Másik, köznapibb nevén a pikkelyes ház. Egy nyurga, igen-igen magas épületről van szó, amely hihetetlen méretéhez képest meglehetősen kicsi alapterületű, azért elég abszurd benyomást kelt. A templom, mert hogy ugye természetesen arról van szó, teljes egészében a Földről importált Carrarai márványból készült. Mondanom sem kell, az eredeti épület maga jóval régebbi volt, de miután sajnálatos módon összeomlott (még kisebb alapterülettel volt még magasabb, ráadásul felfelé kiszélesedő...) igyekeztek valami nemesebb, de számukra még bőven megfizethető anyagot szerezni, mint a Laederranon bányászható homokkő. Mivel a világ rettenetesen gazdag, nem volt nehéz nyélbe ütni a kereskedelmi szerződést, és felépülhetett az új templom.
A templom alaprajza elnyújtott ovális, a homlokzatnál viszont egyenes. Leginkább olyan, mintha egyetlen túlméretezett apszisról lenne szó. A hófehér falakra kívül pikkelymintát véstek, a hat, karcsú tornyocskákat pedig opálosan zöld üvegcseréppel borították. A templomnak rengeteg, nyúlánk, szamárhátíves ablaka van, mind irizáló, áttetsző kékeszöld színű. Az üveget nem szokásuk festeni, úgyhogy egyébként dísztelen. A grandiózus, íves vimpergával díszített bejárat előtt áll a hat, másfél ember magasságú amfora, amibe a város mesteremberei minden készülő italukból töltenek. Nyáron már az is erősen káros a józanságra, ha valaki elhalad a három-három korsóból alkotott sorfal között.
Az épület belül egyébként hűvös és félhomályos. Padok, vagy székek nincsenek, viszont középen egy cseppalakú medencét alakítottak ki, ahol a nagykorúvá avatás ünnepségét szokták tartani. A medencében, igazán meglepő módon, csupán tiszta víz van. Belépve a templomba, tekintetünk először gigászi üvegszoborra fog ugrani, ami a szárnyát a mennyezet felé táró Égi Lényt ábrázolja. Hatalmas, karmos lábainál halomban állnak friss gyümölcsök, amikből a hagyomány szerint bárki szabadon választhat. A Laerek számára az áhítat nem a csöndben lakozik, így nem kötelező érvényű az épületben a suttogás.
