Laederran síkságain végtelen gyümölcsösök húzódnak, precíz sorokban, annyi féle különböző terményt felvonultatva, hogy sorba szedni is értelmetlen és túlzottan időigényes volna. Elég az hozzá, hogy az év minden szakában terem valami, úgyhogy végighaladva a boltívként összehajló fák alatt, nagy valószínűséggel bukkanhatunk vidáman szüretelő Laerekre.
A fákat körülbelül egymástól öt lépésre ültetik le, és nagy odaadással gondozzák. A legtöbb termelő napi szinten jár ki metszeni, öntözni és csalánlével permetezni a fákat.
A gyümölcsfék közötti területekre is figyelnek, hiszen tudva tudják, hogy rengeteg gyom van, ami kártékonyan hatna a fára, vagy túl mélyre ható gyökereivel elszívná a fa elől a tápanyagokat, így a gyümölcsösök nagy részét szépen ápolt fű borítja, helyenként szánt szándékkal közbeültetett vadvirágokkal, ami a porzásban segítő rovarokat vonzza a növények közé.
Mivel a legtöbb falunak van gyászdarázskaptára, ezért a gyümölcsösök szélén emelvényt építenek, ahonnan a rovar és a fullánkozója beláthatja a gyümölcsöst, így hogyha például karmosméh próbálná megdézsmálni a gyümölcsöket, közbe tudnak lépni.
A termelők nem nagyon bánják, ha idegenek tévednek a gyümölcsöseikbe, sőt, azt is elnézik, ha pár szemet szakítanak maguknak, már addig, amíg nem kezdik egyenesen lerabolni a fákat.
