A Poros Ösvény

Tárgy: A Poros Ösvény Hétf. Aug. 24, 2015 3:06 pm

A kétszáz mérföld hosszú kereskedőút nem épp azoknak való, akik csak azért jöttek Saltusra, hogy gyorsan és könnyen elpasszolják az árujukat. A Poros Ösvény nehézségeit inkább azok az utazók szokták vállalni, akik valami hivatalos ügyben keresik fel a fővárost, esetleg egy remek fegyverre szeretnék elérhetőbb áron rátenni a kezüket.
Az Ösvény tehát meglehetősen hosszú, és jó sok kihívást rejteget. Először is, forrásokban nem bővelkedik a vidék (istenem, Saltuson vagyunk, nem kell meglepődni), valamint a terep sem nevezhető könnyűnek. Porostól a Felatroch és a Erandor hágójáig egészen tűrhető, de a hegyek közötti kacskaringós és magasan futó utak nem kímélik a szívbajosokat. A hágóról senki sem tagadja, hogy kissé életveszélyes, de mivel még mindig ez a legjárhatóbb szurdok, nem sokaknak van kedve más irányokkal kísérletezni.
A Poros ösvény négy szakaszra osztható. Az első szakasz körülbelül 90 mérföld hosszú, eleinte teljesen sík, majd enyhén kaptatóba hajló puszta, ahol az átlagos saltusi látkép fogad minket: kövek, kövek és kövek. Körülbelül egynapi járóföldre Porostól találunk egy pihenőt egy nagyobb fogadóval ( természetesen a Legendáról van szó!), ahol érdemes feltöltekezni, hiszen az út hátralevő részében nem lesz részünk ilyen kényelemben.
A Hegyek árnyékába érve (második szakasz) először lehűl a hőmérséklet, ráadásul a terep is rosszabbra fordul és meg sem áll amíg el nem éri a rettenetest. A kövezett út a hegyek között, különböző hívogató szakadékok is sziklaormok között fut, jó egy teljes napnyi járóföld hosszan, mire ereszkedni kezd.
A harmadik szakasza már biztonságosabb, alacsony dombok között kacskaringózik, és a bányavidék határát súrolja.Itt már fellelhetők települések és viszonylag könnyen lehet az ellátmányt is pótolni.
Az utolsó szakasz egyszerű, sík vidék, egészen Achroch Ach Andarig vezet.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Szer. Dec. 07, 2016 9:15 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

A Poros Ösvény neve enyhén szólva megtévesztő volt. Először is, precízen kövezett, jól karbantartott út volt, másodsorban pedig olyan széles, hogy két szekér kényelmesen elfért volna egymás mellett. Viszont amilyen zsúfolt volt Poros, olyan kihalt az Ösvény. Valahol nagyon messze, a távolban bolyongott előttük is egy karaván, de több órányi előnyük miatt talán csak majd az emerár-kupec által említett fogadóban fogják őket beérni.
Feladir új órája szerint fél hat volt, és még mindig esett. Emellett útitársai sem lettek kellemesebbek azóta. Az emerár mindannyiszor dühös fújtatásba kezdett, amikor az elf túl közel ért hozzá, Veréb pedig a legkevésbé sem bizonyult lelkes csevegőnek.
Úgyhogy csendben és kitartóan haladtak a szürke tájra telepedő...nos, szürkületben. Az emerár patái monoton klikk-klakkal festették alá az izgalmasnak igazán nem nevezhető utazást. A monotonitás egy idő után már a seguthnak is sokk lett.
- Mondd. - kezdte szinte békésen. - Mégis miért dolgozol neki?

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Szer. Dec. 07, 2016 9:39 pm

Négyezer szó a kövekre

Szürke keletre. Szürke nyugatra. Szürke északra és délre. Egyszerre volt hátborzongató a színek teljes hiánya, de megnyugtató is, mivel amúgy sem láttam volna egyiket sem. Na jó a vöröset igen, de sajnos az emerár szemén kívül ezt a képességemet nem igen tudtam kamatoztatni. Ráadásul úgy is viselkedett velem, mintha én lennék a leggonoszabb ellensége. És persze ott volt még a folytonos eső. Ha alapból nem lenne szürke minden, akkor az időjárás gondoskodott róla. Nem szépítem a helyzetet: csontig áztam. A hideg, kékvasas oldalt szinte a csontomig hatolt. Éreztem, ahogy a manám természetellenesen mozog a testemben. Ilyen lehet lent a bányákban is? Reméltem, hogy soha nem kell megtapasztalnom.

Veréb kérdése váratlanul ért. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit feleljek rá. Ő Achát embere úgyhogy nem mondhatom meg neki a teljes igazságot, viszont így, a pillanat hevében nem tudtam, hogy mennyi lehet az az információ, ami lebuktathat.

- Az egy vicces történet - kezdtem. Próbáltam úgy tenni, mintha Acháttal magával nem lenne bajom, csupán ennek a feladatnak a körülményeivel.

- Egy ivóban összefutottam az egyik... alkalmazottjával. Akkor még nem tudtam, hogy ki a megbízója, és túl sokat kérdezett a múltamról, úgyhogy az első adandó alkalommal elszeleltem. Aztán berángattak egy sikátorba, és megpróbálták rám kenni egy... társalkodónő meggyilkolását. A közös ismerősünk intéztette el, hogy kijussak.

- És te? Az a kadmet isten eléggé bennfentes ismerősödnek tűnt.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Csüt. Dec. 08, 2016 8:11 am

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb figyelmesen hallgatott - már amennyire a figyelem leolvasható egy szinte teljesen apatikus seguth arcáról. A társalkodónős incidenst egy fanyar mosollyal nyugtázta, miközben elővette laposüvegét, hogy igyon egy kortyot. Ugyan az a tömény gyógynövényillat ütötte meg Feladir orrát, mint anno Terakhon. Bármiféle ital is volt az, látszott, hogy a seguth takarékoskodik vele.
- Hát igen, ő már csak így viszi véghez a csodáit. - az utolsó szó finom, gunyoros éle eltéveszthetetlen volt. Ezzel szemben a seguth arcán semmi változás nem volt észrevehető - persze Feladir kérdése kicsit meg is lepte.
- Az Aréna legjobb harcosainak vannak kiváltságaik. - szólt, szinte undorral. - Ott még egy rabszolgára is hajlandóak felfigyelni, ha elég jól védi a saját életét. Nincs itt szó semmiféle barátságról...legfeljebb talán üzleti érdeklődésről.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Csüt. Dec. 08, 2016 4:17 pm

Négyezer szó a kövekre

Csodák? Hát igen, így is lehet nevezni. Én speciel nem éreztem annak, hogy bármiféle varázslatos dolog történne velem, főleg nem egy kékacél cella négy fala között. Szerencsém volt, hogy Eidrick nem nyelt annyi karót, mint a társai.

Ami viszont sokkal inkább nyugtalanított az Veréb sztoikus nyugalma volt. Az érzelmi megnyilvánulás eddig egy fanyar vigyorban és egy gúnyos megjegyzésben ki is merült. Normál esetben nem zavart volna, eddigi tapasztalataim szerint minden seguth ilyen, de ha már ő lesz az egyetlen útitársam akkor mégiscsak jobb lenne, ha nem egy szoborral beszélgetnék.

És még csak nem is válaszolt a kérdésemre.

- Ha nem haragszol, akkor nem tesztelném le. De ez nem magyarázza meg azt, hogy miért dolgozol a hölgyeménynek.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 09, 2016 3:36 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb egy hosszú pillanatig némán meredt Feladirra. Az egyébként zuzmózöld,most viszont világosszürke tekintetből nem sok jót, kellemeset, vidámat és barátságosat lehetett kiolvasni. Úgy meredt az elfre, mintha az épp az előbb gyújtotta volna fel az emerárjukat, és most ördögi viháncolással integetne a kövek közt vergődő szerencsétlen patás után.
Aztán a seguth vett egy mély levegőt, megdörzsölte az orrnyergét, és igyekezett leküzdeni az indulatait.
- Nem mintha feltétlenül tudnod kéne, de papíron a tulajdona vagyok. Ezek után nem sok egyéb választásom van, mint engedelmeskedni.
Veréb a jelek szerint úgy vette, ezzel mindent meg is magyarázott, mert elhallgatott és újra az útra függesztette a tekintetét.

[/color]

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 09, 2016 3:59 pm

Négyezer szó a kövekre

Ha létezett valaha definíció a fagyos tekintetre, akkor Veréb most újat adott neki.Egy pillanatra azt hittem, hogy rögtön nekem esik... aztán kinyögte azt a vérfagyasztó választ. A szemöldököm szép lassan felkúszott a homlokom közepéig, szólásra nyílt a szám, de nem tudtam mit mondani. Magam is csendbe burkolózva haladtam tovább előre.

Nem értem, hogy miért érint meg ez engem ennyire - gondoltam magamban - Hiszen ő csak egy seguth, valószínűleg megérdemli...!

Nem, ezt magam sem gondolhattam komolyan. Legyen bármennyire is megátalkodott vagy gonosz, minden lény szabadnak születik és szabadnak is kell maradnia. Nem hittem volna, hogy Achát ennél kisebbre is összemehet a szememben.

- Sajnálom - nyögtem ki végül.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 09, 2016 4:06 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb vállat vont, de tekintetét nem fordította el a kevéssé izgalmas saltusi tájról.
- Ne sajnálj. - szólt szárazon. A hangjában sem harag, sem keserűség nem bujkált - a törődött megszokás tónusa volt ez, a büszkeség még megmaradt morzsáival.
Lassan elállt az eső, és ahogy a látási viszonyok javulni kezdtek, feltűnt egy alacsony, hosszú épület a távolban - ablakai úgy ragyogtak a szürkületben, mint egy-egy fehér fényű szentjánosbogár.
Az egyhangú és fárasztó út után végre látótávolságba került az Ösvény egyetlen fogadója: A Legenda.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 09, 2016 4:48 pm

Négyezer szó a kövekre

Pontosan az a reakció, amire vártam: a büszkeség maradványai beszéltek belőle. Szerettem volna azt mondani, hogy megértem, de tudom, hogy ez nem így van. Vagy mégis? Achátnál van a véremből, úgyhogy bármikor úgy dönthet, hogy magához láncol. Biztosra vettem, hogy rám sem tekint másként, csupán egy eszközre, melyet bármelyik pillanatban félrehajíthat.

Miközben hasonló gondolatok emésztettek elértünk egy egyszintes hosszú házhoz, a nagy szürkeség közepette alig vettem észre. Az ablakian nagyon halvány vöröses derengés szűrődött át, ami arra engedett következtetni, hogy odabent valami ég. Remélhetőleg egy kandallóban, mivel az eső elállása miatt elég nehéz lett volna eloltani.

Csak amikor közelebb értünk, akkor vettem észre az ajtó felett lógó cégért. Ez egy fogadó lenne?

- Na mit gondolsz? - fordultam Verébhez - Betérjünk vagy haladjunk tovább?

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 09, 2016 5:11 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb az elkövetkező tizenöt percben olyan süket hallgatásba burkolózott, mint valamiféle tenger közepén álló, megközelíthetetlen sziklaorom, ami körül azért már ott csapkodnak a vihar korbácsolta hullámok.
Szinte észre sem vette a fogadót, amíg Feladir rá nem mutatott. Akkor a seguth harcos végigmérte útitársát, a málhásállatot, és hunyorogva a távolban tornyosuló hegyek felé pillantott.
- Maradunk. - döntötte el a kérdést, és az emerár kötőfékét megragadva az istálló felé indult.
Nyilván nem volt szükség segítségre, a seguth egyedül is be tudta kötni a patást, úgyhogy elfünk teljes nyugalommal az ajtó felé indulhatott. Már a fa eresztékein át is szinte sugárzott a benti meleg - és semmi nem esik jobban, a pattogó kandallótűznél és valami forró italnál, egy ilyen vizes kutyagolás után.

Kalandod a Legendában folytatódik majd!

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Hétf. Dec. 19, 2016 11:31 am

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Argenor uram valóban korán ébresztette őket. Olyan korán, hogy odakint még sűrű, iszamós sötétség ült a tájon, nehezen, fullasztóan, mint a vizes gyapjú. Az eső, a tegnapi jóslattal ellentétben azonban elállt, de ettől még az út nedves és csúszós maradt.
A Legendában bőven ellátták őket élelemmel, és Feladir lepődhetett meg a legjobban azon, hogy a tegnapi vacsora, a szállás és a jó zsáknyi tartós eledel csak 40 aranyukba kóstált közösen.
A fogadós a kapuig kísérte őket, Erem bús szólamban ugatott utánuk.
Most már vagy egy órája baktattak a lassan emelkedő, kövezett úton, előttük a hegyek, rémisztő nagyságúra nőttek. Bár Feladir órája szerint már fél hét volt, a nap még mindig nem mutatkozott, talán a hegyek fogták ki előlük teljesen a fényt.
Sem az azmeg, sem Veréb nem bizonyult közlékenyebbnek a reggelen, és egyikük sem méltányolta a Feladirt kínzó tompa fejfájást. Hogy ez a tegnapi italtól, vagy a kékacél túladagolástól volt, azt nehéz lett volna megállapítani, de legalább hányinger nem járt hozzá.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Hétf. Dec. 19, 2016 2:38 pm

Négyezer szó a kövekre

Azon nem lepődtem meg, hogy amikor felébredtem sötét volt. Vidatharon sem voltak túl világosak a reggelek, főleg, amikor az erdőben táboroztunk, még a háború alatt. Megmostam az arcom és próbáltam a lehető legkevesebbet foglalkozni azzal, hogy másnapos vagyok.

Nem sikerült.

Biztosra vettem, hogy az az erős ital lehet az oka, hogy minden második lépés után úgy éreztem, hogy a talaj nem hajlandó megmaradni a lábam alatt. Amikor az elf kavicson gyalogol, akkor ez még valamennyire érthető, de a szilárd padlón vagy köveken ez enyhén túlzás. Veréb nem nagyon zavartatta magát a dolgon. Vagy nem vette észre, vagy csak nyugtázta, hogy ismét szabotálni akarom a küldetését. Ez utóbbi ugyan nem igaz, de az eddig látottak alapján szinte biztosra veszem, hogy valami ilyesmin gondolkodott.

Megköszöntem Eidricknek a kedvességét és kifizettem a meglepően alacsony pénzösszeget, mely az italért, a vacsoráért és a szobáért járt. Mégy egyszer utoljára megsimogattam Erem buksiját, utána csatlakoztam seguth bajtársamhoz és a közel sem rokonszenves málhás állatunkhoz. Fény továbbra sem volt sehol, de legalább nem esett az eső. Ez is valami nem?

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Kedd Dec. 20, 2016 10:10 am

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Fél óra múlva az út kanyarodni kezdett, hogy azután szerpentinben kússzon fel az előttük tornyosuló sziklákra. A hegyek nem egyszerűen magasak voltak: rémisztő, óriási, kolosszális, titáni ormok hajoltak föléjük.
A séta kezdett kimerítővé válni, főleg Feladir jelenlegi állapotában. Veréb nem panaszkodott, de halható volt, mennyire erőltetetten szabályosan veszi a levegőt. Az emerár, köszönte szépen, jól érezte magát, kellemes tempóban baktatott felfelé az emelkedőn.
A megerőltetés nem segített elfünk állapotán. A szédülés és fejfájás csak nem akart a hátuk mögött maradni, velük kívánkozott fel a hegyekre. Az pedig nem a legüdvösebb fordulat, ha nyaktörő szakadékok mellett fognak elsasszézni.
Három-négy lépés múlva Veréb hirtelen reszelősen felsóhajtott, és Feladir felé dobott valamit. Elfünk könnyen elkaphatta: a laposüveg volt, amiből a seguth szokott iszogatni. Súla alapján még a feléig volt.
- Húzd meg. Jót tesz. - morrant Veréb, majd tekintetét visszafordította az út felé.
A kulacs csinos fémmunka volt, az oldalán agyarasfókával küzdő seguth vadászok dombornyomatával. Ha Feladir úgy döntött, hogy beleszagol, erős, fűszeres illat csapta meg az orrát. Nem alkohol volt az ital, annyi biztos. Sokkal inkább hasonlított egy erős herbateára.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Szer. Dec. 21, 2016 12:54 pm

Négyezer szó a kövekre

Fene se gondolta volna, hogy EGYETLEN pohártól ennyire másnapos leszek. Az a frissítő nem sok alkoholt tartalmazott, legalábbis az íze alapján, úgyhogy a bűnös csak és kizárólag az Itran Stravich lehetett.

Nem is lett volna olyan nagy probléma, elvégre sík terepen egy kis fejfájás és szédülés még nem eget rengető, de amikor emelkedni kezdett a talaj... Na ott már éreztem, hogy baj lesz. Veréb észrevehette, hogy nem nagyon távolodom el a szirtfaltól, és biztosra vettem, hogy a tekintetemben is tükröződött a generális rosszullétem. Azt hittem, hogy egy fejrázással és pár sötét pillantással jutalmaz majd, de ehelyett inkább odaadta a laposüvegét.

- Köszönöm - mondtam, majd jó nagyot húztam belőle.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Csüt. Dec. 22, 2016 9:29 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Bárki is készítette a gyógynövényes italt, kisajtolta minden összetevő utolsó csepp erejét is, így az eredmény olyan volt, mintha Feladir vadtorma eszenciával öblögetett volna. Hideg, kaparós lángnyelvek sikálták végig az orrát, a torkát, és könnyeket csaltak a szemébe. Feltehetőleg Táborcserje is lehetett a mixtúrában, mert egy pillanatnyi rosszullét után a Feladir fejfájása sebesebben tűnt el, mint egy laer dalnok, ha nehéz fizikai munkával akarják megbízni.
Mikor sikerült végre kipislognia a könnyeket a szeméből, az első ami feltűnt neki, Veréb kék csuklyás köpenye volt. A sötét, egyébként poros posztó most szinte világgá kürtölte a színét, úgy elütött az egyszerű, égszín anyag saltus szürke hátterétől.
Veréb ebből persze mit sem vett észre, türelmesen nyújtotta a akzét a kulacsáért.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Csüt. Dec. 22, 2016 9:46 pm

Négyezer szó a kövekre

Afghghhfghfhfgfhghfhbhf... És efféle hasonló hangok hagyták el a számat a... lötty megivása után. Esküszöm, úgy éreztem, mintha a sárkányok valami csúf tréfát űznének velem, hogy csak olyan italokat kapok, melyektől majdnem megfulladok. Fél kézzel a laposüveget fogva és a szirtfalnak támaszkodva, másik kézzel a mellkasomat csapkodva adtam ki magamból a köhögés száraz formáját.

Miután egy kicsit csillapodott a helyzet megráztam a fejem. Nem tudom, hogy mi van ebben az italban, de mind a szédülés, mind a fejfájás csupán távoli emlékként tűnt elő a nem is olyan messzi múlt homályából. Nem tudom mi ez, de felettébb hasznos. Már épp meg akartam köszönni Verébnek amikor...

KÉK!

Veréb köpenye kék! Újra láttam a kéket! Valószínűleg jobban örülnék neki, ha nem tudnám, hogy valószínűleg kékacél tengerekre vethetem így a tekintetemet, de már ez is valami! Lassan, de biztosan hagytam magam mögött a színvakságot. Ki tudja, talán lehetek még életemben egy valamirevaló árnymágus.

Ittam még egy, jóval kisebb kortyot még mielőtt visszaadtam, hátha visszakapok még egy színt. Vagy hatot. Ez utóbbi lehet, hogy csak hiú ábránd.

- Kösz - nyújtottam át a laposüveget - Hol szerezted ezt? Saját gyártmány vagy megrendelés?

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Pént. Dec. 23, 2016 8:47 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb türelmesen várta, hogy Feladir felhagyjon a fuldoklással. Dicséretes módon se káröröm, se fanyalgás nem ült ki az arcára, de azért odáig sem jutott hirtelen jött barátságosságában, hogy nagyanyós "kucc-kucc" felkiáltással megveregesse az elf hátát.
Elfünk viszont hiába áldozta magát még egy kortyra (ami jelentősen kevésbé volt sokkoló élmény, mint az előző, sőt! érezhető volt, hogy erre a pezsdítő itókára rá lehet szokni), újabb színek nem tünedeztek fel a horizonton. Lehet, hogy hadnagyunk már kimerítette a a számára kiutalt mennyiséget a Sárkányok jóindulatából.
Veréb elvette az üveget és a zsebébe süllyesztette.
- Én szedem, válogatom, főzöm. - válaszolta majdhogynem barátian.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Szomb. Dec. 24, 2016 9:34 am

Négyezer szó a kövekre

Veréb vagy nagyon jól aludt vagy megsajnált. Esetleg mindkettő, de lehet, hogy egyik sem. Személy szerint az előbbiben reménykedtem, a második opció egy kissé... nem is tudom. Ha elf százötven éve nem fogadott el sajnálatot seguth-tól, akkor keveset mondtam. Szóval az utóbbi eshetőség meglehetősen furcsa lenne.

Tényleg ennyit számítana a korkülönbség? Náluk már két generáció is elment a háború óta, mi viszont... mi még aktívan emlékszünk rá. Akik harcoltak még mindig élnek. Talán ezért is olyan hideg a viszony a két nép között, mélyen futó sebek estek nem egy elfen a konfliktus alatt. Időre lesz szükség, ennyi biztos. Talán egy-kétszáz év múlva mi is elkezdhetünk nyitni feléjük.

Megeresztettem egy barátinak mondható mosoly féleséget felé.

- Terakh-i minden alapanyag? Vagy esetleg szerzel máshonnan is?

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Szomb. Dec. 24, 2016 12:38 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb lassan megcsóválta a fejét, és leakasztotta a válláról az általvetőjét. Amilyen kifejezéstelen arccal kezdett kutatni a holmijai között, még az sem volt kizárt, hogy menten előkap egy miniatűr buzogányt és betöri vele az elf koponyáját. Elvégre ki tudja, lehet, hogy az ark'seguthok között halálos vétség egymás teakeverékei után érdeklődni.
Szúr-vágó fegyver helyett azonban egy hosszúkás, keskeny üveg került elő, benne pár szál sötétszínű levél, összetekeredett tüskés indák, és gyantás fenyőág darabok kornyadoztak.
- Hazai. - vágta ki tömören. Nos, a furcsa növényfélék valóban hidegtűrőnek tűntek, de hogy' pokolba lehetnek még meg? Hiszen nincs az a növényzet, ami hosszú vek domhani és terakhi klímáját ugyan úgy bírja, mint a hazait.
- Van benne pár laer gyógyfű is, meg Terakhi, de ezek elenyészőek. Jobban szeretek a saját alapanyagainkból dolgozni.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Vas. Dec. 25, 2016 1:37 pm

Négyezer szó a kövekre

Nem vitás, hogy hosszú útra készült, ha hozott magával alapanyagot. Mondjuk a laposüveg amúgy is félig volt már, amikor én ittam belőle, úgyhogy az is lehet, hogy szimplán csak úgy tervezte, hogy valamikor kotyvaszt majd magának útközben.

- Értem. De honnan szerzel seguth anduri gyógynövényeket? És hogy tartod őket hidegen? Ne érts félre, pusztán kíváncsiságból kérdezem.

És még csak nem is hazudtam! Valóban érdekelt, hogy mágia nélkül hogyan lehet képes a hőmérsékletre érzékeny növényeket megtartani.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Vas. Dec. 25, 2016 3:39 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

- Domhanon termesztjük. Még csak két naposak. - vonta meg a vállát Veréb, aztán visszafordult az út felé és hallgatásba burkolózott hosszú-hosszú órákra. Feladir esetleges kérdéseire csak elutasító hümmögéssel, kurta fejmozdulatokkal válaszolt.
Délidőben megálltak némi pihenésre, majd folytatták az utat. Az ösvény már fárasztó kaptatóvá vállt, és Fladir órája szerint már fél háromtól a hegy lábán kapaszkodtak felfelé.
Az ösvény két oldalán magas törmelékhegyek halmozódtak, azon túl fenyegető, agyarszerű, fekete sziklatűk emelkedtek, rájuk pedig a hegygerinc vetett komor árnyékot.
Az út rendkívül kimerítő volt, pedig a saltusi építészek láthatóan igyekeztek mérsékelni az ösvény meredekségét. Ahogy lassan haladtak felfelé, a sziklafokok között kacskaringózó úton, egyre hűvösebb lett és egy idő után a légzés is nehezebbé vállt.
Öt óráig semmi nem történt.
Egy sziklakatlanban vezetett az út, az egyik oldalt hatalmas, cakkos kőfalak, másikon pedig nyaktörő meredély zúdult alá a sötétségbe. Itt már elég magasan voltak ahhoz, hogy a nap sápadt korongja állandóan a fejük felett derengjen. Lassan elérték a legmagasabb pontját az átkelőnek, és a katlanon túl már látszott a fekete hegyek koszorújában megbúvó Achroch síkság. Szürkésbarna, szinte életteli táj, középen Achroch Ach Anda roppant fekete kőtornya magasodott.
Feladir épp csak kifújhatta magát, és szemrevételezhette a látványt, mikor a mellette haladó Emerár hirtelen megrázkódott, mély, panaszos hangon elbődült, és lassan elkezdett oldalra dőlni. Feladir felé. A szakadék irányába. Az út pedig arrafelé csak két láb széles volt.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Vas. Dec. 25, 2016 5:33 pm

Négyezer szó a kövekre

A festői Achroch síkság! Végre! Mégis ki tervezte ezt az utat?! Egyáltalán kinek jut eszébe utat építeni a hegy tetejére?! Igazán kereshettek volna egy hágót vagy robbanthattak volna egy alagutat, ha már annyi puskaporuk van! Csoda, hogy nem lihegek itt szégyenszemre Veréb előtt.

Így messziről Achroch Ach Anda nem volt egy nagy durranás, legalábbis semmi olyasmit nem nyújtott, amit Flabadora ne nyújtott volna. Egy város hegyekkel körülvéve. Le mertem fogadni, hogy az ördög a részletekben rejlik, melyeket csak akkor tudhatok meg, ha közelebb megyünk. Elnéztem a távolba, a városon túl húzódó hegyek felé, szinte falakként emelkedtek a síkságon túl. Már-már ordították, hogy "Eddig s ne tovább!"

Innen ugyan nehéz volt felmérni a távolságot, de úgy saccoltam, hogy egy pár óra múlva megérkezünk. Az út még kanyargott egy kicsit lefelé a hegyről, de utána már a város felé haladt, úgyhogy optimista voltam...

Egészen addig, amíg nem érzékeltem a szemem sarkából, hogy az emerár megpróbál megölni.

- Veréb! - kiáltottam fel, majd előre vetődtem, hogy kitérjek az állat dőlésének útjából. Közben pedig vadul imádkoztam, hogy a dög ne essen le.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Hétf. Dec. 26, 2016 12:08 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Az Emerár tompa puffanással eldőlt, és csodák-csodája, Feladir nem szorult alá. Jelenleg a földön hasalt, fájlalta lehorzsolt alkarjait és köhögött a felvert kőportól. Veréb ékesen és hosszan káromkodott. A csattanást még egy darabig dobálták egymás között a sziklák, de aztán az is elhalt. Csönd lett, fáradt, süket csönd. Az emerár üres tekintettel meredt a semmibe, mozdulatlan oldala alá szorulva ott préselődött a fele ellátmányuk.
Veréb tovább szitkozódott, a domhaniról átváltva a seguth nyelvre, és a zajok alapján dühében a kőfalba öklözött.
- Kelj fel, és segíts!- vakkantott oda Feladirnak, majd magában zsörtölődve folytatta. - ennek a dögnek is most kellett gutaütést kapnia...
Ahogy elfünk feltápászkodott, maga is láthatta, hogy bizony az emeráron semmi különösebb külsérelmi nyom nem látszik. Túlhajszolták volna? Vagy szívszélhűdést kapott? Bármi is volt, jól kibabrált velük: vagy a kanyonban hagyják az ellátmányukat, vagy maguk viszik a csomagot. Az előbbi esetén még vizük is alig lenne, amivel átvághatnának a síkon a fővárosig, utóbbi viszont meglehetősen megnehezíti majd a haladásukat.
Veréb úgy tűnt, részéről már döntött: késével hasogatni kezdte az emerár málhaszíjait, hogy lefejthessék róla a felszerelést.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Hétf. Dec. 26, 2016 7:06 pm

Négyezer szó a kövekre

Kavicsosabb volt a terep, mint amilyenre számítottam. A precíz, begyakorolt vetődés ellenére is sikerült lehorzsolnom az alkaromat. Mindkettőt. Az a melgortrágta emerár!

Feltápászkodtam, és egy alapos leporolási gyakorlat végeztével visszaléptem Veréb és az állat mellé. Nem nagyon tudtam, hogy mivel tudnék segíteni, elvégre csak a kardom lógott az oldalamon, az pedig egy csöppet hosszú szíjak vágására. Hacsak nem azt akarja, hogy kezdjem el felhasogatni, hogy megegyük (amire szintén nem a kard lenne az ideális megoldás), akkor egyáltalán nem tudom, hogy mit csináljak.

- Mond csak... mennyibe került ez az emerár?

Ha nagyon olcsó volt, akkor minden tökéletes magyarázatot nyerhetne. Lehet, hogy már nagyon öreg jószág volt, a kupec pedig a lehető leggyorsabban túl akart adni rajta. Vagy csak egy lappangó betegség most érte utol a szerencsétlen párát. Bármi is legyen a magyarázat, első ránézésre nem külső hatás okozta az állat hirtelen eltávozását.

Tárgy: Re: A Poros Ösvény Kedd Dec. 27, 2016 12:32 pm

Feladir- Négyezer szó a kövekre

Veréb gyors, takarékos mozdulatokkal vágta el a szíjakat és köteleket, és pár perc alatt a felszerelésük nagy részét sikerült kiszabadítania. Megállt egy pillanatra, a tenyereit a térdére támasztva kifújta magát.
- Háromszáz negyven arany volt..- szűrte a fogai között, és belerúgott a dög oldalába, majd végigtekintett a szétdobált málhán.
Feladir emlékezett még, hogy milyen menetfelszereléssel kellett néha a Jég Háborújában erőltetett menetben rohanniuk, a felettük zúgó seguth-támasztotta hófergetegben. Az itt szétdobált terhek láttán, szinte könnyed pikniknek tűnt az akkori cipekedés.
Veréb láthatóan rá hagyta, hogy válogassa szét a csomagokat, és nekilátott, hogy kirángassa az utolsó zsákokat is a dög alól. Nehezen ment, az emerár súlyos lény volt, és mélyen alá ékelődtek a holmijaik. Veréb a hátának támasztotta az egyik talpát, úgy igyekezett kirángatni a vizestömlőiket - amikor az emerár hirtelen felugrott, a seguthot fellökve elvágtatott mellettük, és a kanyar mögött eltűnt. Diadalmas, mekegő-bégetésén kívül semmi nem maradt utána.
Verebet a hirtelen lökés a szakadék szélére penderítette: még idejében sikerült megkapaszkodnia, így féltérdre esett rögtön a meredély peremén. Egy pillanatig csak zihálva meredt a menekülő emerár után, majd öklét az egyik sziklába vágta. Sziszegve, súlyos, haragtól fortyogó szitkokat mormogott, közben lehorzsolt ujjait ropogtatta, mintha még több fájdalmat próbálna kipréselni belőle, mint amit a kemény kő okozott.

» Poros Piactere