Egy jótét lélek - Luna Adrastea Moon
A főtérre érve Luna tekintete végig siklott a négy hatalmas kékfa alatti padokon. Szerencséje volt, a négyből csak két padon ültek, de a kettőből is az egyiken két hölgy beszélgetett. Láthatólag a piacról jöttek, mivel mindkettejük lába előtt teli kosarak pihentek. A másik padon egy fiatal elf ült, meglehetőst feszes tartásban. Csakúgy sütött róla az idegesség. Sötét haja szokatlanul hosszra volt meghagyva, ruhái minősége és szabása jómódról árulkodott. Feje szinte állandóan forgott, ahogy Lunát kereste a főtéri forgatagban. Határozottan jobban illett rá a Gerhvidt név, mint a két nőre a szomszédos padon.
A papnő, miután kiszúrta a nyugtalanul ücsörgő fiatalelfet megindult felé. A négy fa közül ez esett tőle a legtávolabb, a tér átlósan elhelyezkedő csúcsán volt. Míg átvágott a tömegen Gerhvidt is észre vette. Felpattant, hogy megigazítsa ruháját, majd gyorsan meggondolta magát is vissza is ült. Láthatólag nem tudott mit kezdeni magával, kezeit is tétlenül tette ide-oda, míg végül ujjai ropogtatásával foglalta le őket.
- Üdvözletem Papnő. - hajolt meg ültében,mikor Luna odaért. Majd hebegni és tátogni kezdett, de láthatólag egyelőre nem tudott más értelmest kinyögni.