Zache Wen

Név: Zache Wen
Nem: Férfi
Kor: 28 év
Faj: saltusi
Foglalkozás: Fejvadász


Jellem:
Mogorva, csöndes fickó. Többnyire úgy néz rád, mintha kicsit haragudna azért, amit ellene tettél. Mindezt az váltja ki benne, hogy egyáltalán nem érdekli, ki vagy és minek létezel. Cserébe igen nehéz őt kihozni a béketűrésből, fegyvert csak akkor ragad, ha munkája akad, vagy szükségesnek véli önmaga megvédéséhez. Racionálisan gondolkodik, a humorizálást nehezen viseli, ez alól kivétel, ha jóféle italokat fogyaszt, akkor még nála is belefér az ilyesmi. Fogadni is szeret és nem csak ha ittas. És persze eléggé babonás ő is, akárcsak honi társai. Mindezek mellett avagy ellenére, ő az egyik legveszélyesebb fejvadász, hiszen kevesen tudják, de nincs életcélja, így mivel napról napra él, nem igazán féli a halált.


Kinézet:
Átlagos magasságú, a saltusiak között legalábbis. Vállas és izmos, s mivel mindig feketében jár, a foglalkozását sem nehéz kitalálni. Haja olajos fekete, oldalt felnyírt. Szeme a barna egy világosabb árnyalatát viseli. Arcélén ritkás szakáll fut végig. A legfeltűnőbb heg a testén egy hosszú, függőleges vágás arca bal felén a szeménél. Minden sikeres vadászatát egy újabb bőrébe rajzolt ábrával jelzi, sok régi sebhelyét már el is takarják. Nyakában egy amulett lóg, amit első áldozatánál talált, bár fogalma sincs, mit jelent.

Felszerelés:
Villanópisztoly
K-KP06 pisztoly (földi gyártmány)
Kékacél tőr (földi gyártmány)
Kékacél páncélzat


Előtörténet:
Zache egyszerű családba született harmadik gyermekként. Vagy elsőként, ki hogyan számolja. Két idősebb testvére meghalt, miközben anyjuk a világra próbálta hozni őket. Anyja családjában nagy hagyománya volt a fejvadász életformának, így nagyapja csak azzal a feltétellel adta nőül az apjához, hogy a harmadik gyermek mindenképp a Lovagrend tagja lesz. Ebbe mindenki belement, csak ezzel az apró bakival nem számoltak. A nagypapa persze nem tágított, a családon belül a jó viszony pedig megszakadt. De nem csak a nagyszülőkkel, szülei is máshogyan kezdtek el tekinteni egymásra. Egyszer csak a fiú apja eltűnt, anyja pedig megpróbálta egyedül a kezébe venni Zache sorsát. Egy ideig ment is neki, míg egyszer újra rátalált a szerelem és egy új férfi mellett állapodott meg. Két újabb fiú született, s igazából senki sem ellenezte, hogy a legkisebb öccse, aki immáron harmadik fiú lett, beálljon a fejvadászok közé. Zache így fegyverműszerésznek tanult, de ahogy cseperedett, úgy vélte, nem ez a neki való munka. Világot akart látni, kalandot keresni, így nem törődve senki véleményével, jelentkezett a kiképzésre.
Ott persze mindent megtanult, a fegyverforgatástól kezdve a különféle népek és világok sajátosságaiig mindent. Tíz év hosszú idő, így a közös nyelvet is jól érti, sőt, egy-két szót, kifejezést vagy mondatot más nyelveken is megért. Akkor még nagy álmai voltak hírnévről, vagyonról, szép feleségről, korai visszavonulásról. Viszont Domhanra érve rájött, hogy teljesen rossz lóra tett. Első mestere életútja és halála mutatta meg ezt neki, na meg persze a saját tapasztalat. Az öreg teljesen magányos és fásult fickó volt, csak fél évig tanítgatta, utána átadta másnak a képzését. Egy halott feleséget, két halott gyermeket, két hiányzó ujjat és több ezer arany tartozást tudott felmutatni karrierje végére. Zache olykor meglátogatta, gondolta, csak tud tanulni tőle valamit a gyakorlaton kívül is. Egy nap már nem kellett hozzá menni többet, egy régi áldozata fia úgy felszabdalta, hogy alig ismertek rá. Persze ez még nem okozott olyan mély sebeket a fiatalember lelkében, gondolta, ő majd megcsinálja jobban. De egy nő sem bírta mellette sokáig. A sok kiküldetés, seblázban fetrengés, a ki nem fizetett munkák, no meg a halálos fenyegetések nem épp a legnyugalmasabb élet ismérvei. Ugyanazt a lapot osztja minden fejvadásznak az élet. Egy ideig megpróbált csak a jó úton járni, de szép lassan lemondott erről is. Mindenféle munkát elvállalt, persze illegálisat csak akkor, ha az egyik gazfickó akarta megleckéztetni a másikat. Értük nem volt kár és a mocskos pénzért is adtak jóféle portékát. Később voltak komolyabb balhéi is. Egyszer eladta rugós vadászkését a feketepiacon. Valahogy nem szerette azt a fegyvert és jó sokat kapott az értékes darabért. Persze lejelentette az eltűnését, a vadászok meg naná, hogy lefülelték a fegyvercsempészt. Még jó, hogy az nem volt teljesen normális, fegyvert rántott és gyorsan megölette magát. Ennek ellenére őt magát is elővették, hiszen ott volt még a feketepiaci portékák között Zache egykori fegyvere. De tudta tartani a lopásos történetet, amit korábban sikeresen elhitetett feletteseivel, viszont önként le is adta a fegyvert, mivel "nem tud vigyázni rá", viszont a pénzt, amit érte már egyszer megkapott, tudta mire elkölteni. A Lovagrend még azt is megnézte, megvan-e a rapierje, de az ott lóg a szobájában, szinte sohasem használja. Ellenben pár földi fegyvert beszerzett, hiszen nagy csodálója az emberi technikának. Szerinte ugyanis igen hatékony fegyvereket tudnak készíteni. Másra nem is nagyon jó az a népség.
Most pedig itt tart. Még a harmincadik évét sem élte meg, de magánélete nincs és nem is akar, mi értelme lenne látni szerettei felkoncolt tetemét? Karrierje nem kecsegtet fényes jövővel, ezek a fránya fejvadászok mind piszkosul jók, nehéz kiemelkedni, no meg pár fegyelmit is begyűjtött az évek alatt. Pénze az van, no de minek? Elissza, netán eljátssza az összeset. Olykor az örömlányoknak is jut a csengő aranyból. Ha rak is be a Bankba, gyorsan újabb fegyver vásárlásába öli a megtakarítást. Igazából nem számít már a békés öregkorra.

Salve!

A javításokat eszközöltem. A kezdőpénz dolgot pont így gondoltam én is.
Majd írhatnál egy PM-et, mert én valahogy nem tudok írni neked.

Z. Wen