Adatlap:
Név: Anahíta Kalernae
Nem: nő
Faj: Elf
Életkor: 142
Mágikus jártasság: Tűz
Jellem: Hogy arrogáns e? Hogy a fenébe ne lenne az, elvégre ő egy elf, bár azt azért meg kell vallani, hogy az utóbbi időkben próbálja magát féken tartani. Talán azért, mert mióta elhagyta Vidathart rájött arra, hogy az elfek nem is annyira különlegesek, mint ahogy ő azt mindig is hitte, vagy csak egészen egyszerűen annyi, hogy megértette nem célszerű mindenkit elidegeníteni magától.
Heves, lobbanékony természettel áldotta meg a sors, ám ezzel együtt szenvedélyes is. Sokat ad a külsejére, ahogy az elfek többsége, szereti, ha bókolnak neki, ám ennek ellenére sem hiú, nem ejtették a fejére.
Ennek ellenére mindig is tisztában volt a szépségével, amit soha nem is volt rest kihasználni, ha a céljai eléréséről volt szó éppen. Életvidám, társaságkedvelő, olyan, aki szeret szórakozni, férfiakat és nőket egyaránt elcsábítani, kissé talán könnyűvérűnek is tűnhet emiatt, de ez valahogy sosem zavarta igazán, elvégre mi értelme ennek a hosszú életnek, ha nem szórakozik közben egy kicsit.
Tipikus példája az igazi nőknek. Makacs, önfejű és bátor, ám talpraesettség tudnám leginkább kiemelni. Bármilyen helyzetben megállja a helyét, és ha mégis sikerülne valamiképpen sarokba szorítani, akkor sem adja fel, inkább csak még elszántabban harcol.
A tudás iránti vágya mindig is határtalan volt, de nem puszta hatalmi vágyból, az valahogy soha nem tudta megfogni, egészen egyszerűen csak szereti bővíteni a tudását, legyen szó épp a mágia általa űzött ágáról, a Laerek italairól, vagy éppen az emberek oly érdekes, és mégis oly rideg fegyvereiről.
A fegyverekről még annyit, hogy eléggé szenvedélyes gyűjtő, amire még anno testőrségi ideje alatt szokott rá és Domhanra érkezése után, meglátván a sok különféle, más-más világokból származó fegyvereket újra feléledt benne ez a fajta szenvedély.
Kinézet: Népem mértékét tekintve átlagos magassággal rendelkezem, emberi mértékbe szedve ez úgy 187-188 centimétert jelent. Hosszú, sötétbarna, vállig leomló hajjal áldottak meg a sárkányok. A szemem mandulavágású akár csak fajtám bármely más társának és bár kétségtelen, hogy emiatt sokan megbámulnak, de már régen nem foglalkozom velük. A színe tűzpiros, elvégre milyen is lehetne egy tűzmágusé, nem de?
A bőröm egy kissé napbarnított, de inkább világos árnyalatba tetszeleg, sem mint sötétben. A ruházatom egyszerű és praktikus, könnyű mozgást biztosító és egyben mégis kirívó, hogy felhívja mások figyelmét rám. A ruha egyes részein sötétzöld színek bukkannak fel, ám legnagyobb része a szemem színét követve tűzpíros.
Na persze, gondolom mondanom se kell, hogy ezeket a ruhákat nem épp rejtőzködés céljából készítették el, de persze arra a célra megfelelő ruházatnak se vagyok híján. Bár első látásra sem tűnök fegyvertelennek, még az avatatlan szem számára sem, de akik nem értenek az ilyesmihez azok maximum a hátamon függő, elf hónból hozott íjat látják, na meg a szükséges tegezt és a benne lévő nyílvesszőket.
A legnagyobb sajnálatomra a tizenöt nyílvesszőből, ami a tegez védelmét élvezi, mára csupán alig négy darab van meg azok közül, amiket én hoztam magammal Vidatharról, a többit itt készítették Domhanban, ami meg is látszik a minőségükön.
Az íjamon kívül az egyedüli fegyverzet, amit mindig magamnál hordok az a négy darab Fekete acél dobótőr, amit szintén Vidatharból hoztam el. Kettő a csizmáimba van elrejtve és igen, emiatt minden lépésemet alaposan át kell, hogy gondoljam, a másik kettő pedig, nos, hát a ruhám hátulján a nyakszirtnél kialakított lényegében tőrtőkban vannak.
A ruhákat szándékosan így készítettem el, elvégre eddigi életem során még senki se keresett rajtam ott fegyvert, és ha csak nem célirányosan keres ott valamit, akkor nem sok esélye van megtalálni őket.
Felszerelés:
- Kékfa rövidíj
- Fekete acél dobótőr, 4 db
- Fekete acél rövid kard
Manaszint: 155 mana pont
Pénzösszeg: 962 arany
Ismert varázslatok:
- Tűzlabda (tűz)
- Lángoló fegyver (tűz)
- Tűzfal (tűz)
- Lángszóró (tűz)
