A portálcsarnok

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

A Portálcsarnokban éjjel sem állt meg az élet. Persze az őrszolgálatokat és a határellenőrzéseket a központi világ órájához igazították, így kisebb volt a tömeg, de azért jó három-négy tucat alak így is nyüzsgött az alaposan kivilágított épületben - persze, az őröket nem számítva.
Feladirra rá sem hederített senki, amikor késő éjjel belépett: mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.
A Terakhi portálnál épp őrségváltás folyt: Az eddig posztoló saltusiak átadták a helyüket a váltásnak, míg a kadmet őrök, akiknek még órák lehettek az őrségből, némileg irigykedve méregették őket. Hátuk mögött a Terakhi portál kavargott, felszínén gyakran átsuhant a napperzselte fű aranyló színe.

Feladir- Majdnem biztos, hogy rossz vége lesz...

Domhanon dél volt, a nap sugarai örömtáncot jártak a csarnok márványfelületein, ólomüveg ablakain. Szikrázó kék, zöld, arany, hófehér: Feladir ezekből már semmit nem érzékelhetett.
Visszafelé a portálozás nem volt rázós mutatvány. Ugyan kit is érdekel egy egyedül utazó elf? A Terakhi őrök szinte rá sem hederítettek. Főleg azért, mert továbbra is szívesebben hódoltak kockázási szenvedélyüknek. Persze Domhanon a helyzet más volt, és az elfnek fel is kellett készülnie, ha valóban átvágni szándékozott a portálban nyüzsgő őröket.  Így nap közepén különösen sokan voltak, elvégre ilyenkor bonyolította a legnagyobb forgalmat a portálcsarnok.
Amint Feladir átlépte a világok közti fátylat, majdnem bele is ütközött a túloldalon várakozó hegynyi termetű kadmetbe, akinek épp akkor vizsgálták át a csomagjait. A harcos hátranézett, majd morrant egyet nemtetszése jeleként, de ennyivel megelégedett.
- Nno, mehet is. - szólt oda neki a saltusi, majd a kadmet kezébe nyomta a poggyászát. Társa fáradtan intett Feladirnak, hogy ő következik.
- Elvámolnivaló? - kérdezte unottan.

Feladir- Négyezer szó a kövekre

A saltusi gyorsan átpörgette Feladir iratait, majd a végére érve felvonta a szemöldökét, és odamutatta a társának is.
- Áh. - reagálta le lakonikusan a másik. A jelek szerint a nemrégiben kiváltott útlevélen már lehetett valami, ami a korábbi kis gyilkosságos-gyanúsításos-afférra utalt, úgyhogy a határőrök ha lehet még nagyobb alapossággal kutatták át Feladir holmiját. Végül kénytelenek voltak belátni, hogy semmi illegálist nem próbál átcsempészni a gyanús elf, és kelletlenül a kezébe nyomták a felszerelését.
- Csak óvatosan, Geraethul uram. - szólt utána az egyik őr. - Odaát mi mindenre figyelünk.
Feladir áthaladt a strázsák közt és elnyelte a hűvös-kékesszürke saltusi portál örvénye.

Kalandod Saltuson, a Poros Ösvényen, és azon belül pedig a Sziklák Fogán folytatódik.

Tarassian- Mesék a pusztáról

Már meglehetősen késő volt, mikor ifjú laer kalandorunk a portálcsarnokig verekedte magát. Sajnos a téren épp egyfajta szabadfogású birkózás kereteiben folyt valamiféle kromat körmenet, aminek nem sok mély áhítattal hallgató követője, viszont annál több harsányan tréfálkozó hátráltatója volt. A főtér szélén már kezdtek is megszaporodni a saltusiak, de ez ahelyett, hogy mérsékelte volna a kedélyeket, inkább arra ösztönözte az elszántabb résztvevőket, hogy addig élvezzék ki a testmozgási lehetőséget, amíg lehet.
Tarassian viszonylag ügyesen jutott át köztük, csak két könyék zongorázta végig a bordáit, és a haja kócolódott kissé össze. A portálcsarnok szinte kongott az ürességtől, és a nagy, festett ablakokon át beszűrődő zöldes fényben úgy tetszett az egész terem, mintha egy hatalmas, megkövült erdő lenne. Kicsit indokolatlan mennyiségű saltusival, de azért attól még költői.
A Terakhi portált nehéz lett volna eltéveszteni: aranysárga szín dominált benne, felette lévő üvegablakra antiloplovakat festettek, illetve elég sok kadmet, na meg őket árgus szemekkel figyelő saltusi tolongott előtte.
Az egyik fekete köpenyes lovag észrevette Tarassiant, és meglepetten elmosolyodott. Fiúsan csupasz képű, alig huszonegynéhány éves saltusi volt, a Geliar egyik gyakori vendége, és ha Tarassian nem tévedett nagyot, akkor Catrichnek hívták és nagyon szerette a gurgalmás-kandiscukros pitét.
Ismerősének felbukkanására a fiatal saltusi elhessegetett egy zsémbes, elég agg küllemű kadmetet, majd előzékenyen intett, hogy a fél sort kikerülve nyugodtan jöjjön csak vámvizsgálatra.
- Valami nagy készül a napfordulóra, Tarassian? - érdeklődött köszönés helyett kedélyesen. - Kíváncsi vagyok, mit főztök ki odaát Acléannal.

Tarassian- mesék a pusztáról

Miközben őrtársa nem túl alaposan átturkálta Tarassian málháját, Cathrich láthatóan töprengett egy keveset. Közben saját, nem létező szakállát simogatta, olyan hipnotikus jelleggel, mintha a szőrüszőket akarná szuggesztív módon cselekvésre bírni.
- Hát, kérlek... fogalmam sincs. - vágta ki végül határozottan. - A kocsmákat nem utolsó ötlet megnézni, bár én csak egyet ismerek odaátról, a Dicsőséget. Nem kizárt, hogy a jó öreg Acléan benézett.
Catrich összenézett a társával, aki vállat vont, és Tarassian kezébe nyomta a cókmókját.
- Maradj szerény, de ne meghunyászkodó. - szólt a férfi igen erős saltusi akcentussal.
- És legyél határozott, de ne túlzottan. - tette hozzá Catrich
- És vigyázz a szemkontaktussal. Ne kerüld, de ne menj bele a farkasszem nézésbe. - intette a másik saltusi.
- Ja, és ne hagyd, hogy azt érezzék, félsz, de ne is tűnjön úgy, mintha lenéznéd őket. A legjobb, ha úgy viselkedsz, mint aki majdnem elérte már velük az egyenrangúságot. Van még valami?
Társa megrázta a fejét, és utat nyitottak Tarassiannak a portál felé.

Tarassian- Mesék a pusztáról

Kalandod Terakhon, Admorakban, Az admoraki főtéren folytatódik!
Sok szerencsét!