Szeméttelep

Tárgy: Szeméttelep Vas. Aug. 07, 2016 7:25 pm

Mint minden városnak Domhan hatalmas metropolisának is kell egy szeméttelep, és ez éppen olyan mint bármely más város szeméttelepe, csak nagyobb.
Kupacokban áll a sok kidobott kacat, hulladék és elhasználódott vagy törött tárgy. A szag szinte orrba vágja az ide belépőket, és ha valaki nem vigyázz minden lépésére, könnyen találhatja magát egy gyanús anyagokkal teli gödörben, vagy egy leomló szeméthegy alatt.
A telepnek elméletben van állandó személyzete, de ők maguk se tudják, mit kellene tenniük, így legtöbbször csak lazsálnak és kártyáznak. Pár évente felbérelnek pár tűzmágiában vagy földmágiában járatos varázslót és az egész telepet kipucolják. Az égetést azonban nem szokták tolerálni a városiak, mivel a füst egész Domhant elboríthatja, és senkinek sincs kedve megfulladni a füstben.
De csavargók, szemétkutászok és időnként gyanús körülmények között elhunyt alakok is feltűnnek a területen.
A saltusiak persze időről-időre kiküldenek pár egységet, hogy átvizsgálják a területet és az oda nem valókat kilakoltassák,de senki sem számít hosszútávú sikerekre.
Tehát , ha valahol bujkálnod kell, vagy egy hullát kell eltüntetned, keresve sem találsz erre jobb helyet.

Vendég

Kötetlen – Etharis Gnel, Ceirran Carason – Szeméttelep “ szépségei “

Egy újabb feladatot kaptam a felettesemtől, hogy menjek el a Szeméttelephez, aztán kutassak pár olyan személyt ott, akik a napokban tűntek el. Úgy vélte, hogy azon a helyen biztosan rátalálhatok, ha van méghozzá egy csöppnyi szerencsém. Magamban megköszöntem szépen ezt a nemes küldetést, hogy ott turkálhatok majd kedvemre. Szalutáltam, aztán leléptem a dolgomra. Elindultam a peremkerületek felé,miközben nyitott szemekkel néztem az előttem elhaladó személyeket. Meg is állítottam pár gyanús alakot, hogy ellenőrizzem a személyüket. Egy hosszadalmas séta után érkeztem meg a célomhoz, ahol rögtön gyomron rúgott a semmihez sem fogható bűz. Abban a pillanatban azt hittem, hogy újra viszont fogom látni a tegnap esti vacsorámat, csak teljesen más köntösben. Felkerestem a szeméttelepen dolgozó személyzetet, akik éppenséggel vígan kártyáztak egymással. Mikor megláttak engem, akkor gyorsan elpakolták, mint ha nem is játszottak volna, azonban ennyire nem volt szerencséjük. Kifacsartam a kártyapaklit rejtegető kezéből a paklit, miközben rájuk szóltam.
- Nah de Uraim! Nem dolgozniuk kellene? Hol marad a munka? – tettem fel a kérdésem, miközben hideg tekintetemmel végigmértem őket. Látszott rajtuk, hogy most aztán nem tudják mitévők legyenek. Behódoljanak egy nőnek, aki még ráadásul elvette a játékukat? Láttam, hogy a kártyapaklit nézik, ahogy a kezemben tartom.
- Csak semmi pánik. Visszakapják azonnal, ha teljesítettek egy nemes feladatot. Hullákat kellene keresnünk, amiket talán még nem indultak oszlásnak – fanyalogtak, mint ha csak citromba haraptak volna. Rácsaptam a rozoga asztalukra, ami azon nyomban megadta magát. Ők pedig sűrű magyarázkodásba kezdtek, mind a hárman.
- Állj! Egyszerre csak egy beszéljen! – szóltam oda, míg végül kettő befogta a száját, s a legbátrabb pedig ecsetelte nekem a problémákat.
- Engem aztán nem érdekelnek ezek! Az egész kócerájt át szeretném vizsgálni, s az én felettesem nem lesz elnézőbb nálam. Szóval intézkedjenek, azonnal. Kettő elmegy, egy pedig marad velem. Mondjuk te! – mutattam rá a legfiatalabbra, aki megszeppenten nézett rám. Azon csodálkoztam, hogy ezen fiatalembereket honnan szalajtották. Kettő rögtön elkezdett szedelőzködni, majd távoztak gyorsan. Én ott maradtam eggyel, akit egyelőre méregettem, mint egy kirakott sajtot.

Tárgy: Re: Szeméttelep Szomb. Dec. 24, 2016 11:09 pm

Kötetlen- Etharis, Ceirran- A szeméttelep szépségei

- Ó, hogy kennék be a múzsák lábát szalonnazsírral és zárnák be őket egy éhes ugróegerekkel teli klasszikus elf-stílusú pasztelzöld szalonba! - sóhajtottam, teátrális mozdulattal lebbentve meg a kéziratomat, hogy kifejezzem az illetékes felsőbb karhatalmak eljárásaival szembeni nemtetszésemet. Ihlethiány volt, mégpedig súlyos, és ilyenkor elvárható lenne némi segítség a költészet szellemeitől.Előbbi széles karlendítésemmel mennyei ihlet megragadása helyett azonban sikerült tarkón vágtam egy idős, bodorított hajú hölgyet.
- Op, elnézést. - hajoltam meg villámsebesen, majd pár gyors lépéssel magam mögött hagytam az esetlegesen utánam lendülő bevásárlószatyor lőtávját.
Jelenlegi nyomorom abban gyökerezett, hogy öreg cimborám múltkori rémálom-körtúráját igyekeztem versbe önteni. Mérsékelt sikerrel. Miután két és fél órát kornyadoztam három kerek sor felett, fülig tintásan, úgy döntöttem, jobb lesz némi szabad levegőt szívnom. Ehhez pedig, bármennyire is vonzott a lehetőség, hogy csak olyan öt percig kidugjam az orromat az ablakon, kénytelen voltam elhagyni a Geliar biztonságos, meghitt, borillatú falait. Komoly elhatározások komoly áldozatokat igényelnek.
- Egy isten álmában vérselyem az ég - szavaltam magamban félhangosan, hátha valami csoda folytán eszembe jut a végső rím.- Ott minden szemben gonosz csillag ég, és kóbor álmok lesnek minden sarkon... pamparamapa-pamapramapa-pampa.
Elkeseredetten masszíroztam lüktető halántékomat, és már készültem egy igazán teátrális, egész tüdős sóhajra, mikor valami kéretlen, nyúlós-pluttyadt-iszamós-nyákfrancos szagfoszlány ütötte meg az orromat. Túlélési ösztönöm azonnal reagált: visszatartottam a levegőt, és körbenéztem, merről is jöhet az iszonyatos szagkompozíció. Nem kellett sokat vizsgálódnom, a szeméttelep épp csak ki nem ütötte a szememet.
Ez igen, Ceirran.- gratuláltam magamban.- Újfent sikerült eltévedned.
Merthogy, azt pontosan tudtam, hogy van egy szeméttelep valahol, Domhanon. Már az is biztos volt, hogy itt található. De, hogy az az itt, az pontosan merre van... nos arról elfogadtam volna pár mentő tippet.
Aztán égbekiáltóan nagy szerencsémre kiszúrtam egy fekete saltusi köpönyeget, a szeméttelep bejárata melletti magába roskadt asztal és még annál is levertebb alak mellett. Utóbbi koszosságáról csak szuperlatívuszokban lehetett volna beszélni.
Rögvest felderült a kedélyem, és könnyed, magabiztos léptekkel arrafelé siettem.
- Különösen szép napot, kisasszony!- köszöntem rá a marcona saltusi vadásznőre, vészhelyzeti esetekre tartogatott mosolyommal. - Igazán nem akarok alkalmatlankodni, de a főtér innen merrefelé is fekszik, olyan megközelítő pontossággal? Elég, ha mutatja, nem kell lerajzolni, vagy ilyesmi.

Vendég

Kötetlen – Etharis Gnel, Ceirran Carason – Szeméttelep szépségei

Álltunk, miközben farkasszemet néztünk egymással. A fiatal férfi többször nézett félre, hogy azáltal kerülje a beretvaéles tekintetemet. Magamban elképzeltem, hogy vajon ilyenkor mit érezhet belül? Tán némi félelmet, s ettől nem menekül el a helyéről. Nekem ez pontosan kapóra jött, hiszen az ilyenek gyorsan megtörnek a kemény szavak súlyára. Már éppen készültem a feszültséget enyhíteni a munkakapcsolatunk között, mikor egy hang hívta fel magára a figyelmem. Odafordultam a hang irányába, mikor megpillantottam egy férfit, aki hasonló korú lehet mint ezek a piszkos munkások.
- Szerintem nincs különösebb a maiban, mint a holnapiban – válaszoltam vissza kissé nyersen. Nem tetszett a helyzet, hogy meg kell osztanom a figyelmem a két alak között. Végül úgy álltam meg, hogy mindkettőre tökéletes kilátásom legyen. Hallgatom az idegen szavait, aztán a következőt közöltem vele.
- Nem megy sehová! Először is, mi a neve? – szegeztem neki az első kérdésem, miközben közelebb léptem. Tekintetem villant egyet, ami bizony nem túl sok jót ígért a szemben állónak. Hangom parancsoló, s ellenállást nem tűrő. Külön tanultuk, hogy miként kell fellépni a személyek ellen.
- Mit keres itt a szeméttelepen? Mi dolga van a környéken? – támadtam le, mint a kicsinyeit védő vaddisznó. Válaszaira voltam kíváncsi, hogy mit felel? Mennyit fog gondolkozni rajta, s mi lesz a reakciója az egészre. Nem sok bűnöző bírta a feszült helyzetet, s hamar elárulta magát. Ez egy bevett szokás nálam legalábbis. Természetesen szoktam ennél durvább módszerekhez is fordulni.
- Lépjen oda a másik úr mellé! Úgy vélem még hasznát vehetem magának – szóltam oda neki, s reménykedtem abban, hogy nem merészel ellenszegülni, mert könnyen porul jár. Arckifejezésem cseppet sem volt barátságos, főleg úgy, hogy egyedül kellett elvégeznem eme nemes feladatot. Nőként pedig gyakran futottam bele abba a helyzetben, hogy rám támadtak a férfiak, úgy gondolva, hogy lenyomnak engem. Pár kitört fog után szerintem hamar rájöttek, hogy jobb ha tisztelnek.

Tárgy: Re: Szeméttelep Vas. Dec. 25, 2016 10:25 am

Kötetlen- Etharis, Ceirran- Szeméttelep szépségei

Reendben, Ceirran, csak semmi hirtelen mozdulat. Szép, lassú, megfontolt lépés hátra. Ne lássa meg a szemedben a riadalmat, mert akkor torokra ugrik...
Mert ugye az rendben van, hogy valaki, teszem azt, huszonnégy órás szolgálat végén járva, kicsit morcos, és nem fogadja illő lelkesedéssel a köszöntésemet. De hogy utána úgy rámreccsenjen, mint egy dőlni készülő fa, azt már igazán nem nézhettem jó szemmel. Na jó, a "nem nézni jó szemmel" kissé eufremisztikus kifejezése első döbbenetemnek, vagy mondhatjuk, hogy első frászkitörésemnek. Én rendes, vidám, barátságos saltusiakhoz voltam szokva, akik a szolgálat után betérnek a Geliarba és velem együtt kántálják a kedvenc bordalaikat. Hát, a jelen helyzetben úgy tűnt, hogyha rágyújtanék valami feszültségoltó, vidám nótára, ez a nőszemély habozás nélkül keresztüllőne.
- Ceirran Carasin vagyok. - vágtam ki helyzetemhez mérten büszkén. Vettem egy mély levegőt és ki is húztam magam. Nohiszen! Nehogy ilyen könnyű legyen engem megfélemlíteni! Mi lenne akkor a reputációmmal? Úgyhogy újra megkerestem a mosolyomat, és készségesen, csevegő hangnemben válaszolgattam. Ha már inkvizíciós összejövetelbe kényszerültem, legyen az vidám, inkvizíciós teaparti.
- Nem tudom említettem-e, de eltévedtem. Tudja, azért volt az elején, az a "Merre van a főtér?" kezdetű rész. Ebből adódóan bátran mondhatom, semmi dolgom nincs a környéken, legfeljebb az, hogy minél hamarabb elpályázzak a naplemente irányába. - válaszoltam serény ügybuzgalommal, szerény, mégis csöppet öntudatos képpel. Színészi képességeim ugrásszerűen fejlődtek, mióta Domhanra kerültem.
Reméltem ezek után békén elmehetek, hogy kerítsek egy minden bizonnyal készségesebb féllábú koldust, aki pár aranyért elszökdécsel velem a helyes irányba, de a Nagy Égi láthatóan ma másfelé szárnyalt. Nem tudtam elfojtani egy elkínzott sóhajt. Ez most komoly? A szeméttelep kapuján túl hatványozottan koszosabbnak tűnt minden, még a levegő is állott-ragacsos-zöld szellemalakként gomolygott a hulladékhegyek felett. Na jó, lehet, hogy ez utóbbit én képzeltem oda, de gyönyörűen kiegészítette volna az összképet, ha tényleg megjelenik. Én pedig viszonylag új, tengerzöld színű korallvászon inget viseltem, amit eszembe sem volt azonnal mosni, amint hazaértem.
Hát, ilyen a te szerencséd, Ceirran. Kifogtad a saltusi lovagrend olyan ritka tagját, aki nem jár a Geliarba... Bruh... ez a nő pont úgy néz rám, mintha eltörtem volna a kedvenc kandallópárkányra való porcelánmacskáját..!
- Ami azt illeti, nem csináltam semmit, és mint szabad Domhani polgár nem hiszem, hogy jogosan kötelezhető lennék arra, hogy begázoljak abba a dágványba. - lázadoztam óvatosan. Laestatom elégedett mormogással kapargatta a koponyám belsejét, mintha csak megdicsért volna, hogy ilyen szépen a sarkamra álltam.
Kérdés, meddig maradok még rajta.

Vendég

Kötetlen – Etharis Gnel, Ceirran Carason – Szeméttelep szépségei

Mikor bemutatkozott nekem, akkor kellett nekem egy kis idő, hogy rájöjjek ő egy muzsikus, aki híres a saltusiak körében. Hallottam már róla, főleg így, hogy kimondta a nevét előttem. Feltűnt nekem, hogy milyen szépen szalutál, ami kisebb időre mosolyt varázsolt az arcomra. Méregettem, mint a vadász a prédáját, hogy mégis mi legyen vele?
- Szóval maga dalnok, s ilyen helyre téved? – tettem fel a kérdést, mert látszólag nem tudtam hinni a szavaiban, hogy egy férfi eltévedt ebben a nagy városban. Mikor arról beszélt, hogy szeretne a naplemente irányába, akkor nyomatékosítottam benne újra a helyzetét.
- Majd akkor mehet a naplemente irányába, mikor elengedem. – mondtam felé határozottan, miközben ránéztem a szeméttelep fiatal dolgozójára, aki csendben várta a végzetét, vagyis a munkát. Azonban a két társának kellett egy kis idő, míg intézkednek és utána még várni kell, hogy megérkezzen az erősítés. Szóval az várt ránk, hogy egymást szórakoztassuk szemtől szembe.
- Dagvány? Csak épennséggel az öltözete pontosan illik ebbe a festői környezetbe. – tettem meg az első lépést a felé, hogy szembesítsem őt ruházata használtságáról. Kopott, fakó színe van, ami számomra azt jelentette, hogy elvesztette a színét, mert sokat hordta. Oda pillantottam a székekhez, aztán jeleztem mindkettőnek, hogy foglaljanak helyet.
- S visszatérve a kötelezhetőségre, ha már itt tartunk, akkor egyáltalán nem szeretném. Van egy egész egyszerű ajánlatom, amit elfogad, az kölcsönösen megfizetődik, mind magának, mind pedig nekem. – kezdtem bele a felvezetésbe, amit nem sokkal utána követett a lényeg.
- Mivel ezen szeméttelepi dolgozók hárman vannak, így szükségem lenne magára, hogy négy ember legyen. Párosan szép az élet, nem igaz? – villantottam meg a ragadozó mosolyom, aztán egy kicsi szünet után folytattam a felvázolást.
- Annyit kellene tenni, hogy talált hullák esetén cipelni kellene őket, oda, ahová én meghagyom. Egymás mellé. – mondtam felé, de teljesen nyugodt, s meglehetősen komoly hangnemben.
- Nem kell aggódnia, remélhetőleg a holtestek még csak pár naposak lehetnek. – próbáltam megnyugtatni a dalnokot, hogy nincs oka a riadalomra. Végül érdekessé tettem neki az egészet.
- Hajlandó vagyok a naplemente előtt fizetni 250 aranyat, ha segít. S ha gyorsan végzünk 300 aranyat. – ejtettem ki ajkaimon az ajánlatot. Ennél többet nem szándékoztam felajánlani, hiszen ez nem piac, hogy alkudozzunk estig. A fiatal szeméttelepes vágyakozóan felsóhajtott, amiből azt gondoltam, hogy jól jönne neki is a pénz. azonban elásták magukat előttem a kártyázással, szóval reménykedjenek csak abban, hogy a nap végére megenyhülök irányukba.

Tárgy: Re: Szeméttelep Vas. Dec. 25, 2016 1:36 pm

Kötetlen- Etheris, Ceirran- A Szeméttelep szépségei

- Na most egy pillanatra álljunk meg, és gondoljuk át ezt újra. - emeltem magasba a kezeimet. Komoly erőfeszítésbe került, hogy ne csikorogjak, és hogy visszanyeljem az előkívánkozó laestat-morrgást.
Békén tűrtem, hogy kritizálja a ruházatomat. Hát rendben, ez az egyik ivón-belül használatos ingem, de korán sem vagyok már annyira toprongyos, mint mikor a Geliarba kerültem. Aztán meg egy saltusi gyászmadár károgja le az én öltözetemet? No, itt kell "ho-hóóóóó!"-t kiálltani a közmondásos paciknak.
De hallgattam, lenyeltem a piszkálódását, elvégre egy jól nevelt, udvarias laer bárd nem fog feleslegesen vitába szállni egy fegyverrel felszerelt saltusival. Már persze egy határig - és a kisasszony, itt előttem, elegánsan átwaltzerezett azon a határon. Oda-vissza négyszer. Úgyhogy, immár teljesen jogosan felhúztam az orrom. A szó minden értelmében, ugyanis a körülöttem ólálkodó alja féle szagok bármikor lecsaphattak.
- Nem fogok hullákat pakolni. Pakolgathatja előttem a kisasszony az érméket akár alkonyatig, ecsetelheti milyen szobatiszta és esztétikus állapotban henteregnek errefelé az emberi múltidők, de én attól még a leghatározottabb módon nemet mondom: Nem. - vágtam ki drámai monológomat, kényelmes két méteres magasságom csúcsáról, viszonylag magabiztosan. De mivel fő az óvatosság, fejemmel a kornyadozó szemétgárdista felé intettem.
- Ellenben az úriember ott láthatóan rendkívül szívesen állna a szolgálataiba. Egy perc sem telne bele, és fel is kajtatná az összes szerte-szét hányódó tetemet, és csinos sakktáblamintás gúlába rendezné őket. - protezsáltam társamat balsorsomban.
Aztán, mielőtt még bármiféle karhatalmi eszközzel kényszerítene a saltusi nő, gyorsan elkölcsönöztem laestatom orrát, hogy utánaszaglintsak valaminek. Szerencse, hogy ez a fajta metamorfózis külsőre nem látható, csak a saját túlterhelt, nyomorult nyálkahártyámat cseréltem le egy sokkal jobb verzióba. Ennek örömére teljes szag-perspektívájában élvezhettem az elmúlás és rothadás illatainak kavalkádját. Szemeimbe könny szökött, majd északkelet felé mutattam, egy magasabb domb felé, aminek a tetején egy kibelezett ingaóra billegett.
- Amögött elég sok patkány gyülekezik, én biztosan arra kezdeném. Jó szórakozást, uraim. - intettem a kukavitéz felé, majd észbekaptam, hogy az alábbi szó nem fedi teljesen a jelenlévőket és meghajtottam magam a vadásznő irányába is.
- Hölgyem.

Vendég

Kötetlen – Etharis Gnel, Ceirran Carason – Szeméttelep szépségei

Mikor a férfi meg akart állítani a szavaival, akkor kíváncsian tekintettem rá. Vártam hát, hogy mit szeretett kihozni ebből a helyzetből? Hagytam kibontakozni őt, hogy szabadon védekezhessen. Természetesen élt ezzel a lehetőséggel, így nekem nem maradt más, mint az elejétől a végéig a szavait figyelni. Mit ejtett ki az ajkain? Jól hallottam?
- Szóval nem akar plusz pontokat szerezni a saltusi lovagrendnél. – hangom letőrt volt, mint egy faág. Kisebb hatásszünet után folytattam a válaszolást.
- De, ha ennyire nem fűlik a fogára, akkor nem erőltetem. – vetettem oda, mint a kutyának a csontot. Engem a magassága hidegen hagy, mert nincs kisebbségi érzésem. Megszoktam, hogy nem ebben vagyok kiemelkedő. Mindig tudtam valami folytán, ha az egyik részünk nem olyan, mint várnánk, akkor valahol sokkal jobbak vagyunk. Türelmesen hallgattam, hogy kuka-vitézt próbálja beszervezni a dologba. Azonban ő hallgatott, amit nagyon jól tett. Bölcsen tette, bár mintha láttam volna, hogy szívesen visszaszólna a dalnoknak.
- Valóban ott sok patkány lenne? – tettem fel a kérdést, mert első hallásra nem tudtam hinni neki. Valójában még mindig nem ismertük egymást. Újult erővel szólítottam fel.
- Nono! Elengedtem e magát egy szóval is? – kezemmel jeleztem, hogy menjen vissza nyugodtan a helyére.
- Az én nevem Etharis Gnel vagyok – mutatkoztam be a két fiatalembernek, akik társaságomat élvezhették.
- Szóval miből gondolja, hogy ott hullák lennének? Csak nem ott rejtette el pár nappal ezelőtt? – próbáltam tőle kicsikarni belőle valami értelmes választ.

Tárgy: Re: Szeméttelep Hétf. Dec. 26, 2016 11:39 am

Kötetlen- Etharis, Ceirran- Szeméttelep szépségei

Igyekeztem takarékosan egyetlen sóhajba sűríteni minden méltatlankodásomat és ellenérzésemet. Ennek eredménye akár még orkánokat is támaszthatott volna alacsonyabb légköri terepen, de mivel finom és úrias laerként ismerem magam, csak egy finom és úrias légvétel lett az eredménye, na meg jól köszörült horgolótűként bökő tekintetem.
- Több pluszpont már nem is férne a "Saltusi Lovagrend Okleveles Barátja" füzetecskémbe. - jegyeztem meg mintegy mellékesen, miközben egy kóbor és igen agresszívan támadó papírdobozt tessékeltem arrébb a csizmám orrával. A szeméttelep láthatóan szeretett volna berántani sötét és bűzlő mélyére, és már értem küldte apró, gonosz csatlósait. De nem kapnak el olyan könnyen! Hah!
A doboz jó két métert szállt, majd laposcsúszásban még másfelet a kapu felé. Korábban kelljen fel, ha meg akarja enni a lábamat!
- Igen, igen, patkányok. Apró, szürke rágcsálófélék, hosszú, csupasz farokkal, amik szeretik a friss húst. - magyaráztam türelmesen, kitartott karom még mindig ugyan abba az iránya mutatott, egy ötszáz éve márványba foglalt királyi szobor megfellebbezhetetlenségével.
- Örvendek, Etharis, - bólintottam türelmetlenül, majd körbenéztem, hátha újabb offenzív hulladék-bandériák indultak meg ellenem, amíg beszéltem. Szerencsére nem, de ahogy bármely nagy kalandor megmondatta volna: Lankadatlan éberség!
A hullás feltételezésére felszökött a szemöldököm, csoda, hogy meg nem állt a tarkómig.
- Nem, ha megölnék valakit, felaprítanám, a csontvázát hangyabolyba ásnám, a lebomló részekből pedig valami egyedülálló, új itókát főznék, és azzal kínálgatnám a lovagrend tagjait a Geliarban, minden kedden. Vagy kivinném a temetőbe, és beültetném egy családi kriptába, miután ízlésesen dekoráltam láncokkal, és zöld, nyúlós csuszpályzzal. Tudom, hogy csak a klasszikus formaságokat intézi, de egy laer dalnokban kicsit több kreativitás van, semmint, hogy a szeméttelepre dobjam ki borzadalmas természetem tombolásainak áldozatait. - soroltam, remélve, hogy feltűnik a szavaimból csöpörésző irónia.
- Amúgy meg, honnan tudom? - mutatóujjammal megütögettem az orrnyergemet. - Szaglás. A patkányokat könnyű megérezni, mert még a többi ocsmányságnál is jobban bűzlenek, és ha itt tényleg tetemek vannak, a kis szőrgolyók találják meg először. Gondoltam, hagy békén futni, ha besegítek ennyivel. Hangsúlyozom, nagyon rendes lenne a kisasszonytól, borzasztó nagyra értékelném, még egy ingyen italt is garantálnék a Geliarban.

Vendég

Kötetlen – Etharis Gnel, Ceirran Carason – Szeméttelep szépségei

Figyelmem továbbra is a Laert tüntette ki, míg a kuka-vitézre alig jutott valami. Tökéletesen jó volt a helyzet, azonban nem pihenhettem meg egyszerűen, mert Ceirran dalos pacsirtaként szólt hozzám. Ezzel feszegette a tűrőképességem határait, de szerencséjére még nagyon kedves kis menyecskeként díszelegtem előtte. Különösebben nem érdekelt, hogy mit rugdosott a lábával.
- Tudom a patkányoknak semmi sem szent, s égadta egy világon mindent megrágnak. Ez aztán nem friss hús, biztosan pár napos – akadékoskodtam, hogy azért ők se ennyire élelmesek, hogy rögtön rátalálnak a szemétkupac rendszerben az eledelre. Megingattam picit a fejem, aztán folytattam vele eme felemelő társalgást, azonban először is bemutatkoztam neki, ha már előtte rég megtudtam a nevét.
- Ez teljesen úgy hangzott számomra, mint valami beismerő vallomás, hogy miként dolgozol gyilkosként – bátorkodtam megemlíteni, hogy éppenséggel maga ellen dolgozik jelen pillanatban. S hiába ironizált a helyzetben, úgy tűnt számomra, hogy nem vette komolyan a beszélgetésünket.
- Igen, arra lennék kíváncsi, hogy honnan tudja. – erősítettem meg őt, hogy jelen pillanatban mire vagyok igazából kíváncsi. Hiába ütögette az orrnyergét, abból nem értettem semmit, csak mikor elárulta, hogy szaglásról van szó. Hurrá! Végre haladtunk előre eme nyomorult beszélgetéssel. Így rögtön feltételeztem, hogy Laerral van dolgom. S ha már így alakult a pompás helyzetünk, akkor felcsillant a szemem újfent.
- Akkor megkérném, hogy nézzen körbe a szeméttelepen és nézze meg, hogy máshol nincs e hulla. – próbáltam kérlelően mondani, de nagyon lehetséges, inkább parancsnak hangozhatott. Ehhez voltam szokva, így én sem viselkedtem másokkal másként. Egyáltalán nem érdekelt az ajánlata, engem most a munkám kötött le.
- Nagyra értékelném, ha megtenné,s talán valami plusz pontocskát kapna a saltusi fejvadászoktól. Szóval egy ideig nem mehet el, mert szükségem van magára és a képességére – nyomatékosítottam vele, hogy pontosan mi miatt nem fogom őt itt elengedni. Közben megérkeztek a kuka-vitéz társai, s egymás után jelentést tettek a sikerükről. Mutattam nekik, hogy leülhetnek és pihenhetnek egy keveset. Láttam, hogy milyen szemekkel méregettek, de igazából hidegen hagyott.

Tárgy: Re: Szeméttelep Kedd Dec. 27, 2016 9:43 am

( Kedves Etharis!
Meglepve láttuk, hogy reggelre kelve eltűntél köreinkből. Ha ez a te döntésed, bár nem teljesen értjük, elfogadjuk. Ha valamiféle szerver-anomália, esetleg véletlen kattintás az oka, örülnénk, ha újra jelentkeznél.
Addig is szép napot, kellemes ünnepeket:
Gemorick)