.

- Azért a hegyekben vigyázzatok! Ne nagyon menjetek be a sűrűjébe, úgy hallottam sok a laestat!

Tárgy: Re: Istalrin utcái Hétf. Aug. 29, 2016 8:16 pm

Ceirran Carason, Tarassian - Egyszer fent, másszor lent

Folytatás: Hárspaltán erdők

» Tula'abador utcái
» Achorch Ach Andar utcái