Etharis Gnel

Név: Etharis Gnel
Nem: Nő
Faj: saltusi
Foglalkozás: Fejvadász


Jellem: Rendszerint nyugodt nő, míg ki nem hozzák a béketűréséből. Mikor dühös, akkor olyan, mint a gyorsan lecsapó orkán, ami rövid idő alatt mély nyomot hagy a környezetében. Okos, akit nehéz átverni olcsó trükkökkel, s nehéz megzavarni a gondolatvilágát. A munkáját nem képes félvállról venni, egyéb iránt sosem cselekszik meggondolatlanul. Figyelmes, s váltig állítja, hogy a részletekben bújik a kisördög. Nehezen ereszt el dolgokat, vagy személyeket, ragaszkodó típus, amit sosem vall be.


Kinézet: Hosszú éjfekete hajú, 27 éves nő, akinek tekintete olyan, mint egy ridegre edzett kékacél( királykék szem).167 cm magas, széles csípővel rendelkező nő. Alkatilag nem egy nádszálnak látszik, akit elfúj egy kisebb szellő. Egyes helyeken szembetűnhet a nőies vonalai, ám ehhez gyakorlottabb szem szükséges és leginkább megfelelő ízlés. Kisugárzása egy kemény életet élő nőről tanúskodik, aki rendszerint megállja a helyét szorul helyzetben is. Rendszerint ritkán mernek nála kezdeményezni a férfiak, pontosan ettől a taszító érzés miatt.

Felszerelés: Villanó pisztoly, Kékacél rapier, Hársplatán hegedű; + Alapfelszerelés



Előtörténetem


Jeligéje: “ Ha nem látsz a sötétség fenekére, akkor ugorj bele és megtudod. “


Életem édes része, a család

Hová születtem? Nos 27 éve születtem, egy szerető családi kőrbe, ahol a vidámság és kacagás, vagy éppenséggel a fenséges ételek voltak a jellemzőek. Édesapám egy igazi saltusi ezermester volt, de leginkább különféle hangszereket és játékokat gyártott az embereknek. Igazi durva, sőt olykor mogorva kinézetű alak, de annál melegebb nagy szívvel. Sosem panaszkodott, csupán egy jól van az úgy-al fogadott minden új hírt. Minden megkeresett pénzét a családra, vagyis a jövőbe fektette. Jó anyám, mindig a ház körül szorgoskodott. Kenyeret sütött, vagy kalácsot készített, vagy éppen a ruháinkat mosta. Ha pedig nem félig a munkájával volt elfoglalva, akkor velünk foglalkozott mind a hármunkkal.  Igen, előttem született két fiú testvérem Kredul és Ortes. Kredul egy mindig nyugodt, apát követő bátyám, aki elég korán kijelentette, hogy ő kézműves lesz. A keze, a testfelépítése, s a szerszámok szeretete hamar ráébresztett erre a tényre. Ortes?  Ő egy örökké virgonc, állatszerető gyerek. A vele való kapcsolatom túl felszínes volt, sőt ellenségeskedő. Gyakran szüleink távolléte alatt többször megvertük egymást, hol ő győzött és hol pedig én. Ahogy nőttünk, úgy a győzelmeim is megsokszorozódott. Nem emlékszem, hogy valaha is játszottam volna lányos dolgokat a két bátyám mellett. A büntetések szüleim részéről egyre keményebb lett, s jött az intő szavak, hogy egy kislány nem viselkedik ilyen módon.  Odáig fajult, vagyis romlott a kapcsolatom a szüleimmel, hogy megígérték, hogy amint 7 éves leszek, akkor odaadnak a saltusi fejvadászoknak inasnak, mert egy kiálthatatlan ördögfióka vagyok. Én természetesen nem hittem a szavuknak, így akkor volt nagy riadalom és kétségbeesés tőlem, mikor egyik nap elvittek oda. Ezután otthagytak engem, s sosem látogattak meg. Magamra maradtam.


Az idegen felnőttek börtönében

Meg voltam szeppenve, s a kezdeti bizonytalanság megbélyegzett engem, ahogyan az állatokat szokás. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak velem tenni? Mit fognak nekem adni? Egyáltalán fog velem valaki foglalkozni? Kaptam valami régi kis ablakkal rendelkező szobát, ahol várakoznom kellett napokon keresztül. Kaptam reggelit, ebédet és vacsorát. Azután jött két szabó, aki levette a méreteim és távoztak. Az unalom elkezdett megölni, hiszen meghagyták, hogy nem hagyhatom el a szobát, s még egy embert is rám akasztottak, hogy tényleg ne menjek sehová.1 hónapnyi unalom után megérkezett a ruhám, de előtte alaposan lemosdattak, aztán vittek az elöljáróhoz. Kérdéseket tett fel nekem, amire válaszolnom kellett. Mi a nevem? Miért vagyok itt? Mi érdekel engem? A végén inasnak állított be egy saltusi kapitányhoz, akinek a neve Loldether Sishen. Fegyelem, odafigyelés és engedelmesség, s sok más szó jelentését tanultam szépen lassan. Utálta, mikor a figyelmem úgy ugrándozott, mint bolha a kutyán. Kemény büntetéseket kaptam, keményebbet mint otthon. Loldether kapitányt elkezdtem tisztelni egy idő után, s zendüléseim száma fokozatosan csökkent, míg végül 10 éves koromra rájöttem, jobb ha nem húzom ki a gyufát. Tovább léphettem végül, így kaptam tanítót magam mellé. Megtanított az írni, az olvasni és felkészített a nagybetűs életre. Kedveltem az öreget, hiszen a közös perceink az otthon melegére emlékeztetett. A kapitány körüli tevékenységem alatt véltem azt felfedezni, hogy más férfiak kissé megvetően néznek rám, s nem akarják elhinni, hogy egy ilyen nő került a nagy családba. Több ízben tudomásomra adták, mind apró inasi küldetéseim során, mind Loldether kapitány jelenlétében, hogy nemkívánatos elem vagyok. Feljebbvalóm mindannyiszor ecsetelte apró érdemeim, de csak kinevettek minket. 12 éves koromban kezdődött meg az igazi kiképzésem. Bekerültem egy osztagba, ahol hátterem miatt Csókosnak kezdtek csúfolni, s azokat megkínáltam rendszerint egy gyomrossal. 8 év pokoli, kemény, fárasztó és kitartást próbáló edzés következett. Közelharc, sőt távolsági harc is. Legjobb szó rá, hogy belénk nevelték a harcolás művészetét. Ha felköltenének minket váratlanul, akkor is készen álljuk mindenre. Én az osztagom első helyezettjévé váltam, mert ahányszor csúfoltak, úgy én annyiszor választottam az edzést magamnak, hogy lenyugodjak. De volt olyan, hogy megvertem egy korombeli fiatal férfit, mert nem állt le a hülyeségével. Kitűntem a talpraesettségemmel, s a szolgálatkész komolyságommal. Loldether kapitány közben második apámmá vált, s további csiszolómmá. Az ő szavai miatt választottam a villanópisztolyos és kékacél rapieres harcmodort, mert azt mondta, hogy nagyon illik hozzám. A 8 év kiképzés után, gyorsan megtanultuk a domhani nyelvet, majd kiküldtek minket oda,  ahol a képességeinket legjobban kamatoztathatjuk. Nem természetesen a leggázosabb hely jutott, a leglustább társakkal. Nőként, nehéz erőfeszítéseket kellett tennem, de jutalmam nem maradt el.  Szép 7 évnyi szenvedés után a hírnevem, s némi tiszteletet sikerült kivívnom. Hogy értem el? Kemény voltam, következetes és céltudatos. Bevallom durván viselkedtem, ahol kellett, sőt kivertem a szuszt, akik valami fontosat hallgattak el előlem. Áthelyeztek engem, s némileg közelebb kerültem a kapitányi ranghoz.

Jelen, s annak súlya

Mostanában lazulok, ami természetesen Loldether apámnak köszönhető újfent. Azt állítja, hogy hamar ki fogok égni a cél előtt, ha nem tanulok meg kikapcsolódni. Ezért szereztem egy hegedűt, amin játszok, mikor nem kell mennem; sőt annyira hozzám nőtt e hangszer, hogy magamnál tartom. Még kezdő vagyok, de idővel tökéletesen megtanulhatok rajta játszani. Szépen szól, s nagyon a szívhez szól. Egyelőre nem találtam mestert, aki megtaníthatna engem, de ami késik, az nem múlik.