Halak:
Felszíni gédra: Egy, a vízfelszín közelében élő, ponty testalkatú hal, melynek pikkelyei a szivárvány minden színében pompáznak. Vidathar tavaiban igen nagy számban megtalálható, de ez nem jelenti azt, hogy csak a vízbe kell meríteni a hálót, és máris teli lesz gédrákkal. Nem, sajnos ez a hal túl intelligens ahhoz, hogy egyszerű horgásztrükköknek bedőljön, így kimondottan cselesnek kell lenni, hogyha azt akarjuk, hogy a tányérunkra kerüljön. Talán ezért is számít igazi ínyencségnek az elfeknél.
Mélységi gédra: Mint a nevéből is bátran következtethetünk, közeli rokona a felszíni gédrának, bár első ránézésre ez nem teljesen egyértelmű. Először is, ez a faj inkább a mélyebb vizet kedveli, a pikkelyei pedig -az irizáló szivárványszín helyett- sötétkékek. Alakjukban sem egyszerű összetéveszteni őket: A mélységi gédra leginkább egy felpuffadt pontyra emlékeztet.
Kuhg: Igencsak gyakori, folyami hal. Leginkább a pisztránghoz hasonlít, de persze ez csak a külső. Nagyon gyakori halfajta, egész Vidatharon megtalálható, még a legkisebb patakokban is. Ehető, de az íze pocsék.
Mérgező kali: Avatatlan szem számára könnyen összetéveszthető a mélységi gédrával, de aki szemfüles, az észreveszi, hogy alkata inkább a busára hajaz, semmint a pontyéra. Érdemes is szemfülesnek lenni, hiszen a kopoltyúja közelében elhelyezkedő méregmirigye miatt fogyasztásra alkalmatlan, és az óvatlanok súlyosan megfizethetik az árát, ha egy kalit készítenek el vacsorára. Szintén a tavak és folyók lakója, de a torkolatvidéknél is előfordul.
Vidathari cápa: A földön ismert változatánál kétszer nagyobb, ráadásul még hihetetlenül agresszív is ez a Vidathar tengereiben honos cápafajta. Egymáshoz simuló, apró pikkelyei világosszürkék, úszói viszont jóval sötétebbek. Hála torpedó alakú testének, villámgyors, és ha ez nem lenne elég, négy sornyi tűhegyes foggal büszkélkedhet. Általában a nyílt tengereken találkozhatunk vele, főleg, ahol már elég mély a víz, hogy megfelelően tudjon manőverezni.
Tadikh: Ez a kis termetű, bajusz nélküli harcsa meglehetősen gyakori Vidathar vizeiben, legyen az sós vagy édes, a lényeg, hogy elég növényzet fedje az aljzatot. Jobb szereti a társas életmódot, hiszen vadásznia is sokkal könnyebb így. Nem az a kimondott fair játékos, leginkább lesből csap le áldozataira, azaz bármilyen kisebb halra, amely az útjába téved.
Ízeltlábúak: a vidathari ízeltlábúak evolúciója nem mutatott túl nagy kreativitást: a földiekkel pontosan megegyező állatok élnek itt is.
Kétéltűek:
Tukh: Ez a furcsa, gyíkra emlékeztető állat leginkább a talajon portyázik. Nem véletlenül, hiszen farka nincs, így a magasban való egyensúlyozás komoly gondokat okozna neki. Színe barna, így könnyen el tud bújni a sárban, amire szüksége is van: méreténél fogva sok más állatnak prédája.
Emellett a földi békafajok közül az összes megtalálható Vidatharon is.
Hüllők:
Lassú gyík: A legtöbb más gyíkkal ellentétben, ez a gyíkfajta nem a fürgeségéről híres. Sőt, ellenkezőleg, meglehetősen ráérős tempóban közlekedik. Sietségre nincs is szüksége, hiszen növényevő (ergo, áldozata nem fut el előle) és természetes ragadozója sincs. A túlszaporodást így az elfek igyekeznek gátolni. Azt mondják ízletes a húsa...
Lapátlábú gyík: Szintén lassabb gyíkfajtáról van szó, amely leginkább rovarokra és pókokra vadászik. Nevét onnan kapta, hogy lába lapátszerűen módosult, melyek nagyban segítik az ásásban, hiszen saját maga kotorta üregekben szeret élni, és onnan kicsapni az arra tévedő ízeltlábúakra.
Madarak:
Haegendor sas: Meglehetősen nagy termetű, világosbarna tollazatú sasféle. Szeme, természetesen éles, csőre horgas és belül recézett, hogy prédái véletlenül se menekülhessenek. Kisemlősökkel, madárfiókákkal, gyíkokkal táplálkozik, de ha úgy hozza az alkalom, nagyobb prédákra is lecsap. Repte különösen elegáns és könnyű, sőt valószínűsíthető, hogy az állat valamilyen szinten mágiával átitatott, ugyanis termete ellenére képes nagyon sokáig egy helyben lebegni. Faroktollait használják az elfek nyilaik elkészítéséhez.
Delia sólyom: a mocsarak és erdők gyakori ragadozómadara ez a fekete sólyomféle. Termete közepes, csontos és arányaiban véznának hat. Lábai karmosak és szürkék, karmaik jó ujjnyi hosszúak. Az aljnövényzet felett alacsonyan szitálva vadászik, áldozatai leginkább hüllők és kétéltűek. Mivel növények között kell lavíroznia, reflexei különösen gyorsak.
No'edha: A széles puszták legnagyobb vadászmadarát messziről ki lehet szúrni, hiszen skarlátvörös tollai messziről világítanak. Koponyája lapos és elnyújtott, csőre horgas és narancsszínű, tökéletesen alkalmas a hús szétszaggatására, annál is inkább, mivel inkább csőrét, mint karmait használja vadászatra. Remekül vitorlázik, hiszen szárnyfesztávolsága majdnem öt méter. Áldozatait (kisemlősök és madarak) a magasból lecsapva kapja el, és azonnal elroppantja a nyakcsigolyájukat, majd még a levegőben elfogyasztja őket. Ez alapján azt hihetnénk, hogy a legtöbb ragadozómadárhoz hasonlóan jó a látása, de a No'edha inkább hallására támaszkodik.
Aelidar: Egy ember számára ez a madár igencsak vegyes felvágottnak tűnhet: teste és farktollai egy túlméretezett fecskére emlékeztetnek, lábai a réti saséhoz hasonlatosak (bár karmai közel sem olyan nagyok vagy élesek), csőre pedig a keselyűké, ami nem is csoda tekintve, hogy az állat dögevő. Tollai színe a fehér és a szürke között mozog Szárnyai, akárcsak a denevéreknek, bőrszárnyak, színük szürkés árnyalatú. Az elfek nem sokkal a Polgárháború vége után bukkantak rájuk egy hegyi expedíció során. Különlegességük, hogy elég erősek ahhoz, hogy elvigyenek hátukon egy személyt, akár repülés közben is. Fogságban képtelenek szaporodni, megszelídítésük pedig igen nehéz, ezért nem túl elterjedtek a birodalomban, csupán a sürgős üzeneteket hordó hírvivők és azok ülhetik meg őket, akik hajlandók kisebb vagyonokat fizetni az útért.
Emlősök:
Kara: ez a nagy termetű, hamuszürke bundájú szarvasféle meglehetősen gyakori a vidathari tájon. Mind az erdőkben, mind a pusztákban jól érzi magát. Ravasz és ellenálló állat, utóbbi teszi alkalmassá arra, hogy szelídített példányait hátas és igásállatként alkalmazzák. Leginkább friss hajtásokon szokott élni. Bár fél éves koráig apró agancskezdeményt növeszt, ezt az első ősszel elhullajtja és nem is nő ki soha újra. Rendkívül gyors futó, ráadásul patái élesek, így akit megrúg egy kara, azt nem fogja megköszönni.
Jurk: A füves puszták gyakori lakója ez a nyúlra emlékeztető rágcsáló. Ugyan olyan szikár és inas, mint a nálunk honos vadnyulak, de a farka hosszú és szőrös végű, leginkább a szamáréhoz hasonló. 4-5 fős családokban élnek, hosszú és szerteágazó üregrendszert ásva maguknak a kemény és szikes földben. A vártakkal ellentétben nem növényevő, jobban kedveli az ízeltlábúakat, mint a sárgarépát. Hallása nagyon éles, fülei viszont oldalra állnak, nem felfelé. Bundája sárgásbarna, a mellkasnál és a lábak végén fehér.
Hildur: Ez a bosszantó kis bestia mindenkinek megkeseríti az életét, aki a mocsarakba vagy az erdőkbe téved. Kapzsi, kíváncsi, mohó és még rosszindulatú is egyszerre, ami azért már teljesítmény. Rendszeresen lopják az utazók ellátmányát, elriasztják a vadászok elől a prédát és úgy általában szeretnek mindenkit kavicsokkal és gyökérdarabokkal dobálni. Mint a legtöbb majomféle, ügyesen közlekednek a fákon, és fejük két oldalán ülő szemeik segítségével nagyon nagy szögben látnak mindent ami körülöttük történik. Mindenevők, de legszívesebben hüllőkre vadásznak.
Kalada: Hogy ne szépítsük a dolgokat, a kalada olyan szerepet tölt be az elfeknél, mint mifelénk a vágómarhák. A nagytestű, bölényszerűen púpos, de egyébként öszvér alkatú állatot remek húsa miatt tenyésztik. Hatalmas csordákban él, három hím irányítása alatt, akik felváltva őrködnek a többiek felett. A vadon élő példányok vadak, rúgnak, harapnak és elsősorban nagyon gyorsan futnak ha fenyegetik őket, de a háziasított verzióból szinte teljesen kiveszett a túlélési ösztön.
Melgort: A vidathari erdők csúcsragadozója leginkább féltucat fős falkákban él az erdőségek mélyén és az alacsonyabb hegységekben. Bundája homokkőszínű, lábai vége fekete. Nyakánál a szőr hosszabbra nő mint az átlagos, és ha nem is sörényt, de egy érdekes gallérfélét alkot. Hallása és szaglása kiváló, határozott és vakmerő ragadozó: senki sincs előle biztonságban.
