Gyászdarázs kaptárok

Tárgy: Gyászdarázs kaptárok Csüt. Júl. 30, 2015 1:46 pm

A hatalmas épületkomplexum, amiben a Laerek által annyira kedvelt Gyászdarzsak fészkelnek, a város szélén található, és leginkább úgy néz ki, mintha egy csomó építészt versenyeztettek volna, hogy melyikük tud jobb istállót tervezni, aztán az összeset egymás hegyére-hátára dobálták, és az eredményben elszállásolták volna a helyi szárnyas teherhordókat. Az épület valóban igen kaotikus, de a kaptár kifejezés erősen torzít. Itt valójában egyáltalán nem kaptárokról van szó, a gyászdarazsakat leginkább elkülönítve, a lovakhoz hasonlatos módon tartják. Ennek az egyik oka, hogyha felügyelet nélkül, más világokban élő apró rokonaikhoz hasonlóan élnének, a laerek egyszerűen nem tudnák kordában tartani a szaporulatot, és csakhamar túl sok betaníthatatlan és kontrollálhatatlan gigászi rovar terrorizálná a békés városlakókat. A mostani rendszerrel azonban elejét veszik a nem kívánt "népességrobbanásnak", és a Fullánkozók gúnynéven illetett szakképzett idomárok döntik el mely rovarok párosodhatnak, a felesleges vagy hibás petéket és lárvákat pedig elpusztítják. Ugyan így az ő feladatok a darazsak mérgének lefejése, és az ifjú állatok betanítása is. Olyan nagy tehetséggel végzik ezt a munkát, hogy a rovarok szinte kezesbárányként viszonyulnak az emberekhez. Ezért is használhatóak fel ilyen sok célra, és erre utal az épület összevisszasága. Ugyanis, a főépítész, akit megbíztak vele, egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, hogy minden istálló más stílusban fog épülni, attól függően, hogy milyen munkára vannak befogva a darazsak. Ezért van az, hogy az őrség 213 darazsának lakhelye fekete bazaltból épült, míg a szimpla kereskedőké homokkőből. Természetesen vannak bérelhető helyek, ahova a magántenyésztők ( nagyon szigorú vizsga után kaphatja meg valaki az engedélyt, hogy az legyen) helyezhetik el a hátasaikat, illetve a T alakú épület város felöli oldalán található istállókban utazásra igényelhető darazsakat tartanak. Tulajdonképpen bárkinek szívesen bérbe adnak egy jószágot, aki megfizeti a nem túl borsos viteldíjat (25 -50 arany a málhától függően), amiért cserébe Laederran területén belül csaknem bárhova elszállítják. Ha az illető nagyobb csomópontot szemel ki, például Acesiant, vagy a Portált, még Fullánkozó sem kíséri el, hiszen egyes darazsakat direkt arra idomítanak, hogy eltaláljanak az ottani kaptárba. Az utast egyszerűen az, állat torára erősített nyereghez kapcsolják karabinerekkel, csomagját az állat hasi részén feszülő hálóba helyezik, és már csak jó utat kívánnak neki. Tériszonyosoknak nem ajánlott.

Tárgy: Re: Gyászdarázs kaptárok Kedd Nov. 24, 2015 9:33 pm

Szédelegve, hányingerrel küzdve kászálódtam le végül a szőrős torról. Elismerem a repülés tényleg jó és szép, ha az ember nem egy olyan lény hátán ül, amitől kiskora óta retteg és az említett rovar nem rezeg olyan sebességgel a repülésközben, hogy az összes izom, ízület és csont elkocsonyásodik egy tízperces út után. Mondanom se kell,nekünk nem tízperces volt az utunk. És a gémberedett lábakról, bogárral teli,könnyező szemekről, szipogásról és remegő kezekről még nem is beszéltem.
Hogy mennyire megkönnyebbültem mikor megláttam a kaptárak eklektikus,összevissza együttesét el se tudom mondani.Láttam már korábban is,bár akkor nem érdeklődtem funkciója iránt,amit így visszagondolva nem is bánok.
Egy percig a földet néztem remegő térdeimre támaszkodva,majd erőt vettem magamon, kihúztam magam, és a tőlem telhető legmagabiztosabb léptekkel visszamentem a toporgó, zizegő darázshoz és leoldoztam a csomagjaim. Majd gyorsan, de semmiképp sem feltűnően arréb is léptem míg nem éreztem magam újra biztonságban.
Társam felé fordultam.
- Nos, Ceirran? Hogyan tovább? -kérdeztem.

Tárgy: Re: Gyászdarázs kaptárok Kedd Nov. 24, 2015 9:59 pm

A Laestatok egyetlen hibája, hogy nem tudnak repülni. Komolyan, kevés nagyobb élvezet létezik az életben, mint mikor egy csodásan áramvonalas, fürge és könnyeden sportos gyászdarázs hátán töltünk pár röpke órácskát. Miután jópár Fullánkozó járt anno a Sárga Kavicsba, ismertem a repülés legtöbb apró kis trükkjét, tudtam, hogy a jól beidomított, laikus utasokhoz szoktatott darazsakat hogyan noszogassam nagyobb sebességre, hogyan hitessem el vele, hogy bizony, én méltó lovasa vagyok, úgyhogy bármiféle akrobatikus mutatványra engedélyt kap.
Az eredmény az lett, hogy én ujjongva pattantam le a nyeregből, mikor végre az otthonomnak tartott városban földet értünk, és úgy éreztem itt és most képes lennék keresztülrohanni a fél világunkon, egy szuszra elénekelni az Asmerion sagát, ráadásul kézen állva, vagy csak egyszerűen addig vigyorogni eszeveszetten amíg le nem esik a fejem a helyéről. Szóval feldobott a dolog, na.
Táncos léptekkel indultam a kapu felé, majd rájöttem, hogy bizony, nagy lelkesedésemben a cókmókunkat ott is hagytam majdnem. Úgyhogy visszatértem, karon ragadtam a zöld és kóválygó Tarassiant és a Kaptár kapuján át Istalrin nyüzsgő utcáira rángattam.
- Most kérlek, amíg remek hátasaink pihennek, mi tiszteletkört teszünk a Vadalmában. - jelentettem ki lelkesen és rögvest meg is indultam ifjúkorom csodaországa felé. Akár akarta Tarassian, akár nem.

Tárgy: Re: Gyászdarázs kaptárok Kedd Nov. 24, 2015 10:21 pm

Ceirran Carason, Tarassian - Egyszer fent, másszor lent

Folytatás: 14. kerület: A Hóbortos vadalma/Hóbortos Vadlama