Név: Luna Moon
Nem: Nő
Faj: Elf
Életkor: 100
Jellem:
Nem vagyok egy könnyű eset, eléggé akaratos egy teremtés vagyok, de a szívem a helyén és nagyon szívesen segítek másoknak, illetve megosztom velük amimvan, főleg akik megérdemlik. Anyánktól mindig megkapom, hogy hol lassú vagyok mint a csiga, hol pedig kapkodok össze-vissza. Mint ahogyan azt is, hogy legyek valahol a kettő közt, ami nem egy könnyű dolog. Nem vagyok egy maximalista alkat, beérem az egészen jóval is. Nincsenek nagyra törő vágyaim, már az is bőven elegendő nekem, hogy van foglalkozásom, és tető a fejem fölött. A harcokat el itélem, jobb szeretem a békét a fajok közt mint a háborút. Nem szeretem az úton állókat, a haramijákat, a tolvajokat, de imátkozom értük a sárkányokhoz, hogy tereljék őket a megfelelő útra. Kimondottan kedvenc ételem az nincs, de megeszek bármit amit elém raknak, és étel. Szeretem a családomat, és legfőkép az anyukámat, akivel nagyon jó a kapcsolatom, még akkor is ha sokszór velem veszekszik velem. Miatta döntöttem úgy, hogy én is papnő leszek, ha már a nővérem inkább a katonai pályát választotta.
Kinézet:
Átlagos magasságu, és súlyu vagyok. Hajam hosszú fekete, a hátsomig ér. Szemöldököm színtén fekete, vékonyak és nem egybe olvadnak. Szemeim formája mandula, az íriszem színe kék. Orrom, kics pisze or. Ajkaim nagyok dúsak, csókra csábítóak. Nyakam vékony kecses érzéki. Testemmel elégedet vagyok, nincs sehol egy gram felesleg se, csak ott domborodik ahol muszáj. Kebleim színtén átlagos méretüek, se túl nagy se túl lapos. Kezeim és lábaim színtén gyönyörűek, kecsesek és pont ezért is szeretem az olyan ruhákat, amik kiemelik a nőiességemet. Jelenleg egy olyan fehér ruhát hordok, ami nem takarja el érzéki vállaimat. Kiegészítés képpen, egy aranyozott selyem kötél van kötve a derekamra.
Felszerelés:
- Aranyozott selyem kötél
- Fehér ruha aminek a felső részének széle színtén arany
- Gyűrű
- Nyaklánc
- Fiolányi sárkány köny
Ezeket a beavatásakor kapta a fö papnőtől.
Előtörténet:
Üdv, a nevem Luna Adrastea Moon. A Moon család harmadik gyermeke ként jöttem erre a világra. Apánk, Celinerdi Moon a város kovácsa, és mindenki hozzá jár, ha egy kardot kéne össze kovácsolni, vagy a lóra kéne egy új patkó, vagy esetleg élezni kell. Anyánk, Selena Hilde Moon, a város papnője, de nem az egyetlen. Anya nem hagya el a várost, hisz családja van, akiknek szükségük van rá akár csak a híveinek. Anya már a negyedik generációját képviseli a papnői hivatásnak, és hamarosan érkezik az ötödik is, Csak nem az lesz az, akire anyájék számítanak. Ime had mutassambe az első szülöttet, akiben anyujék reménykednek, a nővérem Loreena Minari Moon. Ő anya nagy reménysége, aki majd folytatja ezt a hagyomány. Mondjuk, Loryt nem érdekli ez a egész papnői dolog, őt inkább más dolgok érdeklik mint például, a harcászat és a fegyverek. A bátyám vele ellentétben, Apánk nyomdokaiba akar lépni, vagy is ő is kovács akar lenni. Bátyust egyébként Egan Celinerdi Moon a neve. Lorynál négy évvel vagyok fiatalabb, míg Egannál, hárommal. Álltalában mindig csak a gond volt velem, mikor a testvéreim egyike vigyázott rám. Színte sosem tudtam nyugton lenni, valamit mindig tennem kellet. Ha úgy vesszük ezt kinőttem, s ma már sokkal nyugottabb vagyok mit akkor voltam, de az akaratosság még ma is jellemző rám. A nagy szülők, még élnek csak más városban, és nagyon ritka az olyan, mikor össze jövünk, de olyankor mindig nagy bulik szoktak lenni. De van olyan is, mikor egy bizonyos ünnepen jövünk össze. Szüleinket, csak egy testvérrel áldották meg a sárkányok. Barátaim akadtak szép számmal, föleg az iskolában. Rengeteget ökörködtünk, és játszottunk együt a szünetben vagy pedig iskola után. A fiúkkal csak annyi gondom volt, hogy sose értettem őket, és ez ma sem változott. Még ma sem értem őket, de jó tudni, hogy vannak. A lányok pedig, nos velük úgy érzem, hogy őket jóbban megértem, s néha van egy olyan érzésem, főleg ha a barátommal vagyok, hogy mellette sokkal egyszerűbb minde, és boldogabb is vagyok mellette. Tizenhét voltam, mikor megtudtam, hogy van mágikus jártatságom, és ez a vízzel kapcsolatos. A dolog egy meghit családi vacsora alkalmával történt, mikor is Lory elborította a poharát, és mivel úgy tartottam a kezem, így én nem lettem nedves, viszont körülöttem minden más igen. Mikor ezt megtudtam, eleinte megvoltam lepődve, de aztán örültem neki, mint... szóval örültem. Mondjuk, ennek nem csak én örültem, de a családból mindenki, még a drága nővérem is, akire viszont került a vízből. Másnap, már be is adtak egy helyre, ahol egy másik színtén víz mágiával foglalkozó tanárhoz kerültem. A férfi kegyetlenül kiméletlen volt velem, mikor hozzá kerültem, de ennek az okát még ma sem nagyon értem. Az egész azzal kezdődött, mikor megtudta, hogy ki az anyám és azóta olyan. Otthon erről mit sem tud a család, mert ha tudna is, akkor nem is tudom milenne. Az egyik feladatomat, direkt szúrtam el, amiért klikkel rám, mert történt régebben közte és anyánk közt valami, de nem úgy sűlt el mint ahogyan azt ő szerette volna. Mondjuk, ez is csak feltevés a részemről, de az igazatt megvalva, nagyon nem is érdekel. Atanulás, és az edzés is teljes gőzzel ment, bár az egyik a másik rovására ment, ami azt jelentette, hogy bizony romlottak a jegyeim, és inkább valamelyik rokonhoz menekültem volna, hogy elkerüljem a veszekedést anyával ami persze be is következett és nagyon félelmetes volt. Késöbb Mind a kettejükunszolására, még fel vettem a Domhani nyelvet is mint tantárgy, Nyolc évig tanultam, és bár nem egy anya nyelvi szinten megy, de közép fokon tudok Domhaniul, és nekem ez bőven elég. Miután befelyeztem a tanulmányaimat, és az edzésemet is, bár utobbit akármikor lehet csinálni, de mindegy. Az iskola kijárásával, nem fejeződött be a tanulásom, csak egy része lezárult elöttem, és megnyíl a másik. Anyánk egyik fele az örömtől sirt, míg a másik fele a bánattól, mikor megtudta, hogy papnő akarok lenni, míg a nővérem inkább a harcmezőre vágyott inkább. Amit nem is csodállok, ha a katonai felhozatalt vesszük figyelembe, az ő szemszögéből. Nem röktön másnap, de még abban az évben, anya egy meghallgatást hozott nekem össze a fő papnővel, akivel töbnyire vallási dolgokról beszéltünk, többek között. Megkedveltem a a vén elf lányt, és úgy fest ő is szimpatizál veleem, mert fel is vesz, de a beavatási ceremóniámra még várnom kell, hisz nem én leszek az egyetlen. aki a papok soraiba kerül. A beiktaásomra, napokat kell várnom, de megéri ha aztán az Elf lánya utánna azzal foglakozik, amit eleve szeretett volna. Míg vártam a napot, anyának segítettem a templom takarításában, hogy a misére tiszta legyen a helység, vagy pedig valami egészen mást csinálok, mondjuk otthon teszek-veszek a konyhában vagy másut. Mikor elérkezett a nap, hogy beavassanak, annyira izgultam, hogy még aludni sem tudtam, és a szívem is színte a torkomban dobogott. A ceremónia, egyszer állt az ujjoncok esketéséből, valamit az ének korus elő adott néhány számot amik mind a sárkányok dicsőségét zengték. Ezek után, mindenki mondot egy köszönő beszédet, ki rövídet ki hosszabbat. Jó magam, az utobbiak hoz tartozom, hisz én is egy hosszú köszönettett mondtam, bár igyekeztem valamivel rövídebb re fogni. A beszédek után, a fő papnő kiosztott mindenkinek a cuccát, ami állt egy fehér ruhábol, egy arany selyem kötélből, amit én a derekamra kötve hordok, egy gyűrűt, egy nyakláncott, és egy filóányi sárkány könnyet, amit szerencse talizmán ként hordunk magunkal. Utánna, évekig egy templomban hírdettem az igét, meg vezettem le a miséket egy másik papnő segítségével. Aztán jó pár évvel késöbb, a fő papnő eljött hozzám, hogy atöbbi világban élő fajtársaimnak, és az elveszetteknek, én hírdessem a sárkányok igéit, ami egy hatalmas megtiszteltetés, és elfogadom. Örömmel a szívemben tértem haza, aztán más nap el intéztem amit kell, aztán útnak indultam. Jártam városról városra, országrólországra, és nem mindenhol láttak szívesen, és volt olyan is, ahol kimondottan puska poros volt a levegő, de nem szó szerint, csak átvit értelemben. Sokszór nem könnyű idegen helyen, főleg ha az Elf lánya hazai ízekre vágyik, valami más helyet, és olyankor mindig szívesebben mennék haza, hogy egyek egy jót anya fősztjéből, hisz én nem vagyok szám űzött, csak az országokat járom az igét hírdetve.
