A Világok közti Világ (Béta fázisú FRPG)
 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Saltus lényei

Go down 
SzerzőÜzenet
Gemorick
Admin
avatar


Adatlap
Rang: Saltusi Lovagrend nagymestere
Mana:
1200/800  (1200/800)
Játékmód: Ádáz

TémanyitásTárgy: Saltus lényei   Kedd Aug. 25, 2015 12:21 pm

Bestiárium- Saltus leggyakoribb élőlényei

Emlősök:
Kappari bak: Ez a nagytestű, négyszarvú patás leginkább az északi hegyvonulatokban él. Szőre fakószürke, és durva szálú, nyakánál fekete csíkkal. Szemei elég dülledtek, és mint a tevének, seprűs szempillái vannak, amik a feltámadó szélben röpködő kőportól védik a szemeit. Magassága körülbelül öt láb, de ahhoz képest lábai vastagok, és elég kevéssé kecsesek. Csánkján zászlósan nő a szőr. Hangja kellemesnek nem igazán nevezhető, rezes mekegés. Szarvai feketét, és visszakunkorodóak.

Emerár: Leginkább a Vizi bivalyra hasonlít, de annál zömökebb és erősebb állat. Vaskos, rövid lábain szilárdan áll, és csaknem olyan könnyedén szökell a sziklákon, mint a Kappari.
az emerár szőre fekete, szemei körül szürke karikával. Szarvai hosszúak és csavartak. Meglehetősen veszélyes, ha rohamoz. 5-6 fős csordákban él, nagyon összetartóak.

Fürkéc: Törékeny, fürge, őzszerű patás. Bundája szürkésbarna, szabálytalan világosabb foltokkal tarkítva. Körülbelül egy méteres a marmagassága, és a ritkás erdőfoltokban éldegél. Leggyakoribb pusztítója a Rákászróka, de alkalmanként a saltusiak is vadásszák.

Rákászróka:
Kutya nagyságú, szürke színű rókaféle. Vékonyka, pálcikaszerű lábainak vége fekete, karmai horgasak. Súlya nem túl jelentős, körülbelül 15 kilogramm, de attól függetlenül elég hatékony ragadozó. Leginkább a vizek tájékán él, halakra és rákokra vadászik, de hármas-négyes csoportokba verődve a Fürkéceket is megtámadják. A halakra a patak partján lesve vár, majd hirtelen fejjel előre beleveti magát a vízbe, és fogait az áldozatba mártja. A rákokat a karmaival piszkálja ki a kövek alól. Azon kevés állat közé tartozik, aki immunis a kék üvegrák mérgére.

Madarak:
Szemesölyv: A magasabb hegyormok fölött gyakorta látni köröző árnyaikat. Leginkább dögevőek, de más madarakat és más állatkölyköket is elragadnak. Nagytestű madarak, horgas csőrrel, villogó, sárga szemmel. Tollazatuk krémes, barna színű, hátukon két fekete körrel. Karmaik horgasak, hüvelykujjuk visszahajló. Agresszívek, és akár emberre is rátámadnak, ha az a fészkeik közelébe kerül.

Korioch: Közepes méretű futómadár. Leginkább egy túlméretezett, hosszúlábú csirkére emlékeztet. Tollazata rendkívül puha, pihés, gyöngyszürke. Meglehetősen buta madár, de nagyon könnyen szelidíthető, és meglepően gyorsan fut, viszont tökéletesen röpképtelen.

Kamár: Fekete színű bagolyféle. Sebes és néma röptű, leginkább rovarokkal táplálkozik. Fejét 180 fokban tudja körbefordítani. Leginkább sziklaodúkban él, és mind nappal, mind éjjel előmerészkedik. Hangja fuvolaszerűen búgó, a saltusiak szerint szerencsét hoz hallani éjjelente.

Bányafürj: A bányákban élő szinte teljesen vak, hang alapján tájékozódó madárfajta. Tízesével, húszasával élnek együtt, és leginkább a barlang falán tenyésző mohákon és zuzmókon élnek. Tollazata sötét, fehér pettyekkel, mérete leginkább egy verébéhez hasonlatos.

Halak:
Gébicshal: Kétarasznyi, áttetsző testű ragadozóhal. Leginkább kisebb halakra vadászik, de a kannibalizmustól sem riad vissza. Az áldozatának először lemarcangolja a fejét, majd élesebb sziklaszilánkokra vagy tüskés vízinövényekre tűzi őket. Meglehetősen ritkán lehet vele találkozni, főleg mivel viszonylag finom húsa miatt kedvelt a saltusiak körében.

Kavicsfutó: Lapos, koszosfehér hal, amely leginkább a köveken telepedő algákon él. Nem kifejezetten aktív halféle, egész napokat tölt kövekre tapadva és a vízinövényeket fogyasztva.
5-6 hal úszik rendszerint együtt, és amíg a többi táplálkozik, egyikük úgymond őrködik.

Hulik: Apró, áttetsző testű halacska. Nagyobb rajokban élnek a kevésbé gyors folyású patakokban. Törmeléket, hulladékot, apróbb állatkákat esznek, de leginkább táplálékként szolgálnak más halak számára (fokhagymás bundában kisütve bármely saltusi fogadóban találkozhatunk velük)

Tutajoshal: Ez a kékes színű halfajta hatalmas, feje mellett kidomborodó léghólyagpárral rendelkezik, ami látványosan apad-nő, ahogy fel-le liftezik a víz felszíne alatt. Meglehetősen csúf hal első ránézésre, sőt, annyira ijesztően fel tudja fújni magát, hogy el tudja ijeszteni a nagyobb halakat is.

Hüllők és kétéltűek:

Geliar (kihalt): Ez az embermagas, pikkelyes lény a hegyek mélyében volt honos, amíg a saltusiakkal nem akadtak össze. A Geliar tökéletes ragadozó volt: fogai élesek, karmai hosszúak, végtagjaik erősek, reflexeik kiválóak. Két pár szemük a sötétben tökéletes látást biztosított. Mindez szigorúan múlt időben. Mint kiderült, határozottan nem lőállóak.

Visongbéka: Ez az apró, zöldesszínű béka a patakok iszapjába fúrva éldegél, amikor épp nem battyog ki a partra, hogy irgalmatlanul ijesztő hangokkal rémítgesse a környéken járókat. A hangja leginkább bugyborékoló, halálhörgős sikolyra emlékeztet, ráadásul olyan hangosan, hogy nem kevesen estek már a patakban ijedtükben miatta. A visongbékákat érthető módon senki sem szereti, sőt még az egyébként békés Korioch is kikaparja az iszapból, és a kövekhez veregeti, amíg meg nem döglik.

Sziklasikló: Barlangi kígyóféle, ennek következtében pedig színtelen, koszosfehér pikkelyekkel büszkélkedhet. Mérge van…csak hát..az egyáltalán nem mérgező. Akit egy sziklasikló megmar, a kicsit elálmosodik, aztán eléggé felvidul, és estére lesz egy enyhe hasmenése.

Gombanyelő: Halványkék gyíkfajta, ami a keleti hegyek barlangjaiban honos. Kedvenc eledele a kék nyálkagomba. Álkapcsát teljesen ki tudja akasztani, így egész nagy gombákat képes lenyeli egyben. Mivel ennyi fluoreszkáló anyag jut a szervezetében, maga is enyhén fénylik.

Ízeltlábúak:
Határszúnyog: Aprótermetű, fekete vérszívó. Meglehetősen sok madár szereti fogyasztani. Csípése meglehetősen fájdalmas, a bőr nagy körben feldagad körülötte. Tojásait a nyálából tapasztott habágyba teszi le, amit leúsztat a patakokon. A legtöbb hal nagy örömére, akik nagy előszeretettel falják fel az úszó szúnyogbölcsödéket.

Karakpók: Tenyér nagyságú barlangi rákféle. Pókhálói hatalmasak, leginkább a már nem használt aknákat szereti beszőni. A szálak különösen vastagok, és ragadósak. Gyakran még bányafürjeket is tudnak fogni vele.

Feketelábú üvegrák: Gyakori rákféle, szinte minden patakban nagy tömegben található. Ugyan nem túl ízletes, de tápláló étek. Körülbelül öklömnyi nagy, lábai meglehetősen húsosak, olló nincsenek. Leginkább dögevő. A lábai végén fekete pöttyök találhatóak.

Kéklábú üvegrák:
A rokonához annyira hasonló, hogy első látásra nagyon könnyű összekeverni őket. Sajnos az efféle tévedés elég végzetes. A kéklábú üvegrák, ami csak éjszaka merészkedik elő a patak kövei alól, nagyon erősen mérgező.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 
Saltus lényei
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Domhan :: Általános :: Fajleírások :: Bestiárium-
Ugrás: