Kadmor dicsősége

Tárgy: Kadmor dicsősége Vas. Aug. 07, 2016 3:35 pm

Admorak legnagyobb fogadója, a Kadmor Dicsősége méretben vetekszik egy átlagos katonai barakkal- kell is a férőhely, hiszen a legtöbben itt szálnak meg, ha az Arénában folyó küzdelmekre kíváncsiak. Sőt! Gyakran belefuthatunk itt helyi bajnokokba vagy kezdő harcosokba, akik először akarják kipróbálni magukat a porondon. A Kadmor dicsősége egyfajta olvasztótégelye a népeknek. Kapni itt elf étkeket, laer italokat, shandaráról származó egzotikus gyümölcsöket, bármit, amit a külhoniak megkívánhatnak. A fogadó Admorak többi részével ellentétben elég rendezett és tiszta, de igazi kényelemről álmodni sem lehet itt. A szobák két-három ággyal (khm. szalmazsákkal) vannak felszerelve, így hacsak valaki nem fizet eleget, kénytelen megosztozni a helyiségen az éjszakára, de gyakran előfordul, hogy valakinek csak az istállóban marad hely.
Napközben a Kadmor dicsősége elég csöndes hely, de ha leszáll az est vidám és pezsgő tömeg tölti meg az ivót. Itt mindig meghallgathatjuk a legutóbbi párviadalok híreit, legfrissebb pletykákat a törzsek közti civódásról, vagy a leendő gladiátorok öntömjénező hencegését.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Vas. Aug. 28, 2016 2:31 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Kadmor Dicsősége ilyen korai órán még a vendégekkel együtt aludt. A nagy, kétszárnyú ajtó ugyan nyitva volt, de a hosszú, szalmával felszórt helységben egy lélek sem tartózkodott. Na persze leszámítva a fogadó tulajdonosát, Vektarant, aki a korai óra ellenére peckes léptekkel járt-kelt a söntésben és a tegnap estéről maradt szemetet gyűjtötte egy nagy vesszőkosárba. Jó ideje csinálhatta, mert a három hosszú asztal környéke makulátlannak tűnt, már persze kadmet mértékkel.
Vektaran egyébként átlagos, harminc körüli kadmet volt, leszámítva, hogy jobb lába helyett egy három, kifent karommal ékesített faláb kopogott a padlón. Művészi darab volt, megtévesztően hasonlított egy saséra. Természetesen azonnal észrevette Feladirt. A kosarat ledobta az egyik asztalra, leporolta a tenyerét, és egy majdnem udvarias félmosollyal fordult a korai vendég felé.
- Reggelt', Uram. Segíthetek?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Vas. Aug. 28, 2016 3:11 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Mikor már kicsit eltávolodtam a portáltól, sikerült kissé lehiggadnom. Egy akadály leküzdve, már csak egy felemelkedettet kell megtalálnom a semmi közepén. Ha Achát nem hazudott (márpedig feltételezhető, hogy amennyiben vissza akarja juttatni a szobrot Lakarannak, nem hazudott), akkor itt találhatok segítséget. Mire a bejárathoz értem már megszabadultam az árnyak álcájától.

"Nem egy Geliar, de ahhoz képest, amit eddig láttam egész jónak tűnik."

Amikor beléptem egy féllábú kadmet takarított, de amikor meglátott rögtön velem kezdett el foglalkozni. A vendéglátóipar mindenütt ugyanúgy működik.

- Jó reggelt neked is! - köszöntem vissza. Nem tudtam eldönteni, hogy rám vicsorog vagy mosolyog, ezért inkább sietve megválaszoltam a kérdését:

- Ami azt illeti igen, segíthetsz. Egy Veréb nevű illetőt keresek. Mikor szokott errefelé járni?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Vas. Aug. 28, 2016 4:32 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Vektaran arcáról egy pillanat alatt eltűnt a szívélyesség, és egy minden ízében komor és hideg kadmet meredt immár Feladirra.
- Mi dolgod vele? - vakkantott, miközben felkapta újra a kosarat, és pár üres üveget söpört bele. A falábát ékítő karmok megcsendültek, ahogy gazdájuk beljebb rúgott velük egy széket. A mozdulat annyira kecses és erőteljes volt, minthogyha a műláb ugyan olyan hús-vér tagja lenne Vektarannak, mint a másik.
- A Kadmor dicsősége nem az Aréna. Nem vagyunk oda a bajkeverőkért, ezt jobb ha az eszedbe vésed - vetette még oda, majd hóna alá kapta a kosarat és a pult felé vette az irányt. Az egyik hordón meglebbentette szárnyait egy szürke üregi bagoly, majd neheztelően Feladirra pillantott. Vektaran elhaladva mellette megsimította az állat ide-oda járó fejét, mire az láthatóan megnyugodott, és újra lehunyta aranyszínű szemeit.
Vektaran nekiveselkedett egy hatalmas üst felemelésének és láthatóan nem volt hajlandó tudomást venni Feladirról a továbbiakban.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Vas. Aug. 28, 2016 9:03 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Amint kimondtam Veréb nevét a kadmet arcáról el is tűnt a mosoly (már ha mosoly volt). Szóval ismét egy érzékeny pontra érkeztem. Úgy látszik egyre nagyobb gyakorlatom van ezeknek a megtalálásában.

- Nem balhézni akarok! - szóltam sietve - Csak odaát elvesztettem egy fogadást, és jöttem törleszteni. - előkaptam a Vincenttől kapott pénzeszsákot, hogy "bizonyítsam" - Ez minden.

Ha beveszi a mesét, akkor megvárom, amíg Veréb ideér. Ha belefér az időmbe, ki is veszek egy szobát, hogy szundíthassak egyet. Ha nem veszi be... nos az előbb említette az Arénát, ott talán megtalálom.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Hétf. Aug. 29, 2016 10:27 am

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Vektaran hitte is-nem is az elf meséjét, de végül kiadott neki 5 aranyért egy szobát. A helyiség körülbelül akkora volt, mint egy fáskamra és csak egy szalmazsák volt minden berendezése, de legalább Feladirnak nem kellett osztozkodnia rajta.
Az elmúlt éjszaka izgalmai és Terakh reggeli néma csendje megtették a hatásukat: Feladir hamar elaludt. Mikor legközelebb kinyitotta a szemét, a szobaféleségben teljesen sötét volt, viszont a hajnali csend hangos nevetéssé, kezdődő viták zajává és harsány zenévé változott. Az ajtó előtt döngött a folyosó a sietős léptektől, beszűrődött pár kadmet beszélgetése, sőt, mintha távolról elf szavak is megütötték volna Feladir fülét.
Az ivó időközben szinte teljesen megtelt. A hosszú asztalok mellett alig volt egy-két üres szék, a levegő sűrű volt a nehéz, terakhi azmegpörkölt illatától. A fogadó jelenleg akár Domhan bármelyik ivója lehetett volna, olyan sokféle fajt képviseltek a vendégek: több tucatt ember forgolódott az asztalok között, akadtak szabadságolt saltusiak, seguthok, elfek, sőt pár laer is. Azért persze a többség kadmet volt, és úgy tűnt minden egyszerre beszél, magyaráz és hadonászik a levegőben.
Vektaran a pult mögött serénykedett, épp a raguból mért ki porciót öt, frissen érkezett embernek, majd észrevéve Feladirt, fejével az ivó legtávolabbi sarka felé intett. A kandalló mellett mintha valóban ült volna valaki egymagában, bár ilyen távolról nem volt egyszerűen kivehető az arca.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Hétf. Aug. 29, 2016 6:51 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A tulaj úgy tűnt, hogy ha nem is hisz nekem, szobát hajlandó adni. Ennek egészen addig örültem, amíg meg nem láttam, hogy a helyiség nem sokkal nagyobb, mint a saltusi toronybeli cellám. Még az ágyként funkcionáló szalmazsák is pontosan ugyanoda volt ledobva. Hát ez van, legalább pihenhetek egy kicsit. Ledobtam magam a zsákra, átkaroltam a továbbra is letakart szobrot és szinte rögtön el is aludtam.

Álmomban ismét otthon voltam. Egy sorban álltam régi barátaimmal, kezünkben csillogtak fegyvereink, arcunkon a fiatalsággal járó pimasz vigyor. Úgy éreztem, legyőzhetetlenek vagyunk, ahogy ott álltunk teljes fegyverzetben, büszkén, katonaként. Aztán egyik pillanatról a másikra leomlott fal. Az ég hirtelen vörös lett a felhők nem többek fekete foltoknál. A romok közül végtelennek tűnő mennyiségben rohamoztak felénk a szörnyetegek. Egyikük félreütötte a pajzsomat, mire egy másikuk fejem felé sújtott bárdjával...

Hideg verejtékben úszva ébredtem. Ismét a háborúról álmodtam, méghozzá arról a végzetes napról, amikor Gardol elesett. Megráztam a fejem, hogy magamhoz térjek, mielőtt ellenőriztem volna a szobor épségét. Szerencsére nem volt semmi baja. A szobában uralkodó sötétségből kiindulva arra következtettem, hogy már leszállt az est, a beszűrődő hangokból pedig arra, hogy megtelt a fogadó. Gyorsan összeszedtem magam, és elindultam megkeresni Verebet.

A fogadós a lehető legtávolabbi sarok felé irányított, ahol a sötétben üldögélt magányosan egy alak. Ilyen messziről nem igazán tudtam megmondani faját. Bólintottam a tulaj felé majd magabiztos léptekkel elindultam Veréb felé.

- Üdvözletem - köszöntem halkan, miközben leültem mellé - Te lennél az a bizonyos Veréb?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Hétf. Aug. 29, 2016 7:57 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Az alak felemelte a fejét: a meleg ellenére a csuklyáját nem lökte hátra, így csak zöld szemei, és sápatag bőre látszott. Végigmérte lassan Feladirt, majd intett, hogy üljön le a kandalló előtt álló egyik székként funkcionáló fatönkre.
Érdekes módon, miután az elf elhaladt a hosszú asztalok mellett és megszólította a sarokban üldögélő alakot, senki nem vett tudomást a létezéséről. Sőt! Mintha egyenesen igyekeztek volna rá sem nézni. Egy pillanatra mintha alábbhagyott volna a nyüzsgés, de aztán újult erővel tört ki a hangzavar, minthogyha zavartan próbálná leplezni a korábbi megbicsaklását.
- Ő küldött? - szólalt meg végül az alak. A hangja halk volt, meglepően kellemes: a művelt emberek hanghordozásával beszélte a Domhani közös nyelvet.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 5:53 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Nem hittem volna, hogy halk üdvözlésemet ennyien meghallják. Bár az is lehet, hogy csak feltételezték, hogy megszólítottam, ha már én voltam az egyetlen, aki a csuklyás alak közelébe mert menni. Merthogy érezhető volt a feszültség mindenkinek a hangjában. Nem tudtam, hogy azért, mert félnek az alaktól, vagy azért, mert arra várnak, hogy megadja a jelet, hogy péppé verjenek. Kicsit ideges lettem, de nem hagytam, hogy ez arcomon vagy testbeszédemen meglátsszon.

- Egy közös ismerősünk megbízott azzal, hogy szállítsam le ezt - mutattam meg neki a szobrot az asztal alatt, de továbbra is a lepel alatt tartva - valakinek, akiről te tudod, hogy hol találhatom meg.

Kényelmesen hátradőltem, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. Közben ügyeltem arra, hogy senki ne vegye észre beszélgetésünk valódi tárgyát.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 6:03 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Veréb kinyújtóztatta a lábait és újra végigmérte Feladirt, tekintete hamar megakadt az elf kardján. Vértelen ajkai halvány mosolyra rándultak. A szobrot egy pillantásra sem méltatta.
- Közös ismerős? - száraz nevetés szisszent elő a csuklya alól. - Értem. Világos.
Ezzel felemelte a jobbját és furcsán gördülékeny mozdulattal összedörzsölte hüvelyk és mutatóujját, az " arany az információért" világok közötti és egyetemes jeleként. Ahogy felemelte a kezét, fekete inge ujja kissé hátrébb csúszott, és látszott ahogy szürkés erek hálója fut fel hófehér alkarján.
A mozdulat egy pillanatra felfedte Veréb köpenye alatt meghúzódó hajlott pengéjű kardot és összetekert ostort is.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 6:33 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

- Nevezd, ahogy akarod, a lényeg, hogy ideküldtek és információra van szükségem.

Kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam, ahogy méregetett. Nevetésétől a hideg futkosott a hátamon.

Amikor felmutatta kezét, hogy perkáljak, egyáltalán nem voltam meglepve. Feltételeztem, hogy Vincent ezért vágott hozzám kétszáz aranyat. Előkotortam a kis zsákocskát, és kezébe nyomtam, vigyázva, nehogy túl sokat csilingeljen. Azért mégiscsak Terakhon vagyunk, nem árt az óvatosság. Felkönyököltem az asztalra és határozottan szóltam ismét:

- Szóval, mit tudsz velem megosztani Veréb?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 6:43 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Veréb egy pillanatig némán méregette az erszényt a tenyerén, majd elismerően hümmentve eltüntette a köpenye alatt. Feladir magabiztos kérdése újfent mosolygásra késztette, a csuklya takarásában gúnyosan villant a zöld szempár.
- Nem sokat, ami azt illeti. Nem egyszerű megtalálni az illetőt, akit keresel... bár, az egyik billogos patronáltja jelenleg éppen Admorakban tartózkodik. Ő útba tud igazítani hozzá. Talán.
Ezzel egy csontból faragott lapos kulacsot vette lő, és meghúzta. Furcsa, fanyar, gyógynövényes illat pöffent a levegőbe, aztán Veréb kézháttal megtörölte a száját és újra az elfre függesztette a tekintetét.
- Arlakot valahol a kút környékén fogod megtalálni. Három naponta jár áldozni oda. Ki tudja... -vont vállat- talán meggyőzheted, hogy hívja oda azt, akit keresel...- fejével Feladir kardja felé intett, majd hozzátette. - De nem árt, hogyha tudod is forgatni azt az ócskavasat, mert az efféle dekoráció csak úgy magában nem kelt tiszteletet egy kadmetben.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 7:36 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Egy pillanatra azt hittem nem lesz elég a pénz, aztán Veréb se szó se beszéd eltette. Még csak meg sem nézte. Furcsa egy alak ez, meg kell hagyni.

- Egy talán is több, mint a semmi. Had halljam, kiről van szó?

Arlak a kút környékén. Ha szerencsém van, már holnap belefutok, ha nem, akkor álldogálhatok a kút mellett három napig. Közben gondolom mindenki ferde szemmel fog tekinteni rám, hogy mégis miért vagyok ott, ha nem is áldozok. Mély sóhajt hallattam. Ha elszúrom egy egész világ fog üldözni, nem csak a domhani alvilág...

- Kösz az infót. Az épségem miatt ne aggódj, tudok magamra vigyázni.

Azzal fel is álltam és megindultam a szobám felé. A hallottak alapján rám fér egy kis pihenés.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Aug. 30, 2016 7:38 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Folyt.: Lakaran Kútja

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Szer. Aug. 31, 2016 9:55 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A Kadmor dicsőségében a szokásos zsivaj és tömeg fogadta Feladirt, talán csak annyi különbséggel, hogy ma mintha még lelkesebben kurjongattak, nevettek, énekeltek és óbégattak volna. Nem is csoda, hiszen a társaság nagy része valószínűleg az elmúlt órákat az Arénában töltötte. A felkorbácsolt kedélyek azonban eddig még nem csaptak át agresszióba: Vektaran, és rémületes műlába kellőképpen visszatartotta a nagyérdeműt a rendbontástól.
Ahogy Feladir belépett, a fogadós azonnal ki is szúrta, és szinte már barátian biccentett felé. A Kadmor Dicsősége igen különösen festett most, hogy az elf világából eltűntek a színek. Hirtelen meglehetős nehézségekbe ütközött első ránézésre megállapítani melyik vendég milyen fajhoz tartozik, vagy az ablak mellett beszélgető pár kromat bőrén látszik-e valamiféle mágia nyoma.
- Fenntartottam a szobáját, elf uram. - közölte kedélyesen Vektaran, mikor Feladir a pulthoz lépett. A fogadós baglya unottan pislogott felé párat, majd inkább érdekesebb látnivaló után nézett.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Szer. Aug. 31, 2016 10:05 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Odakint nem nagyon zavart a színek hiánya. Amúgy sem volt sok látnivaló Admorakban, pláne éjszaka. De belépve egészen más volt a helyzet: Alig tudtam megállapítani, hogy mi micsoda, ki kicsoda. A szürke árnyalatai egyáltalán nem segítettek a kromat mágusok elemeinek azonosításában vagy a kevés elf szemszínének megtekintésében. Meztelennek éreztem magam. Védtelennek, kiszolgáltatottnak. És ez csak még több olajat öntött haragom tüzére.

Viszonoztam Vektaran biccentését, majd a pulthoz léptem. Lehuppantam a legközelebbi szabad székre, miközben válaszoltam:

- Csak keress nekem egy papírt és egy írószerszámot! Ha kell vedd el egy vendégtől, kifizetem neki.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Szer. Aug. 31, 2016 10:20 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Vektaran nyugodtan végighallgatta Feladirt, majd biccentett. Nyilván észrevette az elf felindultságát, és nem akarta tovább hergeli a hegyesfülűt, úgyhogy egyszerűen csak benyúlt a pult alá, és egy vaskos, bár meglehetősen nyúzott számadási könyvet vett elő. Végigpergette a rossz minőségű pergamenből készült lapokat, majd az utolsónál megállt, és ki tudja honnan egy kést varázsolt elő. Olyan sóhajjal, mintha épp valakit nyúzni készülne méregette a lapot, majd gondosan, megfeszített figyelemmel nyeste ki, végül előkotort egy ósdi tollszárat és egy félig beszáradt kalamárist. A pergament és az íróeszközöket Feladir elé tolta.
- Három arany és kvittek vagyunk. Nem könnyű errefelé papírt szerezni a számvitelhez.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Szer. Aug. 31, 2016 10:35 pm

Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Hálásan pillantottam Vektaranra, amikor a saját számviteli könyvéből vágott ki nekem egy pergament. Szinte szenvedés volt színek nélkül megkeresni a pénztárcámat, de sikerült leküzdeni ezt az akadályt.

- Legyen öt. - mondtam, miközben leszámoltam neki. Válaszra sem várva felpattantam és bemasíroztam a szobámba. Magamra zártam az ajtót, és nekiláttam a levél lekörmölésének, melyet Eidrick félvezérnek címeztem.

Üdvözletem Eidrick!

Lehetséges, hogy el tudlak vezetni titeket Acháthoz. Kövessétek a vak elfet!

Aztán ne hagyjanak cserben!

Feladir Geraethul

Letéptem a darabot, ahova írtam, majd összetekertem, és elrejtettem az ingujjamba. Leellenőriztem, hogy mindenem megvan-e, aztán a portál felé vettem az irányt. Ha minden a terv szerint megy, akkor sikerül eljátszanom, hogy már megvakultam, és "véletlenül" nekimegyek egy saltusi vámosnak, akinek a kezébe tudom adni a pergamendarabot.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Szer. Aug. 31, 2016 10:37 pm

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...
Folytatás: Domhan, Portálcsarnok

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Hétf. Dec. 26, 2016 12:25 pm

Tarassian-Mesék a pusztáról

A Kadmor dicsősége nagy, istállószerű építmény volt, még így dél tájban viszonylag csöndes. Ez Tarassiant a legkisebb mértékben sem lepte meg, hiszen a Geliarban sem sokan voltak ebédidőben, ellenben a nagy, árnyékos belső tér láttán majdnem biztos lehetett, hogy a Kadmor Dicsősége esténként zsúfoltabb, mint egy laer templom sáskajárás idején.
Azért a Kadmor dicsősége egész más volt, mint a Féllábú Geliar. Az otthonos légkör, és a kényelmes székek helyett itt hosszú, hasított rönkökből készült asztalok terpeszkedtek, a fapadlót szalmával szórták fel, és úgy általában az egész nagyon... hm.. kadmet volt.
A pultot eltéveszteni sem lehetett volna, főleg, mivel mögötte, előtte, sőt még a két oldalán is hordók sorakoztak. A legtöbbről szinte virított a színes laederrani pecsét, de voltak ott Vidithari italok, sőt pár apró hordócskán a fekete négyszög-fehér háromszög jel még saltust is képviselte. A pult előtt egy középkorú kadmet sepregetett, vállán Ceirranéhoz hasonló üregi bagoly trónolt, olvadt aranyszín szemeit mérges-kíváncsian meregette Tarassian felé, mintha nehezményezné, hogy valaki ilyenkor zavarja a fogadó nyugalmát. Végül, mély, rekedtes hangon huhogott egyet, mire a sepregető férfi fel sem nézve közelebb intette Tarassiant. Még pár pillanatig küzdött egy makacsabb sáröggel, de aztán a pulthoz támasztotta a seprűt, és egy könnyed mozdulattal magához rántotta a legközelebbi széket. A falábával.
Ilyen művégtagot ifjú laer kalandorunk még életében nem látott. Pompás faragvány volt, rémisztő élethűséggel utánozta egy sas lábát: ujjai végén pedig kifent fémkarmok csillogtak.
Vektaran, a Kadmor Dicsőgégének tulajdonosa nagyot fújt, és letelepedett. Ravasz, aranyszín szemei a bagolyéhoz hasonló hideg számítással méregették. Persze közben mosolygott, de így mosolyog az agyarasmedve is, mielőtt leharapja a fejünket.
- Micsoda korai vendég. Mivel szolgálhatok?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Hétf. Dec. 26, 2016 8:25 pm

Mesék a pusztáról - Tarassian

Kadmor Dicsősége. Miért nem lepődök meg ezen... Ilyen névvel tuti befutó egy ivó Terakhon. Sőt ami azt illeti még a Geliarban is elmotyorászták párszor ezt a nevet, a túlzott nyugalom miatt zsémbelő kadmetek. Még jó hogy nem csúcsidőben jöttem, nagyon nem hiányozna egy tömegverekedés a nyakamba. Bár ahogy beléptem igazán kulturált helynek tűnt. Határozottan nyitottam be, de persze nem berontva. Az iszákomat még a kocsma előtt újra hátamra vetettem, majd jó hangosan és érthetően köszöntem is az ajtóból. A kadmet köszönéssel nem próbálkoztam meg, igaz párszor hallottam a Geliarbeli vendégektől, de én nem vagyok olyan nyelvész, mint Ceirran.
- Szép jó napot kívánok fogadós uram! - Közben be is csuktam magam mögött az ajtót, kizárva ezzel a tömeg zaját és az utca porát. Elismerő pillantással jutalmaztam a fogadós gyilkos falábát, majd letelepedtem egy másik, aránylag közel eső székre. Iszákomat magam mellé tettem a földre, én magam pedig előre dőltem a székemen, könyökeimet térdemre támasztva. Az őrökkel nem kellett finoman bánnom, mert csak pár pillanatnyi ismeretségről volt szó. Ehhez a kadmethez azonban komoly reményt fűztem, így aztán másféle stratégiához nyúltam.
- Éppenséggel sok mindennel tudna nekem segíteni.- eresztettem meg egy reményeim szerint bizalom keltő mosolyt - Nem akarom képmutató módon órahosszat dícsérni és körbeudvarloni kegyelmed és az ivót, vagy mérföldes kitérőket tenni mielőtt jövetelem céljára térnék, csakhogy jóindulatot csikarjak ki kigyelmedből. Ezért egyenes leszek. Egy barátomat keresem. Laer akárcsak én, Acléan a neve, és miután az őröktől segítséget kértem ide irányítottak. Tegnap tűnt el, de állítólag rendszeresen járt Terakhon. - itt meg is álltam, várva szavaim hatását.
Amennyiben nem kaszálja le a fejemet saslábaival, vagy dob ki az ivóból folytatom.
- De persze ez nem jelenti azt, hogy nem beszélhetünk egy jóféle ital felett. Laer volnék elvégre, kevés dolgot értékelek annyira, mint egy jó erős itókát.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Dec. 27, 2016 12:16 pm

Tarassian- Mesék a pusztáról

Vektaran a madara begyét vakargatva hallgatta végig az ifjú laer mondandóját. Éles vonású arcára árnyék esett, csak pupillái villogtak tükörszerűen. Bizarr látványt nyújtott, annyit meg kell hagyni. Egy szó nélkül várta ki a történet végét, majd felkelt, és az egyik csapravert hordóból két kupányi sötét színű italt töltött. Tarassian ismerte a jelzést rajta: Aladerasi Veresalga-manglórinarancs párlat. A Geliarba ritkán fordult meg ez a nedű, nem nagyon volt rá Domhanon kereslet furcsa, keserű íze és faltörőkosszerű átütőereje miatt.
Vektaran visszakopogott az asztalhoz, és az ifjú Laer elég csúsztatta a kupát, majd visszazöttyent a helyére. Vigyorgott.
- Szóval te lennél az én vén Acléan cimborám inasa? Emlegetett már. - kupáját Tarassianra emelte- Persze nem hittem, hogy ilyen ványadt kis fikráclárva vagy, de hozott anyagból kell dolgozni, he?

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Dec. 27, 2016 9:34 pm

Mesék a pusztáról - Tarassian

Háhá! Megkaptam magamtól a képzeletbeli vállon veregetést, és az első fokú kadmet szakértő címet.
Egy biccentéssel megköszöntem az italt és bele is kóstoltam, miután Vektaranra emeltem egy kurta mozdulattal. Haza ízek de mégis kicsit másak. Egy fertályóra múlva pedig már érezni is fogom kellemes agyserkentő hatását.
- Hát még ha tudná, milyen ványadt! Legalábbis így. - vigyorogtam vissza rá. Majd hörpintettem még egy kortyot a nedűből, egy kis ízlelgetés, szopogatás, aztán lehet csak lenyelni. Aztán bedöntöttem az egész maradékot egy hajtásra, a poharat pedig finom mozdulattal visszacsúsztattam az asztalra.
- Visszatérve Acléanra, szívből örülök, hogy ismered, alighanem jobban is mint én. De aggódok miatta. Mindig betartja a szavát... elvégre ő Acléan. Tegnap pedig se szó, se beszéd lelépett, és nem ért vissza ma reggelig, pedig azt mondta az a legkésőbb.Tehát felcihelődtem, hogy megkeressem, a saltusiak pedig mondták, hogy gyakran jön át ide.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Kedd Dec. 27, 2016 11:06 pm

Tarassian- Mesék a pusztáról

Vektaran felnevetett. A bagoly közben lassú, megfontolt totyogással leóvakodott a karján, végigcsoszogott az asztallapon, és miután felborzolta a tollait, bősz támadást intézett Tarassian kupájának füle ellen. Közben sziszegett, és úgy nyújtogatta előre a fejét, mint egy lecsapó vipera.
- No, nézd kölyök. -dőlt hátra a fogadós, majd módszeresen nekilátott a tarkóját vakarni. Elcsíphetett valamit a haja tövénél, mert résnyire húzott szemmel elmorzsolta és elhajította a háta mögé. - Acléan régi cimborám, és igen, gyakorta átjár. Szeret kísérletezni az itteni gizgazokkal, és ehhez kell neki egy biztonságos pont, ahol senki nem akarja azér' megverni, mert jó kedve van.
Vektaran nyújtózott, és feldobta fapatáját az egyik közeli székre. Bár a pantallója így feljebb csúszott, se heveder, se szíj nem látszott, ami a helyén tartaná a falábat. A kadmet zavartalanul folytatta.
- Az öreg itt volt tegnapelőtt, kivittem a szikláshoz, ahol egy órát hajbókoltunk valami föld alatti rugós gyökér lila bóbitás virágát keresve, aztán visszajöttünk, itt maradt estére, és reggel elment.
Vektaran itt megadóan széttárta a kezét.
- Amennyire tudom, elindult a portálhoz, és már rég odahaza suvickolja azt a hülye, tükörsima pultját. Ha meg azt mondod, hogy nincs otthon... az ezen a környéken nem jelent jót.

Tárgy: Re: Kadmor dicsősége Pént. Dec. 30, 2016 11:18 am

Mesék a pusztáról - Tarassian

Csendben és figyelmesen hallgattam Vektarant, az apró üregi bagolyra csak egy pillantást vetettem, megszoktam már nyűgös természetüket.
Részben megnyugodhattam, hogy Acléan nem tombolni és mészárolni jön át Terakhra, vagy valami sötét titok lappang a hátterében. Bevallom utóbbitól féltem is, Acléan egyfajta példaképéé nőtte ki magát a szememben. No persze nem akartam kocsmáros lenni, én a hangszereket szeretem. De végtelen nyugalma, mindig barátságos kedve, vidám szorgalma és józan gondolkodása megfogott. De hogy Vektaran se tudja hogy hová lett, az már aggasztó.
Szusszantam egyet.
- Sajnos tényleg nincs odahaza. - húztam el a számat. - De neked hála legalább leszűkíthetem a lehetőségeket. - Az apró agresszor még mindig a kupát rángatta, hát két újjal felfordítottam neki, oda se figyelve, hogy a belsejével is veszekedhessen egy keveset, ha a kupa fülét már megunta. - Tehát Acléan vagy már a portálon átérve Domhanon tűnt el, vagy az ivó és a portál közötti távon, ami szerencsére nem valami nagy.
- Ami viszont jobban aggaszt, hogy mégis miért vagy hogyan? Nem tudom, hogy lettek volna ellenségei és mégis csak egy laerről beszélünk. Elrabolni se lehet csakúgy, hogy annak ne legyen nyoma, például pár literes vértócsa formájában. - Homlokomat dörgöltem miközben gondolkodtam.
- Itt nem voltak rosszakarói? - kérdeztem újra Vektarant. - Vagy az a gyom, amit kiástatok? Nem lehet, hogy valakinek fájt rá a foga?

» Kadmor Nagytemploma
» Kadmor sírja