Névadási segédlet

Ahhoz, hogy megértsük az elfek névadási szokásait, ahhoz tisztázni kell egy pár alap dolgot a nyelvükkel kapcsolatban. Szeretném kiemelni, hogy az itt olvasottak nem kötelező erejűek, csupán azoknak adnak egy kis segítséget, akik jobban el akarnak mélyülni a játékban. Tehát: az elfek nyelve, lágy és könnyed, a szavak szinte maguktól gördülnek le a nyelvedről. A kemény hangzókat nem szeretik (pl.: "k", "t", "s"), ezeket általában egy "h" hanggal tompítják, mely alól egyedül az "r" a kivétel. Nagyon gyakori az "ae" diftongus a szavak első vagy második szótagjában, de máshol nem igen megfigyelhető. A "ph" nem olvad össze diftongussá, ugyanúgy "p"-ként ejtendő! Ritkán, de előfordul, hogy két ugyanolyan magánhangzó áll egymás mellett, ez főleg a Jég Háborúja előtti neveknél figyelhető meg. A szavak egyaránt végződhetnek magán- és mássalhangzókra.

A női nevek "-a"-ra, "-i"-re vagy "-l"-re végződnek, míg a férfinevek "-o"-ra, "-e"-re és minden egyéb mássalhangzóra. A keresztnév megelőzi a családnevet.
A keresztnevek általában 3-4, maximum 5 szótagosak. Ennél hosszabb ritkán fordul elő.
Egyes családnevekben felfedezhető a "di'hna" szócska. Ez olyasmi, mint a németben a "von" vagy a franciában a "de": a család származási helyére utal. A földi megfelelőjével szemben azonban, ez nem hordoz magában nemesi rangot.
Nézzünk is egy-egy példát tipikus elf nevekre:



Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy az itt leírtak NEM kötelező érvényűek. Csupán tanácsot adunk azoknak, akik autentikusabb nevet akarnak adni karakterüknek.