Velirad Skenandore

Név: Velirad Skenandore
Nem: férfi
Faj: Ark'Seguth
Foglalkozás: Vadász

Jellem: Velirad elsőre talán komolynak, érzéketlennek és távolságtartónak tűnhet, szókimondó őszintesége, hallgatagsága, egykedvű arckifejezése miatt, de főleg, mert keveset pislog. Személyiségét tekintve általában nyugodt és hidegvérű, többségében közömbös, és csak nagy ritkán jön ki a sodrából. Ark'Seguth volta miatt az idegeneket, ismeretleneket nem kedveli, de akit egyszer a bizalmába vett, ahhoz lojálisan ragaszkodik. Mivel vadász, lételeme a természet, a megfigyelés és a precizitás, képes a legkisebb rezdülést érzékelni a környezetében. Általában realista gondolkodásmódja van, mindent alaposan mérlegel, óvatos és megfontolt, de ha egyszer mozgásba lendült, akkor célratörő és bátor. Ha lehet, ne kerülj az útjába, hacsak nem vagy aközött a pár illető között, akit kedvel.

Kinézet: Nem nehéz felismerni még nagy tömegben sem, tekintve, hogy hacsak nincs egy Laestat a közelben (ami nagy tömegben ismerjük el kissé veszélyes lenne) akkor 6 láb 5 hüvelykes magasságával minimum egy fejjel magasabb mindenkinél, ezenkívül szürke. Mármint hogy a bőre és a szeme szürke, haja pedig fekete, ami ismerjük el elég feltűnő. Már hogyha éppen nem burkolózik szokás szerint a köpenyébe, még a legnagyobb melegben is. Köpenye alatt fehérmedve bőréből készült ruha,és két jellegzetes Ark'Seguth fegyver lapul, a lábán lévő tokokban ikerkések vannak, nyakában pedig két csontnyakláncot visel. Alkatra inkább vékonynak tűnik, pedig izmaira nem lehet panasz.

Felszerelés: Thakar'amas+ikertőrök

Előtörténet: A nevem Velirad Skenandore, hajamba 22 fonat van fonva. Igen, 22 évvel ezelőtt, egy évszakfordulón születtem, harmadik gyermekként Seguth Sarban, az Ark'Seguthok egyik legnagyobb falujában. Két bátyám közül a fiatalabb, Kirel 3, míg az idősebb Azyel 5 évvel volt idősebb nálam. Engem és Azyelt leginkább a vadászat vonzott, de Kirelt a kézművesség foglalkoztatta,  abban lelte örömét, hogy állatokat farigcsált fából vagy csontból, vagy a csontfegyverekre karcolt díszítést.

Születésem körülményei az évszakforduló miatt elég szerencsétlennek mondhatók, hiszen ezt egyfajta jelnek tartják a hagyományok. Nem vártak tőlem sokat, csak hogy ne keverjek semmi bajt. Mikor hat lettem, én is a vadászatot választottam mesterségemül, és onnantól a többi tanonccal együtt nevelkedtem. Körülbelül ötvenen voltunk, és onnantól a felavatásunkig folytonos képzésen estünk át. Megtanultuk az alapjait a vadászatnak, hogy hogyan legyünk csendesek és láthatatlanok, hogy mitől kell óvakodni a mocsárban, hogyan használjunk fegyvereket és csapdákat, és hogy hogyan használjuk a jeget. Persze a jég használata igen bonyolult, és az alapoknál többet csak képzett jégmágussal tanulhattunk volna. Fő fegyveremnek a Kovath'Eretet választottam, és naphosszat a forgatását gyakoroltam, ha volt lehetőségem rá, reggeltől estig. 14 éves koromra már elég érett voltam, hogy befogadjanak a vadászok közé, onnantól pedig ez határozta meg az életemet.

Most viszont muszáj pár szót ejtenem a bátyámról is. Azyel volt apánk szeme fénye. Mikor hat éves korában a vadászatot választotta, apám csak úgy dagadt a büszkeségtől, és Azyelnek tehetsége is volt hozzá. 14 éves korára már mesterien bánt a Thakar'amassal, pedig igen nehéz elsajátítani, hogy hogyan használd. Apám végre látott egy reményt, hogy talán ez a fia még viheti valamire, talán első vadász is lehet belőle. És ki tudja, talán az is lehetett volna. De mást tartogatott számára a sors.

Egyszer, mikor a bátyámmal közösen vadásztunk egy fehérmedvére, megállított. "Soha nem gondolkodtál még el azon, melyikünk az erősebb?" "Nem, de miért fontos ez?" Továbbmentünk, de úgy tűnik a gondolat nem hagyta nyugodni. Akkor töltöttem be a 22 éves kort, mikor ismét elhívott vadászni. Semmi rosszra nem gondolva vele mentem, de ismét megállított. Felszólított, hogy készüljek fel. Időm se volt megkérdezni mire, már támadásba lendült. Thakar'amasa félelmetes közelségben süvített el a fejem mellett, és tudtam, hogy nem babra megy a játék. Órákig harcoltunk egymással, de nem tudtunk dűlőre jutni. Végül kiegyeztünk egy döntetlenben, és próbáltunk volna megpihenni, mikor egy fehérmedve támadt ránk. Azyel félrelökött az útból, és a medve őt érte csak el, irdatlan erővel egy kőszirthez vágva. Tisztán kivehető volt a csontjai ropogása. Kapásból odarohantam segíteni neki, de ő így szólt: "inkább figyelj a vadra te marha!" Szavaihoz híven hallani lehetett a fehérmedve egyre közeledő lépteit. Egymás mellett küzdve, utolsó erőnkkel sikerült elüldöznünk a medvét. Egy percre rá ájultan estem össze a kimerültségtől.

Otthon ébredtem. 2 napig voltam eszméletlen, úgy hoztak haza. Majd apám szembesített vele, hogy a bátyám meghalt, és gyilkosságért valószínűleg száműzés lesz a sorsom. Elképedtem erre a vádra, hiszen tudtam mi történt. De a vádat nem lehetett kikezdeni. Még a medve előtti harcunkból fakadóan mindkettőnket vágott és szúrt sebek tömege borította, csak egy vak siklott volna el felettük. Mikor megemlítettem a medvét, csak szánalmas kifogásnak hangzott. Esélyem sem volt bizonyítani, hogy ártatlan voltam. Apám rám sem nézett, de a szomorúságon kívül egyedül csak haragot láttam volna a szemében. Anyám szívszaggatóan sírt. Melyik szülő akarja átélni, hogy egy pár nap leforgása alatt két fiát veszti el, valószínűleg egy sem.

3 Napot kaptam a felkészülésre. Nem volt sok holmim, amit magammal kellett volna vinnem. Átléptem a portálon, pénz, fegyverek, minden nélkül. Két lépést tehettem, mikor egy csomag repült át a portálon. Kibontottam, és ott volt benne a bátyám nyaklánca és Thakar'amasa. A csomagban volt még egy üzenet anyámtól is: "Én hiszem, hogy ártatlan vagy. Ezt pedig azért, hogy legalább vigyázhass magadra odaát. Szeretlek:". Belegondolni se mertem, mi lesz anyám büntetése.

Mögöttem csak felégetett hidak, már nincsen senkim, se otthonom. Innen nincs visszaút. Talán csak egy valaki hitt nekem, talán többen... nem tudom. A világ egy zord hely. És bele sem merek gondolni, hogy mi vár rám a portálon túl. Ismeretlen világok, idegen tájak - Előttem volt Domhan.