Raden

Név: Raden
Nem: Férfi
Faj: Ember
Ország:Magyarország
Kor: 29 év


Jellem: Elég nehéz bármit is kihúzni belőle a múltjáról legtöbbször kitérő válaszokat ad némi modortalansággal megfűszerezve. Pl ha megkérdik a kedvenc színét azt válaszolja van. Kérdezni azt tud méghozzá jó sokat. Igyekszik bővíteni az orvosi tudását és esetekben használni azonban nem híve a Hippokratészi eskünek ami nem csoda hisz soha nem járt orvosira. Ha esetleg az a valaki segítséget kér tőle vagy rajta keresztül másnak kell segíteni igyekszik mindent megtenni az ügy érdekében. Nincs oda különösebben az édes dolgokért leginkább a savanyú ízeket kedveli.


Kinézet: 175 cm magas 75-80 kg. Sötét hajszín és ugyanilyen szempár. A bőre hófehér. Vékony ám de rendkívül erős testtel rendelkezik. Általában hétköznapi ruhákat szokott hordani amivel be tud olvadni a tömegbe.

Felszerelés: Némi élelem pár száraz ruha rézből és normál fémből készült tűk.

Ismeretek:
Akupunktúra
Csontkovács
Megfigyelés
Elvegyülés
Stratégiaismeretek
Domhani nyelv(mível kiskóra óta oktatják mondhatni folyékonyan beszéli)
A világ népeinek alapvető ismerete
Alapvető katonai önvédelem
Villámágia

Előtörténet:

*Sajnos az írómasinámon nincsenek domhani betűk ezért van ez a halandzsaszöveg.

Hátamon az összegöngyölt csomagommal kissé idegesen álltam az ajtó előtt. Sok idő telt el mikor legutoljára ara vetett engem a sors. Egy mély levegővétellel erőt vettem magamon majd felemeltem a kezemet, hogy végre kopogja ám végül nem volt rá szükség.
- Édkédgné rgtnldjtnlbl – azok számára, akik nem beszélik a domhani nyelvet lefordítom.
- Gyere csak be Raden.
Soha nem értettem, hogy csinálja ám gyakran az-az érzésem támadt, hogy az a nő mindent tud. Szép lassan benyitottam és egy aprócskának mondható nő fogadott. Öregnek nem merném nevezni, mert korát nem ismertem ráadásul mióta először láttam egy cseppet sem változott.
- Üdvözlöm asszonyom.
- Szervusz. Hogy vagy? – nagy szerencsémre emberi nyelven folyt tovább a társalgás.
- Nagyon köszönöm jól vagyok.
- Látom az utóbbi időben megemberesedtél. Na, ne álldogálj ott tovább, mint egy faszent. Ülj le.
A háza rendkívül szolidan volt berendezve csupa klasszikus stílusú bútorral. A szoba közepén egy aranyos kis asztal néhány szék és egy ízléses bárpult foglalt helyet. A csomagomat leraktam magam mellé a földre majd szépen elhelyezkedtem és vártam mi fog történni.
Fél percen keresztül szinte harapni lehetett a feszültséget legalább is nekem így tűnt. Váratlanul magával ragattak a régi idők emlékei.
- Emlékszik még arra napra mikor először találkoztunk? – a hölgy erre szolidan elmosolyodott.
- Igen, mintha csak tegnap történt volna. Odakint bujkáltál a rózsabokraim között hat évesen és megpróbáltál belesni. Nem tudom miért tehetted. Legközelebb pedig a szobádban voltunk.
- Én viszont igen. Annak idejében volt egy vendége.
- Nem igazán szoktak látogatóim lenni.
- Ő mégis eljött magához. Éppen az udvarunkon játszottam mikor meghallottam, hogy magával vitatkozik. Boszorkánynak hívta és azt vallotta maga egy ember bőrbe bújt bestia. Egy sárkány. Én pedig nagyon szerettem a meséket ráadásul akkoriban nagyon titokzatosan tetszett viselkedni.
- Mire gondolsz?
- Tudja, nem sokkal a születésem után költözött a szomszédságunkba és az óta alig látták az emberek. Mindenki pusmogni kezdett.
- Pusztán szerettem egyedül lenni.
- Értem én, ám ezzel és azzal a kis közjátékkal felkeltette egy hatéves érdeklődését.
- ÁÁ értem szóval emiatt történt az a bizonyos esett.
- Igen. Anyámék dolgozni voltak én így egyedül maradtam otthon. Kint eleredt az eső ám engem egy csöppet sem érdekelt, hogy bőrig áztam. Utána már csak arra emlékeztem, hogy egy ágyban térek magamhoz.
- Mikor rád találtam ájultan vacogtál az udvaromba ezért bevittelek a szobádba és betakartalak.

Azt viszont nem tudta, hogy magamhoz tértem és láttam őt. A testéből különös vakító fény áradt a fején pedig egy glória díszelgett. Azon nyomban megértettem, hogy ő nem egy sárkány, hanem egy angyal. elmeséltem édesanyáméknak, de senki nem akart hinni nekem. Tudtam, hogy igazam van, mert mindig mikor megláttam magabiztosságot és erőt sugárzott ki magából. Sok felnőtt szerette volna ugyanezt elérni és nekik nem sikerül ezért kiabálnak és ordítoznak másokkal. Ezért folytattam a megfigyelést ám azután nem kellett bujkálnom. Rendszeresen átjött hozzánk és vigyázott rám mikor édesanyámék dolgoztak. Megmutatta, hogy a hétköznapi játékokat másképpen is lehet játszani példának okáért a bújócskát. Mi viszont nem a házban szórakoztunk vagy az udvarban, hanem az utcán. Elsőként nem szabadot feltűnést kelteni az emberek között másodszor pedig ruházatunkkal be kellett olvadnunk. Körülbelül egy magasak lehettünk így mondhatni ugyanakkora eséllyel indultunk ám nem így történt. Egy szempillantás erejéig vettem csak le róla a szemem és eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Sokszor kérdeztem, hogy csinálta esetleg hol tanulta ám mindig csak annyit mondott, hogy gyakorlás kérdése. Egy másik arról szolt, hogy pár apróságot máshova tett a házában és nekem rá kellett jönnöm, hogy mi változott. Közben pedig gyakran beszélt egy érdekes ám számomra ismeretlen nyelven. Érdekesnek tartottam, hogy senki másnak nem fedte fel eme képességét csak nekem. Szép lassan szóról szóra én magam is elkezdtem magamévá tenni ezt a nyelvet. Beszélgetés közben a tekintetem egy régi sakk készletre révedt és, a hölgy ezt észrevette.
- Igen. Megtartottam, hogy emlékeztessen a régi játszmáinkra.
- De hisz soha nem tudtam megverni. Mindig legalább húsz lépéssel előttem járt.
- Meglehet. Viszont nagyon élveztem azokat a partikat. főleg mikor megismertettem veled ennek a játéknak a lényegét. – ezúttal rajtam volt a sor, hogy mosolyogjak.
- Nem a győzelem számít hanem, hogy kitaláljuk, mire gondolhat az ellenfél és, hogyan használhatjuk ki a gyengeségeit.
- Igen. Ezt is nevezhetjük egyfajta varázslatnak.
Hirtelen beugrott, hogyan mutatták be a varázslatot és, hogy milyen szörnyűségen kellett előtte keresztülmennem. Tizenhat éves voltam mikor egyszer azt a hírt kaptam, hogy a szüleim terrorista támadás áldozatai lettek. Állítólag egy mágiaellenes csoport így akarta bebizonyítani mennyire ügyesek. A tettesek sosem sikerült megtalálni hiába kereste őket a rendőrség. Érdekes módon évekkel később pár ismeretlen holtestre bukkantak, amiket nem lehetett azonosítani.
- Látom fájdalmas sebeket is feltépett.
- Nem számít, már sikerült túltennem magam rajta. Akkor annyira kiborultam, hogy legszívesebben végeztem volna magammal. Elmentem az egyik koszos kis kocsmába és le akartam magamat inni azonban az az ostoba csapos nem akart kiszolgálni, mert túl fiatalnak talált. Kiabálhattam vele bátran ígérhettem több pénzt őt egy cseppet sem hatotta meg. Egyszer csak kinyílt az ajtó és én az hittem, hogy azért jöttek, hogy hazavigyenek. tévedtem. Maga volt az. Szépen leült mellém rendelt magának egy dupla wyskit és mondta, hogy engem is szolgáljon ki. Nem próbált megnyugtatni vagy lebeszélni csak figyelt rám és együtt iszogatott velem.

Mikor sikerült kijózanodnom néhány nappal később nem bírtam a lelkemben lappangó fájdalommal. Azt mondta ő segíthet ám azt kellett tennem, amit ő mondott. belementem mire ő pár hét alatt elintézte, az adoptálásomat. Mivel nem maradt élő rokonom így ő lett a gyámom. Nem változott sok minden hisz amúgy is gyakran átjártam hozzá és neki is kertes háza volt, mint nekünk. Egyik nap elküldött a városka egy romos szegletébe, hogy keressem meg egy ismerősét. Kicsit idegeskedtem, mert arrafelé leginkább csak hajléktalanok és drogosok lakhattak. Mindent szemét borított a házak pedig ramaty állapotban voltak. Hiába fejlődött olyan sokat az emberiség az apró szépséghibák még meg megmaradtak. Végül egy rongyos, borostás férfinél lyukadtam ki, akinél minden alkoholszagtól bűzlött. Majdnem elzavart a büdös francba ám mikor megmondtam neki ki küldött azon nyomban megváltozott a viselkedése.
- Mennyire ismered a mannát kölyök?
- Eléggé. Kölyök koromban gyakran szoktam inni.
- Az a málna te… Mindegy, elmagyarázom. A manna a mágia vagy varázslat alapja. Bizonyára olvastál meséket vagy hallottál meséket a régi időkből ahol sárkányok raboltak hercegnőket és boszorkányok meg aggastyán szakálasok, akik mindenféle csodákat műveltek.
Nem szóltam egy szót sem csak nemes egyszerűséggel bólintottam.
- Na, mindez egy nagy ökörség. Eléggé távol áll a valóságtól. A manna nem más, mint egy különös hozzávaló és annak függvényében hogyan bánnak vele fejti ki a hatását. Például a tűz mágus a testéből kiáramló mannát gyújtja meg. Valahogy így.
Csettintett egyet mire a keze alatt lévő asztallapból lángok csaptak fel.
- Jól néz ki ugye?
Ezután fogott egy pokrócot és néhány jól irányzott csapással eloltotta a tűzet. Ezután tapsolt egyet majd belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy világító villanykörtét.
- Ez pedig a villámmágia. A mannát mindösszesen a testben két félre kell osztani pozitívra és negatívra és mikor ezek találkoznak, na, akkor történik a csoda. Hé, te figyelsz arra, amit mondtam?
- Igen.
- Csak mert elég bambán bámultál magad elé.
- Csak nem értem miért küldött ő ide. Tanultunk az iskolában is és nem vagyok olyan helyzetben, hogy bűvész trükkökkel szórakozzak.
- Vigyázz a nyelvedre te taknyos! – mintha ezt a kijelentését megbánta volna nyelt egy nagyot majd folytatta a mondókáját.
- Na, szóval azért jöttél hozzám, mert benned is megvan az erő.
- Bennem? – kérdeztem hüledező tekintettel miközben mutatóujjammal az arcomra mutattam.
- Igen. Bár az Elfek születésük óta képesek hasznosítani a mannájukat erre, mint láthatod mi is képesek vagyunk. Persze ehhez rengeteget kell tanulni hozzá és persze edzeni.
- És miért lenne nekem erre szükségem?
- Viccelsz?- úgy nézett rám mintha egy komplett idiótával lenne, dolga- Gond nélkül elporlaszthatsz, megfojthatsz, feldarabolhatsz, megkínozhatsz vagy akár élve eltemethetsz bárkit. És persze meg is mentheted az embereket, ha éppen ez a szíved vágya. De ez nem lesz elég némi önvédelmet is beléd kell erőltetnünk, mert e nélkül nem fogod sokáig húzni.
Nem tudom pontosan miért, de beleegyeztem, hogy a szárnyai alá vegyen. Kissé nehezen szoktam rá, hogy rendszeresen olyan érzésem volt mintha egy szeszfőzde robbant volna fel. Ezt még valahogy el tudtam viselni, de emelet folyton a nevemmel viccelődött. Nem én tehettem róla, hogy anyai ágon ázsiai voltam. Mióta tűzlabdákat dobáló emberek mászkálhattak az utcákon azóta a nemzetiségi hovatartozás mert nem élvezett akkora figyelmet. ennek köszönthetően megúsztam az iskolai és otthoni tréfálkozásokat. Végül kiderült, hogy más szempontból is hasznosnak bizonyult ez a döntés. Sokat kellett edzenem a testemet ahhoz, hogy a mannám elég erős lehessen. Ennek köszönthetően minden nap olyan fáradt voltam, hogy nem maradt erőm a történteken keseregnem. Sajnos az iskolában leromlottak a jegyeim testnevelésből, mert sokat gyengült a teljesítményem. Ráadásul mivel a gyakorlás miatt minden mannámat elhasználtam így nem láttak bennem nagy lehetőséget. Azoknak, akik jól teljesítettek felajánlottak egy lehetőséget, hogy belépjenek a hadseregbe vagy más állami intézménybe. Én ezekről lemaradtam bár meg vagyok győződve, hogy nem véletlenül. Év végén több magánorvos is a szárnyai alá vett akárcsak egy inast miközben folytattam az edzéseimet. Egyikük megtanított az akupunktúra szépségére és művészetére. Az a különös hóbortja volt a férfinak, hogy minden egyes technikát én rajtam mutatott be. Másik pedig egy csontkovács volt, aki élvezte a recsegő ropogó hangokat. Fura viselkedésük ellenére minden mesteremnek sokat köszönthettem ráadásul meg tudtam milyen sokféleképpen fel lehet használni az elektromosságot a gyógyászat terén.

- A múlt elmúlt. - mondtam a kedves idős hölgynek.
- Úgy tűnik minden úgy történt, ahogyan tervezte.
- Nem értem mire gondolhatsz.
- Na persze. Bizonyára így is van. De ideje indulnom. Remélem, még látjuk egymást.
- Úgyszintén. Sok sikert kívánok.
Ezzel fölvettem a csomagomat a földről és elindultam az ajtó felé. Úgy terveztem, hogy mint vándorgyógyító átmegyek Domhanba, hogy még többet tanulhassak. Mivel évekkel ezelőtt otthagytam az iskolát hivatalosan senki nem tudta milyen tudást és képességeket sajátítottam el. Én is egy bábu lettem a hatalmas sakktábláján és csak reménykedhettem, hogy egyszer a hasznára leszek.[/color][/color]

Üzenetbe küldtem választ. Beszélgetőben fenn vagyok.