A Domhani Központi bank épülete a portáltól délkeleti irányban található, körülbelül negyedórányira. Pontosabban, negyedórányira lenne, hogyha nem lenne arrafelé akkora a tömeg. De tömeg, az sajnos mindig van. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen nem kevés kereskedőnek vezet a portál átlépése után az első útja ide, hogy beválthassa a bankóit és hozzáférhessen a tőkéjéhez. Úgyhogy, ha a bankhoz igyekezünk, elkerülhetetlen a sorbaállás. Miközben a hosszú, tömött sorok végén ácsorgunk, bőven van időnk, hogy megszemléljük először kívülről a monumentális épületet, ami otthont ad minden világok legnagyobb bankjának.
A Homlokzatot nézve először a hatalmas, szitakötő szárnyra emlékeztetően osztott, világoskék ablakokra lehetünk figyelmesek, amik keresetlen egyszerűségükben szinte elfeledtetik a többi díszítőelemet. Ha kigyönyörködtük magunkat az ablakokon, attól még nem fogyunk ki a látnivalókból. A mázas, kék cseréppel fedett kupola, aminek tetején ezüst sárkány szórja ezerfelé a napfényt ugyan úgy megragadhatja a tekintetünket, mint a bejárat feletti timpanon tartóoszlopai, melyen több száz, különféle világban honos teremtményének domborműve kúszik, mászik, szalad, repül vagy úszik.
Hogyha valaki kivárja, hogy a kapuhoz juthasson, akkor először a kapubolt aljában elhelyezett tíz fülkéhez kell járulnia, ahol útbaigazítást adnak az ügyintézéséhez.
A legtöbbeket a főterembe irányítják, ami első pillantásra majdnem akkorának tűnik, mint a Portálcsarnok. A terem egyszerűen lélegzetelállító. A falakat fekete gránitból építették, a padló sötétkék márványkockákból van kirakva. A falakon és plafonról remekmívű, ezüst lámpások lógnak, de a legtöbb mágikus úton a semmiben függesztve ontja a tiszta, ezüstfehér fényt, aminek forrását naponta újratöltik a bank alkalmazásában álló fénymágusok. Körben, a fal mentén fülkeszerű benyílókban találhatóak a bank alkalmazottjainak pultjai. Amelyek éppen használaton kívül vannak, azokat sötétkék brokátfüggönnyel sötétítik el. A pultoknak azonban legalább háromnegyede mindig kész az ügyfélfogadásra.
Négy fülkénként találhatóak azok a többszörösen is megerősített acélajtók, amelyek a széfekhez vezetnek. Utóbbiaknak egy része az épületen belül, a többi pedig alatta található. Azok, akik személyesen szeretnék kivenni a pénzüket és nem elégszenek meg egy közvetítő munkájával, az ügyeletes húsmágushoz kell járulniuk, aki először is leellenőrzi a kilétüket, csak ezután léphetnek be a varázshasználó kíséretében valamelyik ajtón. Végig kell vonulniuk az ezüst lámpások fényét leszámítva teljesen sötét folyosókon, amíg a széfhez nem érnek. A kör alakú, falba süllyesztett rekeszekből több ezer, sőt, több százezer található csak a Domhani székház épületében, pincéjében és katakombáiban. A széfeket kizárólag a dolgozók képesek kinyitni, hiszen kulcsok helyett mágikus kötések nyitják az ajtókat, amik kiküszöbölik az illetéktelen behatolást, hiszen nem csak az alkalmazott, de az ügyfél részéről is megkövetel bizonyos cselekedeteket, amiket kizárólag az eredeti tulajdonos ismerhet. (nem egyszerű titkos jelszóra kell gondolni, hiszen az ajtókba épített varázslatok a legmagasabb fokozatúak, és nem csak a külső jegyeket, de akár még a gondolatok ritmusát is képesek letapogatni, ezzel is kiszűrve az esetleges tolvajokat).
Az épület folyosóinak kialakításánál törekedtek arra, hogy még maga az ügyfél se tudja, hogy melyik szintjén tartózkodik az épületnek, így leginkább egy labirintushoz hasonlatos az egész bankház. Hogy megpróbálták-e kirabolni ezt a helyet? Jó párszor. Sikerült-e egy is? Már a kérdés is nevetséges.
